„A yogyakartai magyar napok nem egy „magányos” rendezvény volt, hanem egy szélesebb, hosszabb távú koncepció része.” Idén február 22 és 24 között a yogyakartai Francia Intézetben három-napos Magyar Napok programsorozatot rendeztek. Marsal Attila Bus Szilvesztert, a Magyar Köztársaság Indonéziába akkreditált rendkívüli meghatalmazott nagykövetét, valamint Tari Eszter festőt kérdezte az eseményről.

Interjú Bus Szilveszterrel

Mi inspirálta a magyar napok megszervezését?

Bus Szilveszter: A yogyakartai magyar napok létrejötte egy szerencsés csillagállás eredménye: egyrészt a városban olyan tehetséges, fiatal magyar művészek élnek, akik nyitottságot mutattak egy ilyen program lehetőségére, másrészt jó kapcsolatunk alakult ki a helyi Francia Intézet vezetésével. Így gyakorlatilag mind a helyszín, mind a fellépő művészek együttműködése adott volt. Különösen fontos az a tényező, hogy a Francia Intézet figyelmet fordít más európai országok kultúrájának bemutatására is. Ami pedig a saját megközelítésemet illeti: arra törekszem, hogy a nagykövetség kulturális, illetve „közkapcsolati” tevékenysége során olykor „kilépjen a dobozból” a műfaj, a közönség és a helyszín tekintetében egyaránt.

Nagykövetségünk kiemelt feladatának tekinti a kortárs magyar kultúra megjelenítését Indonéziában, így a yogyakartai magyar napok nem egy „magányos” rendezvény volt, hanem egy szélesebb, hosszabb távú koncepció része. Ugyan még csak a munka elején tartunk, de eddigi tapasztalataink pozitívak; nyitottsággal találkozunk a közönség és az együttműködő partnerek részéről. Lényegesnek tartom a fiatalok „helyzetbe hozását”, akkor is, ha ez olykor „formabontással”, a konvencionális dolgoktól való eltávolodással jár.

Milyen programokból állt a rendezvény, kik voltak a résztvevők?

Bus Szilveszter: A programsorozat Tari Eszter festőművész alkotásainak zártkörű bemutatójával kezdődött február 22-én. Az elkövetkező két estén Gazdag József táncművész kortárs előadását, illetve a magyar és indonéz zenészekből álló Besok Berkata Band (BBB) együttes zenei előadását tekinthették meg az érdeklődők. A kulturális programok mellett igyekeztünk bemutatni a vendégeknek a magyar konyha egy-egy specialitását is. Maga a helyszín is intim, bensőséges rendezvényekre adott lehetőséget. Mindez egy kívülálló számára inkább tűnt baráti - bár annak meglehetősen széles körű - kulturális „happeningnek”, mint grandiózus megjelenésnek. Nem is az utóbbi volt a cél.
A programsorozatban közreműködő művészek kivétel nélkül – hosszabb, rövidebb ideje – Indonéziában élnek és alkotnak. Nagyon hálás vagyok nekik mindazért, amit a yogyakartai magyar napok érdekében tettek.

Milyen volt a rendezvény fogadtatása?

Bus Szilveszter: Egy olyan rendezvényt szerettünk volna létrehozni – és ebben a helyi Francia Intézet kiváló partner volt – amely mindenki számára nyitott és a lehető legszínesebb közönséget vonzza. A két ország közötti kapcsolatoknak csak egy bizonyos szelete zajlik hivatalos csatornákon; fontos kapcsolódási pontok jönnek létre manapság magánemberek, közösségek, önálló szervezetek között – azt is feladatunknak tartom, hogy ezeket lehetőségeinkhez mérten elősegítsük. A három napos rendezvénysorozat ehhez a kerethez is illeszkedik.
Nagy örömünkre szolgált, hogy a sok diák és fiatal mellett – akik láthatóan kiválóan érezték magukat a rendezvényeinken – megjelent a város és a térség kulturális, gazdasági, művészeti életének több jelentős személyisége. Két alkalommal is vendégeink között tudhattuk Yogyakarta város polgármesterét, Herry Zudianto-t, a szultán képviseletében pedig a Tartományi Befektetési és Együttműködési Tanács vezetőjét, Nur Syahrir Rahardjo-t és Dr. Soeprato Soedjono-t, a yogyakartai Indonéz Művészeti Intézet rektorát.

Milyen egyéb kulturális együttműködési program várható Magyarország és Indonézia között a jövőben?

Bus Szilveszter: Tari Eszter festményeit a közeljövőben újabb helyszíneken tervezzük bemutatni, legközelebb március 22-én Balin, Ubud városában.
Ami a hosszabb távú terveket illeti, szeretnénk elősegíteni a művészeti iskolák és intézmények közötti együttműködést. A két ország ezen a téren is sok újat tud mutatni és nyújtani egymásnak, ezért pozitívan fogadunk és lehetőségeinkhez mérten támogatunk minden ilyen jellegű kezdeményezést. Ugyancsak a célok között szerepel, hogy a Magyarországnyi lakosságú fővárosban, Jakartában is megjelenjünk egy-egy „signature” eseménnyel. A hatás nem feltétlenül a kulturális megjelenés gyakoriságának kérdése; egy ekkora metropoliszban e tekintetben egyébként sincsenek határok. Fontosabb az „unikum”, a sajátosság, hogy mást nyújtsunk, mint a többiek. Ehhez ki kell lépnünk például a luxusszállodák báltermeiből, és karakteres, hangulatos, „ambience” helyszíneket kell találnunk. Szívesen fogadok minden olyan ésszerű kezdeményezést, ami ebbe a koncepcióba illik.

Interjú Tari Eszterrel

Hogyan merült fel, hogy részt vegyen a Magyar Napok rendezvény-sorozatban?

Tari Eszter: Jakartába érkezésem után első utam a Magyar Nagykövetségre vezetett, hogy ott biztonsági okokból regisztráltassam magam. Szerencsémre az ügyintézés után a nagykövet úr még időt tudott szakítani rám. Pár mondatban felvázoltam neki terveimet, miszerint kutatást kívánok folytatni a yogyakartai kortárs festészet témájában DLA-értekezésemhez. Mivel festő vagyok, elmaradhatatlan, hogy tartózkodásom ideje alatt megrendezzek egy festészeti kiállítást is. A nagykövet úr ötlete az volt, hogy más művészeti ágak magyar képviselőinek fellépésével összefűzve nagyszerű rendezvényt tudnánk megvalósítani. Nagy szerencsénkre Marie Le Sourd, a Francia intézet igazgatója nyitott volt a magyar kulturális rendezvény befogadására, hisz missziójukat követve, nemcsak Franciaország, de más európai országok kultúrájának népszerűsítését is elősegítik Közép-Jáván. A rendezvényen megjelent Prof. Dr. A. M. Hermien Kusmayati, táncművész, a Paku Alaman hercegség tánckarának vezetője és a yogyakartai Indonéz Művészeti Intézet első számú rektor-helyettese; dr. Oei Hong Djien, a modern és a kortárs indonéz festészet legnevesebb gyűjtője és az OHD Múzeum vezetője; I Wayan Karja, festőművész, a Denpasari Indonéz Művészeti Intézet egyetemi tanára és a Képzőművészeti Tanszék egykori dékánja, a Santra Putra Galéria vezetője, de itt voltak Mella Jaarsma és Nindityo Adipurnomo képzőművészek is, a yogyakartai Cemeti Művészeti Galéria vezetői, s Nasirun, vezető jávai festőművész és műgyűjtő, Suatmadji Dwijawidarsa, elismert festőművész és a Sebelas Maret Egyetem Képzőművészeti tanszékének tanára valamint Dani Iswardana, kortárs wayang beber festőművész.

Milyen programmal érkezett Indonéziába?

Tari Eszter: Elsősorban kutatásom folytatása miatt vagyok itt a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával. Azonban a korábbi surakartai tartózkodásom révén kialakult ismeretségeim teret nyitottak egy magyar-indonéz együttműködési program kibontakozásához. Amilyen nehezen indult el, most olyan gyorsan halad, hiszen ez a közös oktatási és kulturális program mindkét ország érdekében áll.

Hol tart ez a program?

Tari Eszter: A követségek támogatását élvezzük. Sokat köszönhetünk Őexc. Mangasi Sihombing magyarországi indonéz nagykövet úrnak, az indonéziai Magyar Nagykövetség részéről pedig Bus Szilveszter magyar nagykövet támogatja ezt a kezdeményezést. Mindkét ország kulturális attaséja is komoly munkát végez annak érdekében, hogy minden gördülékenyen haladjon. Indonéz részről Patricia Silalahi asszony, magyar részről pedig Ambrus Dávid úr. Az indonéz fél Magyarországra látogatásával kezdődik majd meg az együttműködés. Az indonéz delegáció tagjai: a Yogyakartai Indonéz Művészeti Intézet rektora, a Képzőművészeti Kar dékánja, hat képzőművész tanár és négy diák 2010. május 2. és 17. között érkeznek majd Magyarországra.
Az indonéz művészeti egyetemnek az egri Eszterházy Károly Főiskola lett a partner intézménye. Erős István DLA, a Vizuális Művészeti Tanszék vezetője sokat segített a részletek kidolgozásában, miközben a magyarországi szervezés dandárját is ő végezte eddig. Közbenjárása révén az indonéz művész-tanárok 40 indonéz művész alkotásait fogják kiállítani Budapesten a Ráday utcában és az egri Kis Zsinagógában. A megnyitón a táncban is jártas balinéz származású képzőművész-hallgatók fognak fellépni, míg az egyetemen batik-workshopon vehetnek részt az egri diákok.
A tervek szerint az indonézek magyarországi tartózkodásának ideje alatt a két intézmény rektora együttműködési szerződést ír alá.  A delegáció meglátogatja a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Képzőművészeti Doktori Iskoláját és megszemléli annak munkáját. Ugyanebben az évben, októberben a magyar delegáció érkezik majd 5 fővel Indonéziába. A magyar képzőművész tanárok kiállítása a Yogyakartai Indonéz Művészeti Intézet Galériájában lesz. Több intézmény is érdeklődést mutat mindkét országból az együttműködés, illetve a csereprogramok irányába. Lehetőség szerint mindent megteszünk majd azért, hogy a számukra megfelelő partnereket megtaláljunk.

Hogyan hozta létre a „Magyar Napok”-on bemutatott kiállítási anyagát?

Tari Eszter: A festmények egy részét, a kisebb méretűeket, félkész állapotban hoztam el Magyarországról, és Indonéziában fejeztem be. A nagyobbakat már itt, Yogyában festettem. Ezek a képek a két ország kultúrájának művészetemben kifejezésre jutó összefonódását testesítik meg. Festményeimet a kiutazásra való készülődésem alatt már elkezdtem tervezni. Tartózkodásom elején szinte minden időmet a kivitelezésükre fordítottam, hogy a vernisszázsra idejében elkészüljenek.

A továbbiakban mi lesz a sorsa az itt készült festményeknek?

Tari Eszter: A képek egy része már tulajdonosra talált.  X. Hamenku Buwono Szultán, Yogyakarta Speciális Tartomány kormányzójának tulajdonába került ajándékként az „Intro XI. B verzió” című festményem. Szerencsére mások is büszkélkedhetnek általam készített alkotásokkal, így például Marie Le Sourd is rendelkezik egy festményemmel. Természetesen a megmaradt képeimből haza szeretnék vinni párat, illetve keresni kívánok egy megbízható galériát, aki távollétemben képviseli majd az érdekeimet.

Yogyakarta, 2010. 03. 05.
Marsal Attila