Hát, tényleg csak haza akartam vinni Abdult, meg pihenni, hogy összeszedjem magam és visszamenjek a suliba. De mikor hazamentem a kórházból, anyu megpróbált megölni. Már megígértem magamnak, hogy ha még egyszer így nekem jön, leszúrom, hogy belehal. De mikor megtörtént, amikor fölkelt arról a díványról oszt nekem rontott, elfutottam. Fölkaptam Abdult, a cuccomat, oszt becsaptam az ajtót. Ott volt a kicsi baba a karomba, a cuccom, oszt ő meg kurva picsa szukának nevez, azt mondja megöl, mer tönkre tettem az életét. Mindjárt megöl "PUSZTA KÉZZEL!" Mintha egy fekete fal zuhanna rám, nincs más, csak a futás. "Először elloptad a férjem! Aztán elszedetted tőlem a segélyt!" DÜNÖNG! Nincs idő semmit se mondani. Mikor kint vagyok, megállok a lépcső tetején, erősen rá nézek. Még mindig habzik a szája, a férjéről beszél, akit állítólag elloptam. Odamondok még neki egyetlen dolgot, mikor megyek lefele a lépcsőn. "Megerőszakolt az a nigger. Kurva kövér szar, nem loptam el a férjed MEGERŐSZAKOLT! MEGERŐSZAKOLT!"

Sikítok, Abdult fogom, meg a kórházi csomagot pelenkával meg ilyesmivel, meg egy nejlonzacskót a saját cuccommal.

Nem is gondolkodok, a lábaim visznek vissza a harlemi kórházig. Tudod, Koch be akarja záratni, azt mondja, csak a niggereknek maguknak nem kell kórház. Farrakhan azt mondja, kell. Miz Rain azt mondja, Farrakhan egy bedilizett antiszemita, homofób hülye. A puncim fáj. A balesetire vezető járdára fordulok. Aztán visszafordulok, bemegyek az elülső ajtón, azt mondom, a szülészetre akarok menni. Nem lenne szabad fölengedniük macera nélkül, a gyerekrablók miatt. De a picsa látja, hogy ott van nekem Abdul. Biztos tudja, hogy ha bármi lenne, akkor otthagynám a kis fütyist, nemhogy elrabolnék egyet.

Kiszállok a liftből, keresem Lenore Harrison nővért, az Vaj nővér neve még abból az időből, mikor a Kis Mongót szültem. Már felkapaszkodott, ő a kórtermek királynője. Én meg mi leszek? A babák királynője? Nem, én az ABC királynője leszek – az írásé meg az olvasásé. Nem hagyom abba az iskolát, és nem adom oda Abdult és a Kis Mongót is vissza fogom szerezni egyszer, talán. Még azt se tudom, hogy néz ki, vagyis azon túl, hogy retardált.

Várom. Másik nővér megy el mellettem, rám néz, azt mondja emlékszik rám 1983-ból. Vékony, fekete, én nem emlékszem rá. Azt mondja, sajnálja, hogy megint itt lát, remélte, hogy tanultam a hibáimból. Mi a szar ez?! Nem követtem el hibát, hacsak nem azt, hogy megszültem, oszt Miz Rain azt mondja, valami céllal születtem, meg Mr Wicher azt mondja, van érzékem a matekhoz. Nem tudom, milyen cél, de tudom, hogy van célom, értelmem, és Farrakhannal egybehangzóan van egy mindenható allah istenem. Hiba? Nem hiszem.

Hiba, ha niggerek erőszakolnak meg. Azt hiszem, én lehetek megoldás. Hol a kurva életbe van az a sárga szuka. Most nincs lakásom. Abdul és én hajléktalan vagyunk. Látom, ahogy a gonosz anyu letépi a posztereket a falról, összetúrja a ruhámat, meg minden. Most már föl kell emelnie azt a kurva seggit!

Vaj nővérke jön. Megmondom neki, mi történt. Mesélek neki az iskoláról, Farrakhanról, allahról, a matekról – hogy Mr Wicher azt mondta Mrs Lichensteinnnek, hogy van érzékem a matekhoz, meg az ábécéről. Hogy Miz Rain azt mondta, gyorsabban haladok a magán-és mássalhangzókkal, mint akár Rita Romero, aki fehérbőrű. Elmondom neki, hogy alig láttam a Kis Mongót mióta a nagyanyám elvette és hogy Abdul is az apámtól van. Nem szégyellem – Carl Kenwood Jones a ferde, NEM én!

 

Precious vagyok BCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

A babám itt van

A babám fekete

Lány vagyok

Fekete

Lakást akarok

 

Segítsen, nővérke, segítsen Miz Lenore. Segítsen. Az egy, amit megtanultam a suliból meg az órai beszédből, hogy kinyissam a szám. Ms Rain azt mondja, ez egy nagy ország. Azt mondja, a bombák többe kerülnek, mint a segély. Bombák meg minden szar gyerekeket gyilkolnak. Fegyverek emberek ellen háborúznak – mind többe kerül, mint a tej meg a pelenka. Azt mondja, ne szégyelld. Ne szégyelld. Sokszor olyan, mintha menő lenne, annyira mondja. De mondja, mér – hogy átkódoljon minket, hogy szeressük magunkat. Én szeretem magam. Nem fogom hagyni annak a hájas nagy kurvának, hogy seggbe rúgjon meg üvöltözzön velem. Nem adom oda Abdult. Nem hagyom abba a sulit.

Vaj nővérke azt mondja, most mennie kell, nem akar itt hagyni, de el kell hoznia a gyerekét a dajkától, a váltás majd segít.

Az új nővérkétől kérek betétet, vérzek. Ezt a nővérkét nem ismerem. Olyan hidegen nézeget. Valami szart sutyorog egy másik nővérnek, azt aszondja, az otthonba kell mennem. Mintha elegük lenne belőlem. Gond vagyok, amit el kell tüntetni a szemük elől. Nincs kabátom, azt mondom. Azt mondják, majd az éjjeli szálláson adnak valamit, amikor odaérek. Üljek nyugodtan, majd a furgon jön értem oszt letesz, meg pár másik beteget is. Nővérke azt mondja, sok ember kerül ki a kórházból, hogy nincs hova mennie, nyugodj meg, nem vagy különleges.

A szállás olyan, mint egy téglavár, dohos, pár villanykörte lóg a plafonról. A picsa, aki az ágyszomszédom, folyton üti magát az öklével. Meg se ÁLL. Egy másik csaj, akinek fölpuffadt a keze a szertől, meg össze-vissza van karcolva, meg minden szar, azt mondja "Tedd a cuccod az ágyadba".

Szoptatom Abdult. Sír. Csurom víz. Olyan, mint egy kis patkány, vagy macska. Tudok egy pár dolgot, amit kell vele csinálni, de megijedek, mikor öklendezik. Csak hét napos. Meg is halhat. Nő, nagy nő, nagyobb, mint én és öreg – kábé negyven, odajön oszt lerántja a lepedőt a priccsemről. Anyura emlékeztet, a vörös fény a szemébe, ahogy a haja föl van rakva. Mit kéne csináljak; a puncim mintha szét lenne tépve, a derekam sajog, a mellemből folyik a tej, a melltartóm átázott, és nem jó a szaga, ez a dilinyós meg erre elveszi a lepedőmet.

– Add vissza a kölyöknek a takaróját – mondja a hölgy, akinek tűnyomok vannak a karján.

– Baszod – azt mondja a dilinyós – szart se adok vissza.

Én meg leveszem a huzatot, amit a műanyag matrac tetejére húztak, oszt Abdul köré tekerem, aztán magamat tekerem Abdul köré, oszt leheveredek arra a hideg műanyagra. Bárcsak kioltaná valaki a villanyt! De nem. Elalszok én, akárhogy is. Mikor fölébredek a szatyrok a cuccommal sehol, az egyik cipőfűzőm ki van kötve. Lehet, hogy ez ébresztett fel, hogy valamelyik megpróbálta lehúzni a cipőt a lábamról. Hány napot nem aludtam Anyu lakásába, azt gondoltam, ennél semmi se rosszabb. Felkelek, bekötöm a cipőmet. Ezek a kurvák itt teljesen bediliztek. Megetetem Abdult. A testem a reggelije. Magamnak is kell szereznem kaját.

Abba a szállóba vagyok, ami közel van a kórházhoz. Ez nem fog így menni. Hány óra van? Reggel hat. Miz West! A folyosónk végén lakik, ő nem hagyta, hogy Anyu halálra rugdosson, mikor Mongót szültem. Ő bír engem. Mindig el is mentem neki vásárolni, kicsi korom óta.

– Precious, hozz egy doboz cigit, meg egy nagy zacskó serclit!

– Jó, Miz West.

– Tartsd meg az aprót, Precious.

Egyszer azt mondta, Ha bármikor akarsz valamiről beszélni, jöhetsz hozzám.

De sose mentem. Most meg már nem is tudom a telefonszámát. Hogy is jutna be Anyu lakásába, hogy elhozza a cuccomat?

– Reggeli? – azt mondja a drogos csaj.

– Aha – mondom. Egy csomó csaj, nő, az ajtó felé nyomul. Egy páran csak ülnek az ágyukon, mintha sokkolva lennének, vagy mi. A drogos csaj a nyomulókra mutat, azt mondja, kövesd azokat. Azt csinálom.

Kávé egy fém kübliből, egy kis doboz müzli meg egy banán. Nem iszok kávét. Majdnem hét van. Bassza meg, megvárom Miz Raint az előtérben. Talán ma is korán jön be. 8. 45-ig várok rá. Beparázik, mikor bejön az ajtón oszt meglátja, hogy a Hotel Teresa előterébe ülök a földön, Abdul meg a karomba. Majdnem elfeledkezek magamról, úgy elkezdem sajnálni. Ő csak ábécétanár, nem szociális munkás, vagy ilyesmi. De hova mehetek máshova?

Rá van írva az arcára, hogy soha többet nem leszek hajléktalan. Motyogva káromkodik, hogy micsoda béna szociális háló, legalapvetőbb szükségletek, egy újszülött gyerek, EGY ÚJSZÜLÖTT GYEREK! Most INTÉZKEDIK. Rhonda mögötte jön be. Nincs suli, az egész Mindenki tanul a telefonnál van! Mindenkit fölhívnak, Anyut, a polgármesteri hivatalt, meg tévéket! Mire vége a napnak, Ms Rain azt mondja, lesz hol laknod, Isten a tanúm. ISTEN a tanúm! Akkor jön az a Queens duma. Az ideiglenes szállóra akarnak küldeni Queensbe, azonnali kezdéssel! NEM! Mit tudok Queensrő?! Arabok, koreaiak, zsidók meg jamaikaiak – csupa olyan szar, amire nekem meg Abdulnak semmi szükségem sincs. Itt, itten maradok Harlemben. A harlemi ház azt mondja, nem tud két hétre bevenni. Ms Rain főnöke ráül a vonalra. Nyugat-indiai nő, nem veszi be a süketelést. A pasija valami bizottság fejese. Leteszi a telefont, azt mondja, Holnap felveszik. Úgyhogy csak ma éjszakára kell helyet találniuk nekem. Mindenki azt mondja, alhatok nála. De tudod, hol alszok? Ms Rainnek van egy haverja, aki valami gondnok a Langston Hughes házba, ami itt van a sarkon túl, városi jellegzetesség. ELTÖLTÖK EGY ÉJSZAKÁT A LANGSTON HUGHES HÁZBA, AHOL Ő ÉLT RÉGEN. Én meg Abdul az álomgyáros házába! A következő nap meg ide jövünk, és azóta is itt lakok. Itt, a félúton-házba, az a legjobb, hogy van valaki, akire rábízhatjuk a gyerekeinket, még mi hetente háromszor négy órát vagyunk a suliba. Queensbe, se Ms Rain, se suli.

Tetszik nekem itt. Jobb, mint otthon, Anyu lakásába, mármint. Nekem ágyam van, Abdulnak meg bölcsője. Ruhásfiók, asztal, szék, könyvszekrény az én könyveimnek meg Abdul könyveinek. Pár könyvem:

 

1. Lucy Fern élete 1 és 2 (két könyv), írta Moira Crane

2. Pat King családja, írta Karen McFall

3. Harriet Tubman: Metróellenőr, írta Ann Petry

4. Élve vagy halva: Harriet Tubman igaz története, írta Ann McGovern

5. Malcolm X, írta Arnold Adoff

6. Egy darab belőlem, írta J. California Cooper

7. Kedves Jóisten, írta Alice Walker

8. Válogatott költemények, írta Langston Hughes

 

Abdul pár könyve:

 

1. Fekete őstörténet, írta Lucille Clifton

2. Harold és a lila kréta, írta Crockett Johnson

3. Egy kis egér története, aki beszorult egy könyvbe, írta Monique Felix

4. A fiú, aki nem hitt a tavaszban, írta Lucille Clifton

5. Szia, cica!, írta Ezra Jack Keats

 

Amink van, a legtöbbjét Ms Rain adta nekünk. Szeretnék szakmát, fizetést – hogy azt vegyem meg, amit akarok, és akkor, mikor akarom.

 

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 10.

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 11.

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 12.

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 13.