fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Lévai Katalin: Podlupka

2010.01.12. 09:00 | icentrifuga | 1 komment

Címkék: történelem irodalom folyóirat trauma lévai katalin láger élmény

"Szokatlan csend telepedett a városra, mintha fehér éjszaka szállt volna le. Nem zizegtek falevelek, nem csiripeltek madarak, semmi, semmi. Jéggé fagyott kezében ronggyá gyűrte a zsebkendőt, úgy érezte, gyomrában kemény, fekete gombóc nőtt, amivel nincs mit tenni, most már ott marad örökre. Salgó doktort kellene megkérdeznie, miféle betegség ez, de Salgó doktor elment a többiekkel. Lehet, hogy nem tudna válaszolni, ahogyan arra sem tudott, miért kellett Piroskának meghalnia huszonhét évesen." - Lévai Katalin novelláját olvashatják.

 

Reggel nyolcra Mari megetette a csirkéket, kitakarította a lakást, és nekilátott, hogy megfőzze az aznapi ebédet. Szikrázóan sütött a kora júniusi nap. Elhúzta az ablak elől a függönyt, és kinézett az utcára. Semmi különös. Az utca csendes volt, mint reggel általában.
Mari két éve esküdött örök hűséget Földi Márton elsőosztályú csendőrőrmesternek. Éppen csak betöltötte a húszat, férje már a negyvenediket taposta. Tapasztalatlan lány volt, társaságba nem járt, férfiakkal nem ismerkedett, és még egyszer sem hagyta el a szülővárosa határát, de ismerte a mondást, amit úton-útfélen idéztek: „Pénz számolva, asszony verve jó.” Olyan feleség akart lenni, aki soha nem ad okot nemhogy verésre, de még csak haragra sem, aki takaros házat visz, ízes vacsorákat főz, téli estéken odahajtja fejecskéjét az ura széles mellkasára.
És csakugyan, úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzelte. Sokszor gondolt rá, milyen nagy szerencséje van. Élhetne a szülei házában, aludhatna fejtől-lábtól a testvéreivel dohos paplan alatt vizes falak között, ha a csendőrőrmester szeme meg nem akadt volna rajta a falubálon. Szép szál ember, jó fejjel magasabb nála. Neki adta az első táncot, és az utolsót is. Dereka belesimult az őrmester széles tenyerébe, hajlott, mint a nádszál, fekete copfja röpködött, fenekéhez csapódott, valahányszor megpördült. Mandulavágású kék szeme sötét pillantásokat vetett a férfi felé.
Özvegyember volt az őrmester, a faluban úgy tudták, valami titokzatos betegség vitte el a feleségét, aki nagy kínok között halt meg. Élete utolsó heteiben alig járt ki a házból, lefogyott, örökké sápadt volt, törzse, karja, mint egy csontvázé. Belső vérzés volt a halál oka. Ennyit árult el Salgó doktor, aki az utolsó időben minden nap látogatta, semmi többet. Amikor Piroska halálának napján kilépett a házból, hiába próbálta leplezni, látszott rajta, mennyire lesújtotta ez a családi tragédia. Ajka olyan kék volt, mint a holttest, szeme a semmibe révedt, mint azé az emberé, aki nagyon messziről tért vissza. A doktor nagy tekintélynek örvendett a faluban, nem merték faggatni.

- Podlupkát főzök holnap ebédre. 
- De jó lesz! 
Ezek a szavak egy olyan ház tágas, világos nappalijában hangzottak el, amely a Főtértől nem messze állt, és fehér függönyök lengtek a télikert ablakain. A hálóban dupla rézágy és tükör. Színes takarók az ágyon, a komódon. Mindenütt rend és tisztaság.  
Amíg nem bízták Földi Mártonra az Óvárosban felállított „kis gettó” külső őrzését 1944 májusában, soha nem fordult elő, hogy éjszaka nem ment haza. Az többször is megtörtént, hogy hajnalban tántorgott be a kapun, mert névnapot, születésnapot ünnepelt valahol barátokkal, de reggel mindig a saját ágyában ébredt. Mari nem feküdt le addig, amíg nem volt mellette a férje. Ha kellett, késő éjszakáig várt rá. Betámogatta a hálószobába, hagyta, hogy ruhástul bezuhanjon az ágyba, és csak aztán fogott hozzá, hogy levegye róla a cipőt és az átizzadt ruhát, majd betakarta, csendben melléfeküdt, és elaludt ő is. Reggel forró kávéval várta a konyhában.  
Most is a konyhában állt, frissen vasalt fehér kötényben, öklömnyi karalábék leveleiből vagdosta ki a vastag ereket, a leveleket széles csíkokra vágta, és megtöltötte darált csirkehússal. Nusitól tanulta meg a podlupka receptjét, ez volt az első étel, amit az esküvőjük után főzött. Félt, hogy elrontja, ezért segítségnek áthívta a barátnőjét. Nusi mellette állt, ellenőrizte, mennyi rizst kever a hús közé, hogyan tapasztja össze tojással a tölteléket, hogy főzéskor ne essen szét. Ez az egyszerű erdélyi étel a férje kedvence lett, mindig hálás volt, ha ezt főzte. Most idegesen gyúrta az apró gombócokat, remegett a keze. Le nem vette a szemét az utcáról.
Mari tudta, hogy este csendőrnyomozók érkeztek Miskolcról, akiket a Kossuth Lajos utcában kijelölt főhadiszálláson fogadtak a helyi csendőrség vezetői. „Nagy muri lesz”, mondta az ura, de ennél többet nem mondott, ő pedig azt gondolta, megvirrad majd, mire hazaér. Hosszú éjszakára készült. De az őrmester reggelre sem jött meg.
Sok minden megváltozott, amióta felállították a két gettót a városban.  Mari alig látta a férjét az elmúlt napokban, annyira megszaporodtak a csendőrök teendői, mindig későn járt haza. Más lett maga a város is. Bezárt a vaskereskedés és a festékbolt, Nusi festékkereskedő apjának a boltja, és minden üzlet, aminek zsidó tulajdonosa volt. Sok ház ablakán lehúzták a redőnyt, és az a pletyka terjedt el a városban, hogy nemsokára lehet menni a városházára, kiigényelni a zsidók elhagyott lakásait. Voltak, akik már próbálkoztak, őket türelemre intették. Két gettót jelöltek ki a városban, ahová a zsidóknak be kellett költözniük. Május közepén a „nagy gettóba” a helyi, balassagyarmati zsidók vonultak be, a „kis gettóba” a környékbeliek. Nusi a nagy gettóba került egész családjával, és Mari nagyon aggódott érte, mert azt hallotta, az óriási zsúfoltság miatt tífuszveszély fenyeget. Hamar elrendelték az oltást, és Salgó doktor megállás nélkül oltotta a gettó lakóit.  
Mari lobogó, sós vízbe hajigálta a karalábé levelébe csomagolt húsgombócokat. Nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta az utcán hazafelé tartó urát.
Az őrmester belépett az ajtón. A szeme alatt sötét árkok, a haja nedves tincsekben tapadt a fejére, az inge átizzadt és foltos volt, a nadrágja gyűrött. Mari elindult felé, de az a szag, ami a ruhájából áradt, megállította. Fojtogató, hányingert keltő, felismerhetetlen bűz volt. Mari szeme tágra meredt, megtántorodott.
Az őrmester ledobta magát a konyhaszékre, lábát széles terpeszben szétvetette.
- Hú, az anyja keservit, de fáradt vagyok. Egész éjjel vernem kellett. És mutatta a feldagadt kezét.
Mari hangja cérnavékony volt, amikor megszólalt.
- Kellett?
- Maguktól nem adtak volna elő semmit. Ezek a gyarmati zsidók sem jobbak a többieknél. Mind siránkozik, hogy így meg úgy, nincs már semmije, de hajaj! Mi minden elő nem került a motozásnál!
- Motozás is volt?
- Ezek az új fiúk Miskolcról nagyon értik a dolgukat. Szakszerűen dolgoznak, csak tanulhatunk tőlük. Külön motozókat, szülésznőket, ékszerészeket is hoztak magukkal az elrejtett tárgyak felkutatására. Te Mari! Ezek a zsidók még a fenekükbe is képesek gyűrűt rejteni, nem csak a kertjükben ássák el az ékszert. 
-  A Nusi…
- Mi van vele?
- Nem láttad a Nusit?
- Azt a kis szeplőst? Nem, őt nem láttam. A nőkkel nem én foglalkoztam. De az apjával azt hiszem, volt szerencsém találkozni.
- Ez borzasztó…
- Már nem tart soká. Három nap múlva kiürítjük a gettót. Mennek Németországba munkára.
- Milyen munkára?
- Gyárba, mit tudom én. De hagyjuk már ezt. Kész az ebéd? Mert éhen halok. 
- Nem mosakszol meg előbb?
- Hát, a kezemet már megmostam.
- De a ruhád!
- Majd később. Most adj ennem, mert kilukad a gyomrom.
Mari kitett négy gombócot a tányérjára. Az őrmester elégedetten nyugtázta, hogy a kedvenc ételét főzte. Mohón nekiesett a gőzölgő podlupkának. A húslé végigfolyt a bajuszán, le az állán, a fekete-fehér kockás konyhakőre csöppent.
Mari a tűzhely előtt állt, kezében a merőkanállal, és mereven nézett maga elé. Amikor az őrmester repetát kért, szó nélkül szedett neki. Pillantása a férje izzadt homlokára esett, észrevette, hogy elől erősen kopaszodik. Hirtelen hányingere támadt, öklendezve kirohant a konyhából. Mikor visszatért, az őrmester horkolva aludt a konyhaasztalra borulva. Aztán abbamaradt a horkolás, csak az egyenletes szuszogása hallatszott.
A gettókat harmadnap délelőtt kiürítették, akkor, amikor az őrmester mondta. Mari az indulás előtt átadott egy tál pogácsát Nusinak, mert úgy hallotta, két kiló ételt magukkal vihetnek az útra, azért nem jár büntetés. Szerette volna odaadni azt a szatén zsebkendőt is, aminek a sarkába Nusi virágot hímzett még az iskolában, de a tömeg elsodorta őket egymástól.
Mari akkor is az utcán állt, amikor a menet régen elhagyta a belvárost. Az emberek a lakásaikba húzódtak, csukott, elfüggönyözött ablaktáblák mögé. Szokatlan csend telepedett a városra, mintha fehér éjszaka szállt volna le. Nem zizegtek falevelek, nem csiripeltek madarak, semmi, semmi. Jéggé fagyott kezében ronggyá gyűrte a zsebkendőt, úgy érezte, gyomrában kemény, fekete gombóc nőtt, amivel nincs mit tenni, most már ott marad örökre. Salgó doktort kellene megkérdeznie, miféle betegség ez, de Salgó doktor elment a többiekkel. Lehet, hogy nem tudna válaszolni, ahogyan arra sem tudott, miért kellett Piroskának meghalnia huszonhét évesen. Miféle halál csapott le rá, mint egy ütésre lendülő ököl, és ragadta magával? Gyereket kellett volna szülnie, finom ételeket főzni neki, a kertben játszani vele, nem besötétített házban elvérezni. Az őrmester talán elmondhatná, mi történt, de nem kérdezi meg. Minek? Konok csend lenne a válasz, ahogyan a többi kérdésére is, ha egyszer fel merné tenni őket.
Elindult. A házuk felé vitte a lába. Messze, az óváros túlsó részében megszólaltak a harangok: misére harangoztak. És megszólaltak a város egyéb hangjai is, az üzletek, a terek, az utcák, a háztartások hangjai. A város élete visszazökkent a hétköznapok szokásos rendjébe.
Sötéten és némán meredt rá a ház. Kislány kora óta a csendtől és a sötétségtől félt legjobban a világon, most azt is megértette, addig nem léphet be, amíg a csend helyére nem kerülnek hangok. De miféle hangok lehetnének itt, egyáltalán?     
Megfordult, és elindult vissza, a város másik vége felé, a szülei háza felé.  


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr171663748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feminism 2010.10.23. 18:16:47

Lévai Katalin könyveinek kritikái a következő site-on olvashatók:

genderstudies.freeblog.hu/
süti beállítások módosítása