fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Anyasztár (Egy színésznő lánya)

2010.05.04. 11:00 | icentrifuga | 11 komment

Címkék: kritika folyóirat színház helmeczi hedvig

"Ennek a nőnek a szájából minden mondat úgy visszhangzik, mintha az Olümposzról szólna, mert a fenébe is, ez a nő valahogy hatalmas. Egy valódi istennő, mert akkora ereje van, azaz tehetsége. Mért nem adták meg itt nekünk azt a lehetőséget, hogy részesei legyünk általa a hatalmas közös női sorsnak, mért vagyunk csak voyeurök [...]?" - Helmeczi Hedvig kritikáját olvashatják a Thália Színházban játszott, Verebes Istán Maya című könyvéből készült Egy színésző lánya előadásról.

Anyasztár - Egy színésznő lánya, Thália Színház

 

Hibernálom magam az első öt perc után Hernádi Judit és a lánya estjén, ez a színház hagy aludni. Nekem kétféle színház létezik: amit végigalszom, és amelyik nem hagy aludni. Itt kellemes altatás várt, pedig egy ikon és egy zilált kismadár az életét rakja a színpadra. Nem színház ez, előadóest inkább, Verebes István, a szerző meghagyja privátnak azt az életanyagot, ami rá lett bízva és ezért minden a két nőn múlik. A saját szövegük meg nem segít nekik a színház létrehozásában, elismétlik magukat majd estéről estére.
Egy színésznő (…és a lánya) lesz az este, pedig Hernádi nem erőlködik, felrakja gyönyörű lábait egy kanapé támláira, és olyan otthonosan nyújtózkodik, tipeg, dorombol és búg a színpadon, hogy majdnem elhiszem, hogy ennek a nőnek nem kell rendező és nem kell szöveg a szájába, így is úgy is színház születik. Egyszer sejtem meg az igazat, amikor meséli, hogy egy ókori görög szerző darabjában ő mondta a kezdő mondatokat, miközben alatta épp porig égett privát életének talaja, és hogy a mondatok milyen üresen kongtak a szájában. Elhangzik a mondat, és azt kell gondolnom, hogy ennek a nőnek a szájából minden mondat úgy visszhangzik, mintha az Olümposzról szólna, mert a fenébe is, ez a nő valahogy hatalmas. Egy valódi istennő, mert akkora ereje van, azaz tehetsége. Mért nem adták meg itt nekünk azt a lehetőséget, hogy részesei legyünk általa a hatalmas közös női sorsnak, mért vagyunk csak voyeurök, akik kívülállóként illetéktelenül belesnek a színésznő budoárjába, miközben ő majd a többi prominenssel együtt, akik itt vannak a sajtóbemutatón, és akiket mi csak a tévében látunk, a vastaps után megölelgetik egymást, és elmennek valami belterjes helyre iszogatni? A mi örömünk mért csak az, hogy meg lett velünk osztva néhány titok a művésznőről? Hernádi antidepresszánst szedett, mert a férje megcsalta? Az, hogy én is én is, az nem katarzis. Az valami teljesen más, kérem.
Tudom, a dalokról kellene beszélnem. A Megasztár sok éve tartó nagy-nagy tévedése, hogy elég egy hang, egy jól szóló kis hangszer a torokban és már ott vagy az istenek között. Az Egy színésznő lánya pont ennek ellentétéről szól: egy teljes sors kell és valami végzetes egymásratalálás egy generáció alapélményével és akkor lehet belőled sztár. Már ha az akarsz lenni, s már ha egy egész generáció így is akarja. Hernádi Judittal megtörtént ez, erről szól ez az est retrospektív jelleggel, bár a Soha se mondd az előadás új hangszerelésében messze nem idézi fel a valahai dal végzetszerű, archaikus századelőt idéző izgalmasságát. Egyáltalán, ez a zenei hangzás valami olyan mérhetetlen közömbösséggel találkozott bennem, hogy ezt nyilvánvalóan a saját hibámnak kell tekintenem. Láttam én, hogy a színpadon két nő az utolsó grammig belerakja magát a dalokba, de mégis úgy éreztem, hogy nemhogy a bőröm felszínét nem karcolja, amit hallok, de még a bőröm feletti levegőt se érinti, és azon morfondíroztam, hogy vajon, ha az első sorban ülnék, akkor talán éreznék-e bármit is. Be kell látnom, hogy ez nyilvánvalóan a saját elfajzott zenei ízlésem eredménye, úgyhogy erről inkább hallgatnék.
Tarján Zsófia, a színésznő lánya, a színésznővel ellentétben egyszer sem öltözik át (Hernádi számtalanszor), pedig a valószínűleg gyönyörű testű és talán jó lábú leányzó homokóra alkatát teljesen elcsúfító férfijelmezt, a széles csípőt szégyellő lányok állandó megoldásaként derékon fityegő szütyőt messze kellene hajítani. A színésznő lánya most debütál a színpadon, zilált kismadárként aposztrofáltam az írás elején, de csak amiatt, mert alapvetően csak az akarást látja az ember rajta, fene tudja, talán tehetséges, talán nem, hangja van, az biztos, sorsa még nincs (csak az, hogy a színésző lánya), s hogy nem a nemzedéke hangján szólal meg az is biztos. A musicalek világa talán befogadja és kiforralja kiforratlan személyiségét.
Végezetül szólnom kell az egyik legalapvetőbb élményemről, ami úgy érzem, mintha az előadáson kívül született volna meg, pedig maga az előadás is tematizálja: hogy milyen is a viszony anya és lánya között. Az előadásban számtalanszor próbálnak beszélni egymással, mobilon, így-úgy. Nem sikerül, félrecsúszik a dolog, a lényeg soha nem hangzik el, ismerős dramaturgia. Aztán Hernádi az előadás végén a duettben és a tapsnál úgy néz a lányára… olyan biztatóan, szeretettel és szerelmesen, hogy el kell kapnom a tekintetemet, ne lássam ezt a végtelen gyöngédséget, mert olyan illetéktelen vagyok benne, és mégis olyan mélyen megérint. Istenem, hogy szeretik ezek egymást... ezt volt jó látni.

Helmeczi Hedvig

*******

Egy színésznő lánya. Thália Színház
Verebes István Maya c. könyve alapján írta és rendezte Jaross Viktória.
Maya: Hernádi Judit. Nóri: Tarján Zsófia.
Zenészek: Nagy Szabolcs – zongora, Szász Ferenc – gitár, Perjési Szabolcs – basszusgitár, Kottler Ákos – dob, Jelasity Péter – szaxofon
Szinkronhangok: Verebes István, Gálvölgyi János, Döme Zsolt
Táncos: Makár István
Producer: Velki / ArtFanatic


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr781971755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borovi 2010.05.05. 09:04:08

Nem ez a Zsófi gyerek hörög valami death metal zenekarban olyan elviselhetetlen átéléssel?

proletar 2010.05.05. 09:47:58

láttam. tényleg odateszik magukat. csak attól sajnos nem lett jó. ez nem színpadra való. cd-re, hangoskönyvnek inkább.
És igen.. ha Zsófin az a cucc van ami itt a képeken, jobb lett volna neki is, nekünk is. a pingvin jelmez előnytelen!

chlitz 2010.05.05. 10:59:54

aztán majd a lányát is bámulhatjuk 80 éves koráig a heti hetesben?

Szocio Pata (kikvogymukblog) 2010.05.05. 12:03:01

Nem teljesen értem. Most akkor jó vagy rossz az előadás?
A bevezető mottó enyhe túlzás. Hernádi egy nagyon karakteres, okos, erős kisugárzású nő, de istennőnek nevezni...még magyar viszonylatban is. Tegnap volt Giulietta Massima a tévében, akkor őt minek nevezzük?

egerészölyv 2010.05.05. 12:24:40

Természetesen a legtöbb színész azon igyekszik, hogy csemetéjét a deszkára nyomja. Nagyritkán ez haszonnal is jár, mármint a közönségre, közösségre nézve.
Rendszerint azonban ízléstelen promóció, semmi több.

zsof.berg 2010.05.05. 13:23:17

Ezt én is megnézem szerintem. Hernádit mindig is szerettem! És szerintem tökmindegy, hogy balos vagy jobbos a színész. Színházban nem saját szöveget nyomnak. (Dörner György sem lett rosszabb attól, hogy tudjuk merre áll).

"the dragon" · http://kigondoltam.blog.hu/2013/08/26/elrendezett_hazassag 2010.05.05. 14:58:09

Nekem Hernádiról mindig az jut az eszembe, hogy okádni kéne...

térkulti 2010.05.13. 17:48:04

Én ott voltam tegnap. Ez a darab botrányosan rossz. Konkrétan semennyire sem érintett meg, még jó, hogy ajándék jegy volt, és nem fizettem érte... Az időmet akkor sem mérik ingyen, még Gera buktáját is inkább néztem volna. Egy esetlen trampli orrhangon nyávog a szinpadon, minden lépésénel bedőlni készül a szinpad... Hernádi szimplán csak hozta a szokásosat, se nagy formátumú nem volt, de még unalmas sem. Én pirultam, mert ez már a nekem ciki kategória. Valóban az az egy mondat volt jó...
Ha annyira szereti a lányát, miért nem óvta meg ettől? Annyira nem lehet elvakult anya, hogy ne lássa, a lánya nem szinpadra való, sikktelen, tehetségtelen. A zenéhez nem értek én sem, azon mérem megérinte-e (lássuk be, ez igazán nem szigorú rosta), de megbukott! A Tháliát most megint felejtősre teszem egy időre...

guardianna 2010.06.09. 17:58:38

én is láttam az előadást. szerintem ezt vagy szeretni, vagy utálni fogják az emberek. nekem tetszett...a barátnőm, aki nemrég elvesztette az édesanyját, sírt a végén...csak az érzékenyebb lelkületű nézőknek ajánlom, akiknek nyitott a befogadóképessége. az előadás egy koncert, egy igaz anya-lánya storyba ágyazva.ennyi. nem akar több lenni, mint ami. nem hánynak a színpadra, nem untatnak olcsó poénokkal, senki se vetkőzik le... mesélnek, zenélnek és énekelnek, a többi pedig rád van bízva.vagy mész vele, vagy sem...én mentem vele. Hernádi Juditot pedig még jobban megkedveltem,mint valaha. szerintem azok, akik gyülölik, egyszerűen irigyek rá, és tudják, a nyomába sem érhetnek...és hát ez a legtöbb férfit és nőt igen nagy frusztrációval tölti el...hm.ennyi.
süti beállítások módosítása