"Az Istennő-kultusz a kőkorra nyúlik vissza, ahol több mint 5000 éven keresztül háború és szociális hierarchia nélkül éltek őseink – mondta Krisztina egy interjúban. - A legősibb leletek – szobrok, rituális tárgyak és barlangrajzok – az istent nőként ábrázolták különböző formákban. Mert őseink, akik egységben éltek a természettel, ott látták megnyilvánulni őt a születés, az élet és a halál forrásaként, vagyis egy teremtő, mindent átható energiaként, amelyből minden megszületett, meg fog születni, és ahova egyszer minden visszatér. Úgy látták, hogy ez az energia rájuk is hat, bennük is jelen van, mint ahogy a világon mindenben és mindenkiben – a nőben, a férfiban, az állatokban, a fákban, a táncokban, a dalokban vagy éppen a tűz lángjában."
Ami mindebből fennmaradt, az több ezer ősi istennőszobor, azonban eredeti jelentésüket már némi homály akarja, hiszen a múzeumi tárlókban ezen szobrocskák mint 'női idol'-ok szerepelnek, szemben azzal a pár férfiszoborral, amit a muzeológusok 'istenség' felirattal látnak el. Hasonló torz hagyományok zavarhatják meg a spirituális keresőket, amikor keresésük során a női istenségek 'rossz'-nak kikiáltott oldalával szembesülnek: a pusztító női démonistenségekkel. Krisztina elmondta, hogy valójában ez a kép erősen torzult a történelem során. Hiszen a pusztító női démonok feladata valóban a pusztítás, azonban ez eredetileg nem a destruktivitást, hanem az elmúlást jelentette. Azt az elmúlást, aminek a képébe a rothadás is beletartozik, amely valójában a jövőt, az új életet táplálja azzal, hogy annak a talaja lesz.
A női istenségek képében bekövetkező hasadás másik területe a szexualitás. Gondoljunk a középkori boszorkányok képzetéhez tartozó orgiák képére, ahol ugyancsak a sötét oldalon mutatkozik meg az, ami az életet szolgálja: a szexualitás, az új élet nemzése. S ez a képzet ma ugyanúgy tovább él, de már nem a boszorkányok képében, hiszen ma már kevesen hisznek a boszorkányokban. Helyette a tanításba került ez a démonizált kép. Gondoljunk csak arra, hogy a keresztény erkölcstanok több mint felét a szexuális bűnökkel való tiltások teszik ki, s ma már az az általános felfogás, hogy 'vagy szexualitás - vagy spiritualitás'. Azaz a szexualitás gyakorlása kizárja a mélyebb spirituális fejlődést - ami egyszerűen nem igaz.
Az Istennő Temploma az Istennőt nem egy néven tiszteli, hanem számos néven, s ennek megfelelően alakította ki az Istennő megnyilvánulásainak az évkörét, amiben a nőiség teremtő aspektusain túl a pusztító, az elmúláshoz kapcsolódó minőségek is részt kapnak.
Az Istennő nyolc arcát mutató évkör-ciklusok és jellemzőik:
• November 1. – december 20.: a Barlang Asszonya – elengedés és átalakulás
• December 21. – január 31.: a Levegő Úrnője – lecsendesedés és életünk újraálmodása
• Február 1. – március 20.: a Leány Istennő – gyógyulás és új kezdet
• Március 21. – április 30.: a Víz Úrnője – kiáradás és egyensúly
• Május 1. – június 20.: a Szerelem Úrnője – szerelem, szeretet, szenvedély és termékenyég
• Június 21. – július 31.: a Tűz Úrnője – belső erő és teremtés
• Augusztus 1. – szeptember 20.: az Anya Istennő – kiteljesedés, beérés és hálaadás
• Szeptember 21. – október 31.: a Föld Úrnője – betakarítás, stabilitás, manifesztáció
Czapáry Veronika fotói