Sokáig hezitáltam, legyek-e ünneprontó. Aztán arra gondoltam, nem hagyhatom szó nélkül.

Az utolsó fellépő, a Váradi Roma Café is nagy sikert aratott, önfeledt taps követte minden számukat, én meg nem akartam hinni a fülemnek

Bozzi Vera sorozatában visszatérünk a Hősök terére, hogy más szemszögből is megmutathassa a dolgokat.

Nemes vállalkozásba kezdett öt jászsági cigány férfi október elején. Jászladányból Budapestre gyalogoltak, hogy tiltakozzanak a kirekesztés, a rossz iskolarendszer, a romákat ért és érő erőszak ellen. Követeléseiket tizenkét pontba foglalták, és megérkezésük után átadták a köztársasági elnök ügyeletes sameszának.

Százhúsz kilométeres útjukon végig segítették őket nők, szerveztek, főztek, a Népszava újságírónője a „mínusz nulladik naptól” tudósított az eseményekről. Kevesen voltak, de felemelően méltóságteljesek.

Budapesten már délelőtt elkezdődött a buli. Érkezésük napján, október 11-én az ország majd negyven településéről érkezett cigányok érezhették fontosnak, boldognak magukat.

Táncoltak, büszkén tekintgettek körbe, jónéhányan először voltak a Hősök terén.

Csekély szöveg, sok remek zene, nem csoda, hogy táncolt a Tér...
Kora délutánra még a nap is kisütött. Az utolsó fellépő, a Váradi Roma Café is nagy sikert aratott, önfeledt taps követte minden számukat, én meg nem akartam hinni a fülemnek:

„Asszony, ne kiabálj sokat
Úgy megverlek, mint egy lovat,
Kiverem az ördögöt a testedből.”

A nótának ez a refrénje, az együttes látható élvezettel többször belekezd: "Asszony, ne kiabálj sokat..."
Emberi jogi tüntetésen vagyunk.

Bozzi Vera