"Komolyan mondom, csodálkozom, hogy a férfiak egyáltalán közelednek a nőkhöz, sőt még olyanokat is szoktak mondani, hogy kedvelik őket. Miért? Olyan ez, mintha azt mondanám, hogy néha egész helyesnek találom a nyálát húzó csigát. Ki a fene hinné ezt el? A görögök nem hazudoztak ennyit össze-vissza…" - Rapai Ágnes novellája.

Mit is várhatnék azoktól, akik a Libress szárnyas betét hallatán undorral húzzák el a szájukat, s jobban elszörnyülködnek a menstruáció szótól, mint ha azt mondanám, hogy kiirtottam a családomat, várj, becsukom az ablakot, huzat van. Szóval most jelent meg Nádas tíz kilós regénye, amelyben állítólag főszerepet kap a testiség, igen, valóban szó esik benne mindenfajta szeretkezésről, férfi férfival, nő nővel, férfi nővel, s egész részletesen lefesti a férfi biológiai működését, s a nőkkel kapcsolatban is igyekszik, de a legfontosabbról ugyanúgy megfeledkezik, mint mások, itt kopácsolnak már négy hónapja az ablak alatt, sose fog elkészülni ez a rohadt kávézó, pedig a tulaj megígérte, hogy nyár elején befejezik, Lacinak is az agyára megy már. Persze! Megint főztem annak a szemétnek.
Éjjel azon gondolkodtam, vajon igaza volt e Virginia Woolfnak, el akartam terelni a figyelmemet, a Saját szobát olvastam, tudod mi jutott eszembe? Hogy a nő azért nem vett részt az egyiptomi piramisok építésében, mert megjött neki! Mózes felesége azért nem kisérte föl a férjét a Sínai hegyre, mert már két hónapja nem menstruált, amitől mély depresszióba zuhant, már csak az hiányzik, hogy ebben a rohadt sivatagban szüljem meg a gyermekemet, gondolta, a sötét középkorban is titkolni kellett a dolgot, s megpróbálni növényekből fájdalomcsillapítót főzni a szörnyű görcsök ellen. Ám akkor jöttek a férfiak, akik se szó, se beszéd, elhurcolták a nőt, és máglyára vetették azzal, hogy boszorkány!
A férfiak forradalmakat csináltak, háborúkat találtak ki maguknak, hogy valamivel elüssék az időt, tudománnyal, művészettel foglalkoztak, persze, hiszen nem kellett egész életükben a napokat számolni, és rettegni attól, vajon mi lesz, mert az úgy van, hogy ha megjön, az a baj, ha nem jön meg, akkor az. Én nem állítom, hogy a férfinak nincsen problémája a testével, hiszen néha őt is utoléri valamilyen betegség, nehogy megfeledkezzen a testéről, de a nőnek egy egész életre szóló programot jelent a menstruáció.
Tegnap nem bírtam tovább hallgatni, úgy éreztem, muszáj megosztanom a problémámat vele. Szent ég, csak nem ARRÓL akarsz beszélni?! Láttad volna milyen pofát vágott. Persze a feleségétől biztos elviselné. Hát igen, ilyen gusztustalanka a nőstény, ha szerető, mit tegyek, gondoltam, púderezem magamat, plasztikai műtétre megyek, ha lesz rá pénzem, óriási mellet csináltatok magamnak, mivelhogy mellmániás a szentem, már az összes fogyókúrareceptet kipróbáltam, mindent elkövetek, hogy eltereljem a figyelmét a tökéletlen biológiai adottságaimról, de hiába. Komolyan mondom, csodálkozom, hogy a férfiak egyáltalán közelednek a nőkhöz, sőt még olyanokat is szoktak mondani, hogy kedvelik őket. Miért? Olyan ez, mintha azt mondanám, hogy néha egész helyesnek találom a nyálát húzó csigát. Ki a fene hinné ezt el? A görögök nem hazudoztak ennyit össze-vissza, ők bevallották, hogy a férfiak tulajdonképpen jobban tetszenek nekik, aki csak tehette, tartott fiúszeretőt, nőkre csak azért volt szükségük, hogy gyerekük lehessen.
Ez a zsidó-keresztény akármi, amiben kénytelenek vagyunk élni, hazugságokkal áraszt el mindenkit, igazmondásukkal üdítő kivételt jelentenek az intimbetét-gyártók, akiknek mégiscsak tudatni kell a nagyvilággal, hogy menstruáció is van a világon, különben mehetnek a francba a gyártmányukkal… mellesleg jegyzem meg, hogy a kerék feltalálása óta ehhez foghatóan zseniális dolgot nem eszeltek ki.
Tralala, tralala, ácsorogsz a buszmegállóban, tavaszi zsongás, kinézed magadnak a szemüveges pasit, szórakozásból szemezni kezdesz vele, s akkor, mintha bepisilnél. Szentségelsz, összeszorítod a combod, és imádkozol, mivelhogy mást ebben a helyzetben nemigen tehetsz, hogy a francba számíthatnád ki, mikor jön meg? Legalább a fekete nadrágomat húztam volna föl reggel, gondolod, de nem, de nem, de nem, pont ezt a tündéri miniszoknyát kellett választanom, és eszedbe jut barátnőd horrorisztikus meséje bécsi kirándulásáról, épp a metróra várt hatalmas bőröndjével a kezében, amikor végigfolyt a combján egy vörös csík. S mivelhogy a föld, bármennyire is akarta, nem nyílt meg alatta, és sajnos ebben a rohadt semleges országban bombatámadásra nemigen számíthatott, komolyan kezdte latolgatni, hogy leveti magát a metró elé. Tényleg, nem tudod, mi lehet azzal az osztálytársunkkal, aki valahányszor meghallotta a vér szót, fogta magát és elájult, mit gondolsz, vajon életben van még? Meg volt egy másik, tudod a cébe járt, igen, az a göndör vörös, na, neki az volt a legnagyobb problémája, hogy már tizenöt éves, és még mindig nem menstruál. Emlékszel? lehajtott fejjel járt-kelt a "nagyok" között, s hiába produkálta magát az órákon, mindenből jelest kapott, viszont annyi esze nem volt, hogy néha felmentesse magát tornából.
Az a lökött húgom meg hónapokig levelezett egy francia sráccal, szerelmes vagyok egy tök idegen pasiba, mondogatta, és úgy elhomályosult a tekintete mint Ingrid Bergmannak a Kaszablankában! Még egy gyönyörű, vörös csipkebugyit is vett magának a Váci utcában ötezerért, majd felavatom Párizsban, sikoltozta, de a szerelmeskedésből semmi nem lett, mivelhogy a repülőn utolérte a végzete. Ilyen állapotban nem is akart megismerkedni a szerelmével, napokig rótta az ellenséges párizsi utcákat, s azzal büntette magát, hogy végigjárta a Louvre-t, még az éremgyűjteményt is, mikor hazaérkezett, naná, hogy elmúlt neki. Aztán meg az következik, hogy nem jön meg. Aki gyerekre vágyik, az örvendezik, az összes többi letargiába zuhan. Édes istenkém, nem akarok teherbe esni, add, hogy holnap megjöjjön, halld meg a szavam, ezek a rohadt pasik mit tettek velem, istenkém, és így tovább, és így tovább. Virginia Woolf még azt gondolta, egyetlen akadálya a nők egyenjogúságának az, hogy nem rendelkeznek szavazati joggal, és nincs saját egzisztenciájuk. Tudod mit? Elhúzhatunk a jogunkkal meg a pénzünkkel, hidd el, addig nem lesz itt egyenjogúság, amíg menstruálunk.
Válaszolni akarok, hogy talán nem kéne ilyen komoran látni a helyzetet, meg egy csomó dologban nincs is igaza, mert például Thomas Mann is írt egy szép novellát a menstruációról, csak a címe most nem jut eszembe, egy idősödő asszonyról szól, akinek sok évnyi szünet után váratlanul megjött a menzesze, amitől megint fiatalnak érezte magát, és hát ettől vagyunk igazán nők, ezért tudunk gyereket szülni, márpedig az életnél szebb dolog nincsen, de gyönyörű közhelyeimre már nincs idő, mert Odett sírni kezd, most megyek a nőgyógyászomhoz, ma végre kiderül, mi az isten van, na szia, hívlak este, és leteszi a telefont.