Megjelent Ivacs Ágnes esztéta, író-műfordító első könyve: Nézőpontok- ajtók és kapuk Kovách Gergő szoborterében, melyet a művész „Tereh” című kiállítás-megnyitóján mutattak be a Dovin galériában március 6-án. Ebből az alkalomból született a könyv. A galériatulajdonos rendszeresen ad ki könyvet, melyekre a gyakorlattól eltérően nem művészettörténészeket, hanem többnyire irodalmárokat kér fel. Ivacs Ágnes rendszeresen publikál különböző irodalmi portálokon és újságokban, és az Ágens társulat színpadi produkcióiban művészeti konzultáns – Láng Judit vele készült interjúját olvashatják.
– Interjú Ivacs Ágnessel
(Ágens interjúja Ivacs Ágnessel − 2004. augusztus)
Ivacs Ágnes: Délceg Katalinnak, a Dovin galéria tulajdonosának fontos, hogy a nála kiállító művészekről könyvet is adjon ki. A feladattal írókat, költőket bíz meg. Korábban a Baranyai Leventéről szóló kiadványt, Kurdy Fehér János mutatta be. János régi ismerősöm és megkért, hogy recenzáljam a könyvét. Katalinnak úgy megtetszett a recenzióm, hogy megbízott a Kovách Gergő-könyvvel. Nekem ez az első önálló "kötetem", bár rendszeresen írok és fordítok szövegeket képzőművészetről, színházról a Balkonba, Az irodalom visszavágba, ÉS-be, Helikonba, Tranzit.blogra, és az IV (Irodalom Visszavág) közölt már kisprózát is tőlem.
A nők másképpen írnak, mint a férfiak?
Ivacs Ágnes: Nem hiszem, hogy létezik női, vagy férfi írás. Szerintem nem ez az írás lényege. Olvastam Forgács Zsuzsa írásait. Baromi jó, klassz novellák. Beleolvasva tényleg tudod, hogy ezt csak egy nő írhatta, mert olyan típusú érzékenység, világlátás, mindenre odafigyelés van benne, hogy rájössz, erre valóban tényleg csak a nők képesek. Egyszerre százezer dologra tudnak figyelni és koncentrálni. Valaki mondta egyszer nekem, hogy ők a legjobb logisztikusok. Gyönyörűen fel tudják állítani a sorrendet, hogyan lehet a dolgokat a leghatékonyabban elintézni, de én akkor is túlzásnak és bántónak érzem a női és férfi irodalom kettéválasztását.
Angol-filozófia szakon végzett Szegeden.
Ivacs Ágnes: Az angol eszköz arra, hogy egy másik nyelven is megismerd a világot, mert ha minél több nyelvet beszélsz, annál több személyiséged van. Minden új nyelv egy új személyiség. A filozófia is egy eszköz ahhoz, hogyan nézzük a világot. Foglalkoztam például a nyelvfilozófiával, de a végén kezdtem azt érezni, hogy szavakon lovagolunk és elsikkad valaminek a lényege, vagy a tartalma. Számomra valaminek a lényegét a képzőművészet, egy alkotás a színház, a film és az irodalom közvetíti. A Kovách Gergő-könyv ezzel fejeződik be, pont ezt írtam az esszém végére, amit egyébként Gergő mondott: az összes rossz emlékünk ellenére, ha beszélgetünk valakivel, úgy teszünk, mintha sikerülne megértenünk egymást. Természetes, hogy vannak különböző jelentésmezők vagy körülhatárolható jelentéstartalmak, de a mögöttes tartalom is bírhat egy sokkal, de sokkal nagyobb jelentéssel. Nem tudom mennyire kell ismerned valakit, hogy ne menj el mellette, vagyis pontosan azt értsd, amit mondani akar. Nem mondom, hogy lehetetlen megérteni valakit a szavain keresztül, de ez igenis korlátozott, azt azért lássuk be.
Honnan a humán érdeklődés?
Ivacs Ágnes: Miskolcon születtem, oda is jártam gimnáziumba. Kazincbarcikán laktunk, Szegedre jártam egyetemre, és most itt vagyok. Mindig írni akartam, soha nem érdekelt más. A szüleim elsőgenerációs értelmiségi vegyészmérnökök. Jó voltam kémiából is, de csak azért, mert egyszerűen úgy éreztem, muszáj. Nem voltam jó matekból, ma viszont mindenkit kenterbe verek, tényleg így van. Iszonyú unalmas, dogmatikus volt az oktatás, én meg elviselhetetlennek tartom, hogy korlátok közé akarnak szorítani. Ezt oldd meg, így és így, és sehogy másképp. Erre én képtelen vagyok. Felvenni a szemellenzőket, és menni előre, mint a nyomtató-ló. Akkoriban konfliktuskerülő voltam, most viszont egyre inkább konfliktusvállaló vagyok.
Ágens 2007-ben megjelent „Kúrós versek” könyvének szerkesztője volt. A mai napig együtt dolgoznak a színész-író-rendezővel, ön a művészeti konzultánsa színpadi produkcióinak is, például a jelenleg is nagy sikerrel futó Ira (Düh) című darabjának.
Ivacs Ágnes: Az első színházi élményem Miskolchoz fűződik, Herczeg Ferenc Kék rókáját láttam. Emlékszem, iszonyatosan utáltam, hogy dobog a színészek lába a színpadon, és hogy ettől egyszerűen oda lesz az illúzió. Ez volt az első benyomásom, aztán persze később rájöttem, hogy ez csak egy elsődleges megközelítés. Ma már másképp gondolom. Szerintem nem kell illúzió a színházban. Nem kell, hogy úgy próbáljanak illúziót nyújtani nekünk, hogy elválasztanak minket nézőket a színpadon történő eseményektől, ahogy a klasszikus, vagy a „nagyszínházak”. Épp az ellenkezőjét szeretem. Tulajdonképpen minden jelentős valamire való színházcsináló és alkotó, például Ágens, ezzel foglalkozik, hogy hogyan vonja be az előadásba a közönséget. A színház ne arról szóljon, hogy előadnak valamit a színészek, a közönség szépen kiöltözik, megveszi a jegyet, tapsol, kap egy katarzist, és mikor hazamegy, kiüríti, mintha evett volna valamit. Olyasmiről szóljon a színház, ami mindannyiunknak élményt nyújt, olyan problémákkal foglalkozzon, ami érinti a nézőt. Ágens darabjai ilyenek, ezért is dolgozom vele.
Az alternatív kultúra számomra nem rétegkultúra, hanem maga a kultúra. Ebben találom meg magam, ez az én világom. Szerintem ez adhat leginkább nem megoldási kulcsokat, hanem megértés-értelmezési kulcsokat ahhoz a világhoz, amelyben élünk, mert azzal foglalkozik, hogy milyen is ez a világ, hogyan működünk benne, és talán néha azzal is, hogyan működhetnénk benne jobban. Valljuk be, hogy ez a világ úgy, ahogy van − és itt most a mai magyar helyzetre gondolok − a fogyasztói társadalomra, a tévére, a vásárlási mániára − szörnyű, de szerintem, amit alternatív kultúrának hívunk ebben a világban, az egy sziget. Borzasztó, mert az embernek nem lehet célja, hogy egy szigeten éljen. Muszáj lennünk valahol, de meg kell találni az életnek azt a szegmensét, ahol jól érzi magát az ember és ahol kiállhatok a saját igazságom mellett. Öntörvényű vagyok és fontos, hogy ne hasonuljak meg. Ne kelljen azt csinálnom, amivel nem értek egyet, ezért foglalkozom inkább olyan művekkel, mint Ágens előadásai, írásai, vagy a szobrász Kovách Gergő. Velük úgy érzem, nem keveredek ellenmondásba magammal. Az alternatív színházban és a kortárs művészetben még van lehetőség arra, hogy az ember kimondja a saját igazát, és meg is mutassa azt.
Rádióműsort is vezet.
Ivacs Ágnes: Tölgyesi Lászlóval három éve műsort vezetünk a Tilos Rádióban − Tótumfaktum címmel. Az alternatív kultúra különböző képviselőit hívjuk meg. Imádok beszélgetni, és szeretek kapukat nyitogatni más emberekben. Annak tudok a legjobban örülni, mikor látom, hogy sikerül olyan közel kerülni a másikhoz, hogy ő is megnyíljon, és elkezdjünk beszélgetni.
Világok közötti lebegés. Ágens mágikus színháza. In: Az irodalom visszavág 2004 nyár
Kisprózák. In: Az irodalom visszavág 2004 ősz
1990-1995 a Gondolat-Jel művészeti és filozófiai folyóirat szerkesztője.
Peter Lamborn Wilson: Kalóz utópiák (társfordító), Chiron Kiadó és Media Research Alapítvány, Budapest, 1997
Buldózer. Médiaelméleti szöveggyűjtemény (társszerkesztő), Media Research Alapítvány, Budapest, 1997
Ágens: Kúrós versek (szerkesztő), Barrus Kiadó, Budapest, 2007
