"Kilenc órára rendeltek be minket. Azóta tündéri hólyagunkat meglékelték, ereinket megcsapolták, a háromszáz dollár vérdíjat készpénzben leszámoltuk, és azóta kellett tűrnünk ebben az ólban egy pinamelegítő körül összezárva, hogy ránk fröcsögjön az egyenest Disneylandből szállított málnaszirupos mandírozott kandarinzselé.Úgy szerettünk volna mindent megbeszélni. (Többek között a leszívásra váró tündérkezdeményekről.) Ugye, neked is? Ugye, te is? UGYE, UGYE, UGYE? – doromboltak bennünk sikoltásra készen a mondatok. De hallgattunk." - Forgács Zsuzsa Bruria Az angyalkák a mélyben dohognak című novellájának részletét olvashatják.
Forgács Zsuzsa Bruria: Az angyalkák a mélyben dohognak
"Én voltam az egyetlen harmincon felüli fehér nő a terepen. Érthetetlen okokból a 23. utca keleti végébe zsúfolódtak össze a New York-i angyalcsináló klinikák, és a magukra adó fekete tündérlányok ide szivárogtak le a Harlemből, minek következtében a magukra adó harmincon felüli fehér nők a Park Avenue elit klinikáira szivárogtak föl, amelyeket mindenféle zártkörű kártyázó szalonoknak álcáztak, hogy az ilyen kétes származású alakok vére, mint az enyém, ne elegyedhessen az övékkel a leszívóbödönben.
Aztán 12 óra 45 perckor nyílt az ajtó és szólították az el ső három tündért. Felbolydultunk. Szőrtüszős lábú felállt, és a tévé elé kuporodott. A 11-es csatornán Bushné, az amerikai elnökfeleség nyilatkozott. Bőrlebernyeges arcáról sugárzott a desztillált tökösség:
– Akasszák fel! – vijjogta Szaddám Huszeinről.
De a szőrtüszős lábú nem hagyta annyiban és azonnal belétekert.
– Csak nem fogjuk még szombat délelőtt is őt nézni? – és átnyergelt a 9-esre. Egy olimpiai méretű tv-stúdióban 600-an fogyókúráztak kollektíve az ívlámpák alatt. A műsorvezető tündérke örömmel jelentette be az Amerikai Egyesült Államok szombat délelőtti tömegeinek, hogy a jelenlevők 192 ezer pound háj leadására tettek ígéretet, majd felmutatott egy rózsaszín csodapirulát és lenyelte. A szőrtüszős lábú kímélet nélkül tekert bele a műsorvezető tündérke orgazmusába. Jogosan, úgyhogy meg se fordult, hogy beleegyezésünket nyugtázza, hanem matatott tovább az éterben.
Elfogott valamilyen nyüszítő, feszítő nyugtalanság, hogy egy állat (tündér) vagyok, hogy a merénylet, melynek elkövetésére készülök, végzetes önmeghasonláshoz vezet majd. Aztán egy testemből felszakadó ciklon torkon ragadott és kivágott a folyosóra. Nem volt kétséges számomra, hogy a bennem kibontakozó minitündér kezdte diktálni az iramot. Az öltöző felé süvítettem. Balra, egy nyitott helyiségben tíz kicsi guruló műtőasztalkát láttam fehér papírvattával letakarva, mindegyiken egy kicsi fecskendő feküdt, tündérálomsziruppal feltöltve.
– Nem lehet a folyosón mászkálni – ragadott könyéken az egyik fullajtártündér.
– Csak néhány könyvre volna szükségem a táskámból – haldoklott kifelé számból a szó, és kiszállt belőlünk minden erő. Mármint belőlem és a bennem dohogó, létért kapkodó minitündérből, és megadtuk magunkat a szokásos emberi hülyeségnek, sötétségnek, kishitűségnek és kegyetlenségnek – volt ebben már némi rutinom, és mégis, minden alkalom, mint egy haslövés.
A fullajtár elkísért. Megálltam a táskám fölött és sírtam. Melyik könyvből meríthetek most vigaszt? A karmám azt súgja, hogy akarom ezt a bennem megfogant kistündért, egész lényem ezt a kistündért akarja táplálni, őrizni, de a külső terepasztalon minden körülmény ellenünkre tört. Egy lecsúszott, biztosítás nélküli, otthon nélküli, rokontalan, első generációs bevándorló tündér vagyok, nekem nem járnak bizonyos előjogok, vagy mindenesetre nem tudtam kiharcolni őket. Most tehát erőszakkal török legjobb belátásom ellen."
(...)
A szerző levele olvasóihoz:
Kedves olvasók!
A folytatást bármelyik könyveskávéházban elolvashatjátok egy kellemes kávé és süti mellett....
Még több információ a Szomjas oázisról és Talált nőről, melyekben az angyalkás történet megtalálható a Szomjas oázis blogján olvasható.
A Szomjas oázis szerzői szövegben és képben is bemutatkoznak a blog egyik cikkében.
