"legyek a ház, House; legyek torony vagy ág,
ember legyek, felhő, mely folt a fák
korongjain,

a floor tom-on a vég,
legyek akár mégis, ha így igék
közül lehet a legmegfelelőbbet,
legyek a bill.-en billegő erő –" - Aletta Vid versét közöljük.

Mégis, kinek a látomásos kötekedése?!

1.
Uramisten, nem akarok még egy gyönyörű versikét!
Adj a kezembe hammert vagy szikét,
legyek a ház, House; legyek torony vagy ág,
ember legyek, felhő, mely folt a fák
korongjain,

a floor tom-on a vég,
legyek akár mégis, ha így igék
közül lehet a legmegfelelőbbet,
legyek a bill.-en billegő erő –
    vedd
tőlem el a szentimenti képét!
Uramisten, kiütve fekszel. Élsz még?

H aszólitaszé npro bálokmo zogni.
Egyébként jobb, ha nevemet tudod.
Boróka, én, kiüt vefek szem. Hold van.
Napok alatt. Kilenc nap fennlo bog.

Megsínyletted. Nem kissé. Meg ne rezdülj.
Ha felülsz, kibomlanak a bolygók és marad
csupasz vonal, egy vonalzónyi él, vagy
egy félig átsült pizza, mint anyag.

Pihen hetek. Elalszom, vissza évek.
Révek. Réved. Borongós Sevenoaks.
S a képek egyrejönnek, a felnyalábolt
sziget középen beszakad.
Borz-
asztó, mi tteszek.

2.
pipiskedő jegenyék és közöttük
leverve ott a dús sötét magas
botorkálok az utolsó járattal
se tó se te alone alone makacs

3.
A szissssssszenés… a rezdülés… a ritmus.
Félighalott pókok koromvilága.
Ür esszobáb a nén bevackolódva.
Már nem szülök. A hármasút beomlik.
Zuhan, zuhan a transzparenciába.

Aletta Vid