A szerző magáról:
Magáról beszél, most E/3-ban, ez nem vers, ez bemutatkozás. Meg kellene mondania, ki ő. Egy félútonlevő. Eredeti szakmája jogász, bíró – majdnem bölcsész. Félúton van, mellékesen a vágányok között. Szeret ott sétálni, kicsit veszélyes, kicsit unalmas, pont jó. A gyerekeinek nem ajánlaná. Három, néha négy fiára egyforma pólót ad, például VOLT-osat, így könnyebb őket megkülönböztetni. Rózsaszín helyett más szavakat használ. Találkozhatsz vele olyan helyeken mint ÉS, Kalligram, Műút, Új Dunatáj, időnként romkocsmákban. És most arra gondol, amiről Franziska Gerstenberg beszél:”Nem tudom, hol legyen a közepe, hol fejezzem be. A verseknél adja magát a forma. Igazán sokkal szívesebben írnék verset”.
Nő belül
Tenyerek félig egymáson, hideg, nedves
kezek hideg, nedves ujjai próbálják
azt, amit nagyanyák forró fazékfedője
vagy a sütőbe tett vászonzacskónyi só.
Macskakörmök kaparnak hosszanti
csíkokat simaizom-falon, eggyémosódik
köldök, combtő, derék, egyetlen torz alakzat
tesz magáévá eddig érintetlen részeket.
Kenyérbélre ömlő tintaként terjedő fájdalom.
Finom metszéssel nyitni fel a külső hámréteget,
utána majd a zsírszövet, húson át jutva némi
szünet, pontosan célozva megragadni, csúszhat,
utánanyúlok, erősen szorítom, tépem, nem enged.
Fel kell törölni a cseppeket, egy kis szédülés,
mert túl mélyre hajoltam, néhány hosszú,
szőke szál szorosra font hajamból előrehull,
és elnyújtott s betűként a foltba ragad.
Szövethiány
Jó kis zokni. Gépben mosom, szárad, nincs
belőle másik, mindig ugyanaz a párja, könnyű
megtalálni, nem keveredik, nem tűnik el. Otthon,
papucs helyett hordom, vagy felveszem edzésre
félkoszosan. Szőnyegen ülök egy kereszteződésben.
Balra torz templom, jobbra bevásárlóközpont, stop
táblán a tenyerem, játszanom kell. Tizenhárom éve
autózom. Brümmögni, azt nem, csak színek szerint
csoportosítok. Néha ütközöm. A zoknid, szól rám,
mert nem talál más kifogást, jobbkezes utca volt, ő
szúrta el. A talpamra nézek úgy, ahogy eddig még
nem, szürke zokni, két, szabálytalan folt a súly
pontom. A szövet helyén négyzetrácsok. Felállok,
hogy ne folytassa. Néha anyámnál alszom, van
sok hálóingem. Az egyik sárga volt, most majdnem
fehér, a passzéja fehér maradt. A combomig ér,
egyenes fazon, gomb és csipke nélkül. Belebújok,
könnyű, egyre inkább az. A hónalja pókhálóvá
kopott, anyám szerint ki kellene dobni végre.
Mielőtt hazamegyek, eldugom a ruhák mögé.
Játékszer
El kell találni a zsinór közepét,
ott kell fognod lazán, ügyesen,
különben nem sikerül egymáshoz
ütögetni a két golyót, nekem
sötétkék volt, pedig pirosat
szerettem volna, a madzagja
piros, piacon vette nekem anyu,
tiki-taki, később nem lehetett
kapni, mert kiütötte néhány
kisgyerek szemét, és állítólag
megvakultak pont akkor, amikor
apám megígérte, hogy vesz pirosat.
Megkérdezték tőlem, szerintem
hogy lehet vele tüzet csinálni,
azt hiszik, hülye vagyok, egy arany
talpon álló arany földgömbbel
hogy lehetne, hát így, és
megmutatják, kettétörik a szép
földgömböcskét, középen a láng,
öcsémet elbűvöli, engem csak
a zöld bársony az alján, jó lenne
lekaparni, kaucsukbabám párnája
lehetne, ellopom, de nem jön le, csak
az árcédula, és betépődik a bársony.
Sehol
lakom, könyvem itt,
amott a másik, polc
helyére polcot húzok,
más forma fakulás
a falon, körülírva,
mint aszfalton kréta
rajz, fekete műanyag
zsákok, halom
banánosdoboz,
chiquita, etiléngáz
nyomokban a versek
között, volt levendulás
csészém, szépen
repedt üvegű kép,
most új vonalak
kerültek a régiek mellé,
még nem látom őket
ha máshol vagyok.
transzformáció
el kell innen tűnni felállni a székről
itt ültél az előbb meleg megvárom míg
kihűl a szerelem dögszagot áraszt el
fáradtam vágyni vetítéseid szorítják gyomor
szájam keserű a mindig én hívlak miatt macska
hangon szóltam utánad mikor már láttam
hogy nincs egybevágóság mégis nyomtam
a gombokat csavargattalak hátha megszólal
ugyanaz a szép helyette csapadék eső hó
dől belőled vagy semmi te száraz hűtő
kamra szimmetrikusan lógó marha
lapockák nem érek hozzájuk mert undorít
a halál és aki hagyja elveszni tükör
képét forog tengelye körül én fix
alakzatként fogom magam megtartani