Artner Szilvia Sisso újságíró, a Magyar Narancs és a kultúra.hu munkatársa, a tűsarok.org alapítója. Ha ez hivatalos életrajz volna, amolyan száraz adathalom, itt most az következne, hogy "Özvegy, egy gyermek anyja". Hogy ez miről szól igazán, arról az alábbi írása beszél. Blogja Űrkórház címen érhető el. Ebből idézzük szeptember 6-i bejegyzését, mely egyúttal válasz Nő vagyok Magyarországon sorozatukra is.

2008. szeptember 6. 01:36.
A hülyeségről (sox on cox)

Azt mondják, a nők hülyék. Amikor elváltam huszonévesen egy pszichopatától, aki csak saját magát szerette, akkor lehettem volna, mondjuk, hitgyülis. Nagyon el tudom képzelni, amint azon igyekszem, hogy nyelveken beszélve tolom magam előtt Sándor pásztort a mennybemenetel befelé. Amikor megözvegyültem, teljesen ideális korban voltam ahhoz, hogy agitátor legyek a Jehova tanúinál, esetleg az édesvíz könyvesbolt irodalmi szeánszain nyitogassam a szívcsakráimat. Hát nem sikerült: nem lesz sorsom, csak életem. A fizikához késő, az igazi kékharisnyaság sajnos alkatilag kizárt, nem beszélem a bézik nyelvet, így most már elleszek, mint patafizikus, hiszen egész végig azzal foglalatoskodtam, hogy elutasítsam az élet komoly és nem komoly dolgai közötti különbségeket.

Szeretnék még a jó rockzene és a pornográfia közötti összefüggésekkel is foglalkozni, mert van ám számos, de most csak egyet mutatok, az RHCP egy páratlan koncertfelvételét:



Elnézést a pocakos magyar zenészektől, meg a rossz ízlésűektől, de ezt elnézegetném reggelig. A basszusgitár a kedvencem, de az már túlzás, hiszen a nevében is benne van. A Lény most nagyon nevet, tulajdonképpen őt szórakoztatom, hamisítatlan rákendroll kozmonauta. Nem érte meg, hogy pocakja legyen.

A Sarj megkérdezte ma, hogy: anya, te miért nem haltál meg, amikor apa meghalt? (Nem kell izgulni, minden nap kérdez egy ilyet.) Ne gyötörjél, fiam, baromságokkal, mondtam neki, közben pontosan tudtam, miért teszi az aljas kölyke, hát, nem mindenki, mint tudjuk, mert van, aki cselédet választ maga alá, vagy egy diktátort maga fölé, de ha egy férfi meg egy nő úgy él együtt a birodalmában, mint király meg királynő, mondtam neki, akkor, ha az egyik meghal, a másiknak muszáj tovább uralkodnia, irányítania a dolgokat, nem hagyhatja magára a királyság ügyeit. Persze egyből rákérdezett, hogy nem lehetne-e király, okos kis freudista gyerek, megegyeztünk, hogy királyfi maximum, és megígértem neki, hogy vagy senkit, vagy egy másik uralkodót engedek be ide csak. Szerintem megnyugodott, de teljesen furcsán viselkedik azóta, például fürdés előtt ruhátlanul rázza magát, és léggitározik nekem. Fú, hogy el fogom innen zavarni a királylányokat.

Engedjétek hozzám a mennyei bézpléjereket!



******
A sorozat korábbi cikkei:
Gordon Agáta: Országon nő
Czapáry Veronika: Nőnek lenni, itthon
Mme Chauchat: Itt ma nő - és férfi
Pancsikol vagy fuldoklik? - Féligazságok tengerén
Bumberák Maja: Nőmagyar
Falcsik Mari: Kettős portré
Becsey Zsuzsa: Nőnek lenni itt
Kiss Judit Ágnes: Nő vagyok Magyarországon
Bódis Kriszta: Nem
Becsey Zsuzsa: Nőnek lenni itt II.