„Czóbel Minka költészetünk furcsasága, verselgető, nem éppen kívánatos vénkisasszony, a magyar Emily Dickinson, hervadó szabolcsi úrilány, tündér, boszorkány. Ilyen és ehhez hasonló bókokkal árasztják el az „anarcsi poétriát”, többnyire az erősebbik nem képviselői. Czóbelről sokáig hallgatott az irodalomtörténet, napjainkban azonban egyre többen kezdik felfedezni „kényes - finom virágillat borította verseit” „pókhálóból” szőtt elbeszéléseit és misztikus regényeit. Czóbel Minka valóban boszorkány „Csúnya Tündér”, volt, ahogy Márton László írja?!”
Németh Ványi Klári cikksorozatából kiderül, milyen ember volt Czóbel Minka, kikkel barátkozott, s mivel nem számolt esetében az irodalomtörténet-írás. A sorozat második részét olvashatják.
„Fekete macska bársony lépte” (2.)
A „Bob jelenség” sokakat megbotránkoztatott Minka baráti körében is. Az anarcsiak, és a Czóbel uradalom cselédei, pedig egyenesen idegenkedtek a „ különc” művésznőtől. A festőné cseppet sem volt nyájas, szociális érzékenysége pedig…
„Egyszer édesapámat is megszólította, amiért levágott egy ágat a parkban lévő fáról. Amikor együtt sétáltak a méltóságával, még meg is mutatta, hogy ő az, aki azt az ágat levágta.” ( G Takács Erzsébet visszaemlékezése)
egy kéziratoldal a levelezésből
A már említett Czóbel – Büttner németnyelvű levelezésben Bob félig – meddig cinikusan ugyan, felhívja Minka figyelmét baráti körükben elterjedt pletykára, mely kettőjük viszonyáról szól. „ Lesbische dinge” – ről, értekezik az úri társaság, egészségtelen leszbikus kapcsolatról csámcsognak a rossz nyelvek. Az írónő és a festőnő magánlevelezésének egy része az OSZK Kézirattárában található. A meghittségről nem csak a préselt virágok árulkodnak, hanem a „ Mein Pipe, Pipikém, Édes Kedves Pipikém, Mein Liebe” megszólítások, rajzok, skiccek, melyek a sorokat izgalmasabbakká teszik.
Margócsy József tette közé a következőt:
„Drága, kedves gyermekem, félelmetesen hatott rám szegény édesapja halálának híre. De nem szabad azt mondania, gyermekem, hogy nincs többé senki hozzátartozója. Hiszen maga hozzám tartozik teljesen és egészen, és én olyan szeretettel viseltetem maga iránt, ahogy csak szülő tud gyermekéhez: az ő fájdalma az én fájdalmam, az ő öröme az én örömem. Madárkám maga nincs egyedül, atyja magát rám hagyta. Sajnos, sajnos, hogy én ténylegesen sem most, sem később nem tehetek sokat magáért, de a szívemben maga az én gyermekem, az én drága, kedves, szeretett gyermekem. Istenem, ha most itt lehetne! Fel tudja fogni maga iránt érzett gondolataimat és szeretetemet?
Minden, minden, amit csak mondhatok magának: csak annyi, hogy nagyon szeretem. Hogy te az én szeretett, drága, szívbéli gyermekem vagy, hogy nagyon szeretnélek téged szívemre szorítani és ezerszer megcsókolni, és hogy imádkozom Istenhez, hogy rád vidám és jó idők következzenek, és hogy egészségben tartson meg és vidáman hozzon vissza.
Örök barátságban és szeretetben:
Minka
Nehre, 1894. március. 18
Minka – Bobnak Párizsba”
Minka és Helén barátsága valóban egy életre szólt. Az apai ágon német, anyai ágon lengyel származású festőnő menedéket talált a beregi kúriában. A mélyen vallásos Czóbel Bárónő olyan nagy hatással volt barátnőjére, hogy az 1925-ben evangélikus hitéről római katolikus hitre tért.
„Én Büttner Helén, Adolf Büttner és Augusta Wiedwald leánya, evangélikus vallású, születtem a poroszországi Berlinbe, 1861. máj. 24-én lemondtam az evangélikus vallásról és visszatértem a katholikus egyház kebelébe, hitvallásom szerint, amelyet a Megváltó Mária templomának sekrestyéjében, Őméltósága Majláth, erdélyi püspök kezébe tettem.” (Büttner Helén nyilatkozata)
Bob: Büttner Helén fiatalon
Czóbel 1897-ben La migration de l’ame ( Lélekvándorlás ) című franciául írt drámáját Büttner illusztrációi díszítik. A festőnő anarcsi és kiskartali műtermében alkotott. Festményei a Szépművészeti Múzeumban és magánszemélyek tulajdonában találhatók, ezek jelentős része állatkép, tájkép. Minka és Helén meghitt kapcsolatáról leginkább az írónő öregkori naplója tanúskodik. Ennek egy része az OSZK Kézirattárában, a másik része a Nyíregyházi Levéltárban található. A fiatal, alkotókedvvel és energiával teli Minka naplói többnyire irodalmi és esztétikai kérdésekkel foglalkoznak, míg időskori feljegyzései az anarcsi udvarház és a birtok körüli gazdasági tevékenységekre szorítkoznak. Fő érdekességei a Czóbel naplóknak az áldáskívánságok. „ Isten áldd meg a júniust nekem és Bobykámnak!” Minden hónap elseje ilyen fohásszal kezdődik. Nincs olyan nap, hogy ne említené Büttnert. Bob fest, korcsolyázik, lovagol, Bob egy kis barázdabillegetőt talál, Bobbal Várdába kocsizunk, misére megyünk, Bob nyiszálja a haját stb.
1908. december 28.
„Bobbal Várdába. Ruhámhoz veszek csipkét. Vajon hol és hogy fogom viselni? Este postára”
1911. december 28.
„Bob lovagol a Tarkán, én a mezőre elébe. Hó esik. Este elmegy zsig. Az újságba olvasom Zichy Nándor halálát. Mily veszteség a katolicizmusra”
1899. augusztus 31.
„Bob napraforgókat fest. Délután kilovagol, látom lóháton jönni, mintha még egy alak ülne mögötte a nyeregben, mintha én magam lennék. A ztán én ülök föl.”
Ezek a naplók betekintést adnak nekünk késői olvasóknak két idős asszony hétköznapjaiba. Czóbel plasztikus rövid sorai remekül láttatják, amint csónakáznak az anarcsi park taván, korcsolyáznak, befőznek, meszelnek, esőben sétálnak a kertben, festik a filagóriát, zongorálnak.
