Kínában élt egy úr: Sar Ga.
Amije volt: csak egy spárga.
„Ez majd a császárnét
átjárja lándzsámként!”
Sírján már sárgul a márga.
Versvasárnap rovatunkban Györe Gabriella haikuiból és limerikjeiből közlünk válogatást.
haikuk
Temetésre I.
magad fájdalmát
más formájába zárni:
milyen hiú vagy!
Temetésre II.
nem szólni semmit
napokba burkolózott
naftalinillat
Út
sodródom egyre
emléket kapott hajó
süllyedni kéne
Időhatározó
kővé keményszik
szürke csík a kád körül
szappanhabkorszak
Téli ajándék
leheleteddel
megolvasztott ablakon
jégvirágeső
Hélium
lebeg és boldog
formát talált magának
léggömbbe zárva
limerikek
Egy nő, lakhelye Takla-makán
semmi ruhát nem tarta magán
csak hennát – festékként –
használ; és esténként
ellovagol egy barna bakán.
***
Volt egy lány úgy hívták, Márta.
Évekig hiába várta
hogy herceg lovagol
felé, s a lovag-ól
ő lesz. Így maradt a párta.
***
Álmodozó szép lány Ráchel.
Álmában kanos úr rálel,
s kérdezi: „Élvezi?”
„Éppen így éteri!”
Ám a Nap lassanként már kel.
***
Egy kéjnő, lakhelye Kína,
ha férfit lát, mintha rína.
Kérdezték: „Mit kér ön?”
Kitért, szinte kérőn:
„Tudják, hogy mekkora kín a’?!”
***
Kínában élt egy úr: Sar Ga.
Amije volt: csak egy spárga.
„Ez majd a császárnét
átjárja lándzsámként!”
Sírján már sárgul a márga.
***
Csaba – a lakhelye Csepel –
csehójában csak sört csapol.
Elmondta: „Ma látám
dézsmálják malátám.”
Kérdeztük: „És? Odacsapol?”
***
Van egy srác, úgy hívják Kázmér.
Jó pénzért bárkinek ’lázmér’.
Meglátott ma nála,
lecsúszott gatyája,
s azt mondta: „Fizetni ráér!”
***
Élt egy nő, lakhelye Tripolisz.
Kergette bíróság és Police,
mert bátran kimondta
„A legjobb? Mi volna?
Férfinyelv izgatta klitorisz!”
Ferdítések:
Vörös buzért kevert Tizián.
Egy létra volt csak Felícián.
Kihívón nekidőlt,
a buzér mind kidőlt,
s Felíciában volt Tizián.
***
Élt egyszer egy öreg halász. Na,
őt három nő várta ma nászra.
Kérdezték: „Mér’ hárman?”
„Egy abszurd. Az állam
bigámiáért meg bezárna.”
