"Istennek olyan illata van, mint a sóhajtásodnak sírás előtt: ősz illat. Az ősz illata bogáncsok fényéből van, ernyőlapu árnyékából, szamártövis szúrásából, üröm keserűségéből, kökény kékjéből, galagonya pirosából, csillagok hiányából, barna bőröd melegéből, istenfa tömjén illatából. Ne sírj cigányom! Sírásod pompájába belesajdul a szívem..." "Azt jósolta a lapnál a portás Rózsika cigánykártyából, hogy egy meserovat-szerkesztő és egy bárzongorista nem illik össze. Jaj, cigányom! Ez katasztrófa! Kártyaváromlás… látod, már a kártyákat is (a portásokat is?) hamisítják, úgyhogy még inkább szeretnünk kell egymást! Az összeill(eszt)ésig van még 2 óra 59 perc, 18 másodperc. Ne késs!" - A kollázs első része a Szerelemküszöb-kötetből.

Szécsi Magda Szerelemküszöb című kötetének újabb részét közöljük. A Szerelmküszöb írásai nyomtatásban nem jelentek meg. ICA-n olvasható részei: Szerelemküszöb - 1. rész; Szerelemküszöb - 2. rész; Darinka; Húsevővirág; Emlékek temetője; (sms) Szerelemkollázs; Hiány; Meztelen idegekkel; Éhség; Halálos ősz. Az (sms) Szerelemkollázs című részt három részletben adjuk közre – az első részt olvashatják. Az írást a szerző képei kísérik.

- (IDE SZÖKTEM MEGHALNI…) Olyan szorosan, olyan mélyen magamba zártalak, hogy nem tudsz megvédeni magamtól. Olyan szorosan, olyan mélyen magadba zártál, hogy nem tudlak megvédeni magadtól. Te vagy az én SZERELEMGETTÓM! Ne számold fel magad, ne hagyj el, ne ijesszenek a mércék! Szerelemgettónak lenni érték, hiszen ketten építettük. Kijárat nélkül… (BELÉD SZÖKTEM MEGHALNI… MERT ÉLNI AKAROK…)

- Te vagy nekem az ősz. Minden november! Igen. Te vagy minden november. Ilyenkor Isten sokat van itt a földön. Láttam őt tegnap is. Az esőfelhők fodrát nézve istrángot, zablát igazított, majd felült a bakra gyeplőt rántva, ügetésre bíztatva fekete lovait és elindult a ködbe. Ő volt a köd is. Istennek olyan illata van, mint a sóhajtásodnak sírás előtt: ősz illat. Az ősz illata bogáncsok fényéből van, ernyőlapu árnyékából, szamártövis szúrásából, üröm keserűségéből, kökény kékjéből, galagonya pirosából, csillagok hiányából, barna bőröd melegéből, istenfa tömjén illatából. Ne sírj cigányom! Sírásod pompájába belesajdul a szívem…

- HA NEM VAGY, úgy érzem, mintha évek óta ülnék, és nézném azt a nőt, aki vagyok, aki tesz-vesz feleslegesen, csak azért, hogy nekem legyen mit néznem. Nem találom a helyem. Egyhelyben toporgok. Néha úgy tűnik, mintha ragaszkodnék ehhez a felesleges, energiákat felemésztő toporgáshoz, pedig talán csak önmagam gyűlöletéhez ragaszkodom, ha nem vagy. LEGYÉL! Szakadj rám, mint szegényekre a ház, földre az ég! Ne hagyj egyedül. Nem akarom gyűlölni magam… vagy tegyük ezt ketten. Minden jobb ennél a csendnél!

- A szemeid olyan szépek, és tiszták, mint a fürdetett bárányok, pedig csaltál. Elcsaltad magad tőlem! Ne nézz ÚGY másra… még én is áldott állapotba kerülök tőle… nekem ez terhes és nagyon fáj…



- Mindenről te jutsz eszembe! Magamról is…

- Miért haragszol rám? Egy cigány mindig haragszik arra, akinek hazudni kénytelen! Légy őszinte hozzám: ez a szeretet kapuja…

- Egy öreg cigány mesélte Nyírbátorban, hogy régen a cigányoknak ott volt a világ közepe, az otthon, ahol tüzet raktak. Ha tüzet raktál bennem, miért nem én vagyok neked a világ közepe?

- Szeretem, hogy halkan beszélsz. Persze, te megszoktad, hogy figyelnek rád!

- Láttam ma veszekedni egy cigány párt az utcán. Szépek voltak, és együtt is egyedül két pillanatra.
Férfi: Hogy kapjak munkát, ha be sem engednek az épületbe?! Pedig ezzel a két kezemmel hordtam a maltert a falaihoz…
Nő: Annyi zsíros kenyeret ettem életemben, hogy mentőért kiabálnál, ha mindent hozzád vágnám!
Egymás szemébe néztek. Egy angyal ölelte őket láthatatlanul. Majd ők is átölelték egymást, és sírni kezdtek. Ez is szerelemgettó. Mindenkinek megvan a maga szerelemgettója, nincs menekvés. CSAK EGYMÁSBA…

- Azt álmodtam, hogy a cigányok megnyerték az éhséggel folytatott versenyt, de a hogyanra nem kaptam választ senkitől. Éppen ettek, és magyar ember evés közben nem beszél, utána meg már minek tenné?

- Azt jósolta a lapnál a portás Rózsika cigánykártyából, hogy egy meserovat-szerkesztő és egy bárzongorista nem illik össze. Jaj, cigányom! Ez katasztrófa! Kártyaváromlás… látod, már a kártyákat is (a portásokat is?) hamisítják, úgyhogy még inkább szeretnünk kell egymást! Az összeill(eszt)ésig van még 2 óra 59 perc, 18 másodperc. Ne késs!

- Én csak azt kérdeztem, amit milliárd és milliárd nő kérdez a kedvesétől: szeretsz? De nem válaszoltál, mert szerinted a kíváncsiság mindig támadás, vagy valami még rosszabb… Gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy van némi igazság ebben, mert hamis helyzetekben, hamis kapcsolatokban a kíváncsiság édestestvére a támadás és az alattomosság. Szerinted, a mi különös kapcsolatunk hamis?! Ez lehetetlen! A hallgatásoddal nem velem, önmagaddal párbajozol! (Hullámzik a szünetjel, a vágy szájat tát: elnyel! Lálálálálá…)

- Sajnos ma sem írt arról a „pépszabadság”, hogy boldog lennél a bőrödben! Az enyémben boldog lehetnél: bújj, bújj zöldág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu…

- Van egy olyan érzésem, egy olyan szörnyű érzésem, cigányom, hogy a politikusokat, a nagyvállalkozókat, az éhező, munkanélkülieket képviselő szakszervezeteket egyáltalán nem az érdekli, hogyan marad meg egy cigányember, hanem az, hogyan vész el! Még jó, hogy mi is energiák vagyunk, és az energia (ugye?) nem vész el, csak…

- Jelenést láttam az éjjel:
Eltűnt nevedről az ékezet.
Nem tudom ez mit jelent.
Ő-ből O lett! Gondolod elvégeztetett?!

- Ha a politikusok olyan szeretők, amilyen politikusok: megeszi az undor az aktust! De jó, hogy te muzsikus vagy, és… és… milyen jóóóóóóóóó… (!)

- Megint felemelték a hús és a tej árát. Értem én ezt cigányom! Azt gondolják az illetékesek, hogy az evés bonyolult folyamat, nem bízható olyan szakképzetlen emberekre, mint az éhezők…

- Ma Lázár Ervin meséi közül válogattam a gyerekrovatba. Míg olvastam, VILÁGOSABB LETT A SZERKESZTŐSÉGBEN!, fényt kapott minden! A levegő, a kollégák arca, a kaktusz levelei az asztalomon. Szerettem Ervin bácsit. Egyszer vörösbort ittunk egy pincében, nem messze az Írók Boltjától. Kérdezett rólad, és én meséltem. (Jaj! Én meséltem!!!, a nagy meseírónak!) A végén azt kérdeztem tőle, hogy közönyös vagy-e a nagy hallgatásoddal? És ő azt válaszolta: „Nem. Ez nála a védekezés nyugodt figyelme. Vágyik rád, de fél attól, amit érez. A LEGTÖBB FÉRFI GYÁVA A SZERELEMBEN…”



- Hamisgulyást ajánlott a pincér! Hamis egység tudatát akarta rám sózni egy agyonpénzelt, felfuttatott roma politikus. Hamis mosollyal köszönt rám a szomszéd, aki úgy cigányozik művirágokkal „beültetett” kertjében nyári délutánokon, hogy abból (is) tökéletesen kiderül, még esztétikai értelemben sem rendelkezik semmiféle önállósággal. Hamis nap ez a mai, cigányom, csak te vagy egyedül igaz, szép, és szeretnivaló benne!

- Akit nem csókolhatunk, annak mesélünk. Akinek nem mesélhetünk, azt csókolni sem akarjuk… (?)

- Isten szemében megkülönböztethetetlenek vagyunk mi ketten, mint az ő országában a véges és a végtelen. Itt a földön ezt úgy nevezik cigányom, hogy szerelem! SZE-RE-LEM! Hogy mondják cigányul, hogy szerelem? Majd megnézem a szótárban. (Képzeld, mi történne, ha egy magyar ember nem tudna magyarul beszélni. Bele se merek gondolni! Ők belém gondolnak?)

- A lelkekben lejátszódó meghasonlás őrült vezetőket teremt! Vagy fordítva?

- Ültem a kádban. A vízből csak a mellbimbóim álltak ki. (Barnába mártott, rózsaszín tavirózsák, vanília illatú habbal ölelve.) És ezt írtam neked:
Ha a változó
változatlan
az ölemben örökké
égő
szerelemkatlan
marad
ék
nélkül..

Hozzád, minden nő írt verset. Úgy látszik, vannak férfiak, akik verset váltanak ki az asszonyokból, verses váltólázat, ami mindenkinél gyógyítható, csak nálam nem. Jaj, cigányom, nagyon „beteg” vagyok!!!

- Azt mondta a tördelőfiú, hogy unja az ócska szerelmes novellákat, mire Vali, a főszerkesztő azt válaszolta, hogy „Aki unja a szerelmes történeteket, az egy olyan sörtés négylábú, aki csúnyán öregedett meg lélekben.” Pedig Béluka nem állat, és csak 26 éves, verseket is ír Marihoz. Nem is lényeges az egész! Csak azt akarom mondani, hogy nem érzem jól magam ebben a légkörben, egyébként az ÓCSKA szerelmes novellákat én is unom. Jó szerelmes novellák kellenének a lapba, de a jó szerelmes novellák nem eladhatók, csak a pornóba hajlók. Vali szerint erősebb ingerekre van szükségük az olvasóknak, mint 20 évvel ezelőtt. Hát, nem tudom! (Ingereljelek erősebben?!)

- Ne hivatkozz a körülményekre! Azok mi ketten vagyunk. A hármas a szerelemben nem jó szám, hidd el, belehalunk… (téged akarlak, mert a sorsomat akarom!!)

- Már megint lecigányoztak, de az anyagomat agyondicsérték. Ezt nem értem! Hogy van ez? Miért nem természetes az, hogy csak a létrehozott érték minősíthet egy kisebbséget? (És nem az, hogy én a cigányságomban kívül állok-e, vagy belül!)

- Minden ünnepen, legyen az Húsvét, Karácsony, születésnap, vagy csak egy sima vasárnap, MEGŐRÜLÖK A MAGÁNYTÓL! Jobb, ha hallgatok. Talán zenét. A hiány, az önmegtartóztatás fogkoccanásos ritmusát. Minden lélegzetemben fogyatékosságom érzését lihegi a végzet. (Ahh… de költői vagyok ma reggel! Nevetnem kell, de sírok.) És itt az örök kérdés is: nő vagyok-e?! És ha nő vagyok, mitől ez a mély férfibánat bennem? Vagy te suhansz át rajtam? Ez a te bánatod? A te hiányod? Egész komolyan szenvedek!!! Legyek már a felismert éned cigányom, hiszen… hiszen… jaj, ez olyan, mint egy dalszöveg! Szörnyű, PEDIG IGAZ! Nem bánom nevess ki, leírom: olcsó fogás a fogadalom, ha ellenem teszed! Legyek a felismert éned, hiszen a legszebb valóságot úgyis bennem éled…

- Ui.: Tudom, hogy szeretsz, mert esik az eső! Nincs nálad se jobb, se szebb szerető! (Vagy a természet nőnemű?! Nem baj. Eszeveszetten kívánlak! A nőt is, a férfit is benned. TÖKÉLETES VAGY!!!)

- Újraalkottam magunkat, mert nem játszol velem szerepcserést… így én lettem a szándék, te meg a felismerés… (most jó?)

- Remélem, neked mentek át az smsek! Fura érzésem van… nem tudom, mi van ma, lehet, hogy a hírek megint a cigányoknak szánt (nem létező) milliárdokról szóltak, mert úgy cigányoztak az utcán is, hogy csak kapkodtam a fejem, az egy mondatban többször is előforduló „ÚJMAGYAR” kifejezésre. Új magyar az apjuk álma!! A CIGÁNYCSALÁDOK IS ŐSRÉGIEK, CSAK NEKÜNK NEM JEGYEZTÉK FEL A CSALÁDFÁNKAT! (Se ingyen, se pénzért…)

- Olvastam az újságban, hogy már megint megerőszakoltak egy kisbabát. Szétvet a méreg, és a tehetetlenség! Az agyatlanok vérvörös nemzőszervétől ments meg uram minket!!! Centinként tépetném le a húst mindről, aki gyereket bánt. A halálbüntetés helyett (ami sajnos már nincs!), a KASZTRÁLÁST vezetném be. És NEM CSAK A PEDOFILOKNÁL… ámen.

- Cigányom! A szerelem is lehet küldetés! Van, hogy belebukik az ember… na, és?! Én legalább megpróbáltam…



- Ha te is kettécsapnád az élettársad agyát, úgy, hogy össze kellene varrni a koponyáját, biztosan megkapnád a szociktól a lovagrendet! Volt erre példa, és pontosan ebben a sorrendben! Jó, mi? Na, hát ekkora értéke van ma a kitüntetéseknek! Ne búsulj, cigányom, nem vagy te juhász, de szobrod még lehet… egyébként nem is te, hanem én búsulok, hogy nem értékelik a munkádat.

- Besúgókból kimosdatott történelmet ír az ország. Jelenleg ez a legprimitívebb technika a haszonhajtásra. Ha van elhibázott lépés, akkor ez az egyik legnagyobb…

- Légy toleráns! Le ne ránts! (Hacsak meztelenül nem, kettőnk akaratából…)

- Téged zavar, hogy mindig elégedetlen vagyok magammal? Nem tehetek róla, és az okát sem tudom pontosan, de annak sem, hogy más nők miért olyan elégedettek magukkal. Valahol azt hallottam, hogy az az ember, aki elégedetlen önmagával, aki elkeseredik saját tökéletlenségén, nehezen, nagy kínnal jut el a lelki felszabadulásig, vagy talán el sem jut soha, aki pedig elégedett önmagával, az nem látja meg saját pusztulását! Az állatok ilyenek, mert nincsenek tisztában a létezésükkel, csak a mának élnek, a pillanatnak. Isten nem kódolta beléjük a haláltudatot. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az elégedetlenség a haláltudatból fakad, de lehet, hogy köze van az elmúláshoz. Nem tudom. Te tudod? (Tudnod kell! Te is mindig elégedetlen vagy magaddal.)

- Annyira független vagyok, hogy már nem is járok… talpamon keresztül öl meg a hiányod!

- Nincs cél: nem mozdulsz! Pedig céltalan az igaz szerelem. Tégy valami finom céltalanságot velem…

- Soha nem az élvezeteket sajnáltam tőled, hanem azt, hogy nem én szereztem…

- Hasznosabb a szónál a csók? Mi egyiket sem tesszük normálisan! Nálunk csók a szó és szó a csók. IGE kislányt, FŐNÉV kisfiút szültem neked. Néha úgy tűnik, egyiket sem szereted…

- Szerintem Magyarországon 2007-ben még nincs is demokrácia! Ezért félelmetes nekem, ha egy politikus azt mondja, hogy „A DEMOKRÁCIA HAGYOMÁNYAIBÓL MERÍTVE, úgy döntöttem, hogy…”! Na, itt kellene jól képen csapni, és olyan hosszan tükröt tartani elé, míg önszántából azt nem mondja elpirulva az anyukájának, hogy ’szülj vissza magadba engem’!

- Ma olyan szép volt a reggel! A törökmogyoró-fa levelein keresztül zöld, lila, rózsaszín, sárga fényekben láttam a szemed, és a szemem egy volt veled. Aztán felébredtem és kiderült, hogy tegnap este van. Nem volt érintkezési pontja a két napnak (bár, látszólag nekünk sincs), de ettől nem volt csalódottság bennem, mert ott maradtunk ketten az álombéli reggelben, zöld, lila, rózsaszín, sárga fénynek, angyalok szemének: szépnek, nagyon szépnek…



- Melyikünk mondta azt, hogy felmentést a tegnap nem ad a mának? Te? Okos! Igaz!!!

- A tegnap hiánya a ma hibája. A ma okosa a tegnap libája? A tegnap libája ma már minimum mirelit, úgyhogy NE FLÖRTÖLJ KIÖREGEDETT, ÓCSKA SZINÉSZNŐKKEL, mert egy tehén több libát győz… (a nevem, ha még emlékszel: Rebeka. Azt jelenti, üsző…) Tehenecskéd most bőg egy sort!

- Cickom, cickom vagyon-e, vagyon-e? (Nincs, és kuss legyen!!!)

- Tökéletes napom volt! ALKOTTAM egy verset, és 4 tányér krumplistésztát, de azért a VILÁGBÉKE nem hagy nyugodni. Talán tükörbe nézek 19 óra 10 perckor és eljön a VILÁGVÉGE. Mindig ekkor jön el! (Ezt most csak te értheted cigányom, így nem tudnak veled nevetni a barátaid − rajtam…)

- Kádárék vizet ígértek minden cigánytelepre, de a telepek nem kapták meg! A mostani „Kádárok” instant vízport ígértek, és a romák ezt meg is kapták… („Poharam sír.”)

- Nem kell hősnek lenned! Már az vagy! Minden férfi hős, ha nős, meg ős…

- Enni, menni, reménykedni, állva halni: puha duma. Intenzitásproblémák, nyomasztó hírek, nem is létező cigány árnyékszékek, betegség, Pavarotti halála. A te csended, kiállítás, Vargas Llosa új könyve. Eső, hideg, rád vágyás. Szociológiai látlelet 2 másodpercben, holtak háza, elhárítás, kicsi játék, sakkfigurák, számlák. Sms-ek, hogy RÜFKÉKKEL MULATSZ. Chopin. Sírás. Végre öröm, nagymarosi levél okán! Kókuszillatú tejes fürdővíz, narancs, sárga gyertya lobogása. Hangod egy régi kazettáról. „Légy jól”, írom neked. Fázom… ennyi volt a mai napom!

- HA író lennék, valahol a lelkem mélyén úgy utálnám, hogy minden okádék ember IS olvashatja amit írok, és belemagyarázhatna dolgokat, és félreérthetné a könyvem! Na, mindegy! Kutyából nem lesz katona, katonából nem lesz író. Belőlem se. Téged nem zavar, hogy 1 üveg kóla áráért bárki meghallgathat, megbámulhat, és kritizálhatja a zenédet, pedig nem ért hozzá?! Nem zavar, hogy míg ESTE hallgatnak, szexet, fűt-fát, pénzt, CD kiadást ígérnek, agyontapsolnak, veled isznak, MÁSNAP REGGEL még a nevedre sem nagyon emlékeznek, nemhogy az ígéreteikre? Biztosan zavar, csak nem beszélsz róla. Nehéz a művészek élete… tudom, ez nem vigasz!

- Tehened ma tejátömlesztést végzett. Tudod, cigányom, engem csak a Down-babák tudnak megfejni, de örömmel teszem! Ők az egyik legszebb visszaigazolásai annak, hogy értelmesen élek! Egyszer, kizárólag a Down-kóros gyerekek javára adhatnál egy koncertet. Imádják a zenét. Olyanok, mint a vidám angyalok. És tiszták, mint az első hó. CSODÁLATOSAK!!!

- A hallgatás szakadéka fölött a csend a híd. Ha végigmegyünk rajta, a tejútra jutunk? (Remélem, árulnak ott kakaót.)

- Sötétedik az értelem! (Végighallgattam egy politikai vitát a Rádió C-n…)

- Szabad tüzekkel vagyok tele, de minek? Ez a tél sem lesz a szerelem tele! Magzó szárad áradjon fogadalmi asszonyodba, úgysem kellenél egy ilyen csúf, száraz punci után! FÁJ ÁM, HOGY SOSEM LESZEL TŰZARATÓ (én meg kérgessé égek), tudod-e, daloló zivatarom? Persze, hogy tudod…

- Édes cigányom! A roma diplomás egyedülvalósága abban is áll, hogy nem előrelátható valószínűséggel jön létre. De hát egy cigánynak minden kihívás, tájékozódási pont! (ESETLEG VESSZŐ…)

- A cigányok kulturális élete még többnyire orális, szexuális élete kultúrált. Jobb esetben vegyül a kettő. Ebből születik meg a sajátságos roma születésszabályozás és az a világos tudat, amitől elmúlik a rossz közérzet, és minden cigány alkalmassá válik a lényeges összefüggések elemzésére. (Ha ez nem igaz, arról én nem tehetek, ahogy az instabil benzinárról sem. Na, nem?)

- Olyan szép férfi vagy! Tudod, hogy a fiatalság szociális és lelki kategória?

- Te jó ég, mekkora hajlandóságom lenne rád most! Ezt hogy mondják másképp, cigányom? Úgy, hogy lenne kedved egy jól irányzott irányítási gyakorlathoz? (Brrr… elvettem a saját kedvem az aktustól…)

- Egyre több cigánytól hallom, hogy kivándorolnának innen a fenébe, és még több cigánytól hallom, hogy sosem tudnának máshol élni, csak itt! Mindkettőt megértem. (A HAZASZERETET A LEGERŐSEBB ORSZÁGHATÁR!)

- A 7-es buszon hallottam: „A cigányok perverzitása a sínylődés…” (A világ cigányszakértőinek 99,9 százaléka Magyarországon él, és félreszakértenek minket, de ez senkit sem zavar.)

- Nem szeretem a cigányok kudarcait bemutató filmeket, mert olyan érzésem támad, hogy nem is annyira az elmúlt kudarcokról szólnak, mint inkább a legközelebbihez szoktatnak hozzá…

- Olyan régen hallottalak nevetni! Kár, mert otthon éreztem magam a nevetésedben. (Hát így lesz hontalan az ember…)

- Cigányom! A NŐK MELLE két dolog miatt lóghat úgy, mint az impotens FÉRFIAK ORRA. Vagy túlszerették őket, vagy sehogy! Harmadik út nincs, legfeljebb 60 év fölött…

- Azt gondolom, hogy ha egy roma tanulni kezd, és tudásával a cigányokért él, semmi különöset nem tesz, csak alapvető érdekeit követi. EGY NEM CIGÁNYNAK, AKI CIGÁNY ÜGYEKBE PANCSOL BELE, ÁT KELL UGRANIA A SAJÁT ÁRNYÉKÁT, ÉS EZÉRT AZ UGRÁSÉRT ALÁZATOT KÖVETEL A CIGÁNYOKTÓL! Ez nekem nem kóser! Több okból, de legfőképpen azért, mert még egyik sem tudott akkorát ugrani, hogy engem alázatossá tegyen… Talán akkor sikerülhetne ez egy nem cigánynak, ha a Jóisten összegyúrná egy zseniális jogvédővel, egy költővel, egy szociológussal, egy buddhista szerzetessel Árpád-házi Szent Erzsébetet. De még így sem éreznék alázatot. Egyszerűen szeretném, és kész!

- Hol jártál báránykám? Elfelejtettél? (Engem könnyű elfelejteni!) Képzeld, a bibliai cet helyett bibliai ecetet olvastam, a szabadság helyett szabászatot. Tényleg el kell mennem most már a szemészetre! (…) Sajnos egyre RÁNCOSABB a szemem környéke. Így mondom, ha utálom magam! Ha szeretem, akkor csak: ÉRZÉKENYEN MINTÁZOTT… na, mindegy! Úgysem úszom meg az erősebb szemüveget, és a tovább szaporodó és mélyülő mintázatot. De vannak napok, amikor egészen rémületes látni az idő múlását. A mai egy ilyen nap, ráadásul te is elfelejtettél a nagy zenebonában, vagy ki tudja miben, kiben…

- A lépéskényszer az nem egy, kettő, három! Hanem kettő, három, egy! De kinek? És főleg kivel, vagy kivel nem? Mulass jól!

- Szeretem a cigányzenét, a jó muzsikusokat. Egy jó muzsikus nemcsak a hangszerét tudja felhangolni, hanem egy egész várost, egy egész országot is! Te nagyon jó muzsikus vagy, mert KÖZÖSSÉGGÉ TUDOD HANGOLNI az utcasarki csődületet is, főleg, ha cigányok tüntetnek (jó pénzért) cigányok ellen. Volt már erre példa! Égett is etnikumi arcomon, minden rasszjegyem… de ég akkor is, amikor tanítványaid sorra nyilatkoznak, ÉS ELFELEJTIK MEGEMLITENI, HOGY TE VAGY A MESTERÜK! A hálátlanság nem a nagy művészek sajátja, így láthatod, hogy nem tudtak túlszárnyalni téged, de hát emberséget nem osztogathattál: vagy van, vagy nincs! (Mint egy ösztöndíj…)

- Állapotrögzítés: perzselő tény vagy!!!

- Mindig elmegy a kedvem az élettől, ha a tükörbe nézek! Már az utcára is utálok kimenni, olyan kövér vagyok. Pedig nem eszem sokat, csak rossz időben, este 8 és éjfél között. Hát Istenem, akkor esik legjobban a torta, ami eltakarja ilyenkor a tükröt, és metszőfogaim szédületesen beindult vándorlását is. Mindezt 5 centisre nyesett rézvörös haj koronázza a fejemen! Na, most jön a szokásos sóhaj, amit te már jól ismersz: hogyha nem lehettem szabadságszobor, akkor legalább annyit megadhatna az élet, hogy én legyek majd 88 évesen az emberi szépség emlékműve, hátha 40 év múlva, az alacsony, cigány, dagi, süsüfogú, tortafaló öregasszony-forma lesz a trendi zöld pamut harisnyában, égnek álló, égő hajjal. Végül is nem is olyan rossz ez, ha valaki épp ilyenre vágyik −, de ilyen őrült nincs a világon!!! AZ SMS SZERELEM ELTARTHAT 100 ÉVIG IS, MERT A SZÖVEGHEZ NEM TARTOZIK (kézzelfogható) TEST! A testi ügyleteket máshol, mással bonyolítod, amiről az jut eszembe, hogy tulajdonképpen minden férfi csak akkor lenne maradéktalanul boldog, ha 5-6 nőből tudnának 1 nőt összegyúrni. Ezt az összegyúrást a nők is hiányolják, ha férfiakról van szó. Én nem! Nekem te épp így vagy tökéletes, ahogy vagy, mert pontosan azt és annyit kapok tőled, amennyire szükségem van… (Na, jó! Majdnem annyit…)

- Ui.: Alighogy átment neked az sms-em a csúnyaságról, ezt írta egy (szerintem vak) közgazdász: „Nagyon jól néztél ki a Hundertwasser kiállításon! Oda se mertem menni hozzád, csak bámultalak. Te mindig úgy nézel ki, mintha lennél valaki, és vagy is! Kézcsók- Gyuri” Hát tudod, cigányom, meg áll az eszem! A FÉRFIAKON NEM LEHET KIIGAZODNI! 7 évvel ezelőtt 1 óráig sminkeltem magam a kedvedért, és mit kérdeztél, amikor megláttál? Azt, hogy „fáradt vagy?!” LECSÚNYÁZTÁL, pedig azt hittem, hogy kb. jól nézek ki… na, azóta nem is akarok a szemed elé kerülni, és nem is kerültem!!! Soha be nem gyógyuló sebeket okoztál, mert igazad van: csúnya vagyok!

- Szerinted, hányan lépnének be a magukat feleslegesnek érzők pártjába?