„Semmi, de semmi sejtésem sincs arról, hogy ki vagyok én valójában. És életem legnagyobb vívmánya, hogy fel is adtam azt, hogy erről tudomást szerezzek.Sem az akarat, sem az ész, sem az érzelmeim nem vihetnek közelebb hozzá.”/ Somogyi Réka/
Somogyi Réka 1974-ben született. Német-svéd szakon diplomázott 1998-ban, az ELTE-n. Rádiós újságíró gyakornok volt Németországban, amikor, félig véletlenül, félig szánt-szándékkal belekeveredett egy selyemfestő csoportba. A selyem nem eresztette el többé.
Ő sem a selymet. Vászon helyett erre a leheletkönnyű, finom anyagra írja képeit.
„Saját történeteimet, gondolataimat, érzéseimet festem a selyemre. Mindent, ami velem történt. Tulajdonképpen ez egyfajta különös napló. Színekkel és szavakkal. Az írója pedig egy finomabb én.”- meséli
Előbb a színek, aztán a szavak. Elkészül a kép, és jöhetnek a gondolatok?
Először mindig a selyem és a színek. Idővel sok minden változott bennem. Korábban tényleg rólam szólt az alkotás nagy része. Mostanra azonban egyre csak fakul-fakul az az én, aki önmagát olyan komolyan veszi. S ahogy ő fakul, valaki rajta túl mindig jobban világlik. Ez van most.
Régi képeiden rengeteg mesét találtunk.
Eltűnt a mese, és nem tudom, mi jelent meg helyette. Először meg kell határozni a helyet, ahol épp vagyok. Nem feltétlenül földrajzilag. Sokszor egy verssor segít, vagy egy-egy felirat az utcán, és ebből indul el a kép. Ezeket a mondatokat egy ideje fel is írom a képre, hogy ne kelljen találgatni, mit is akart, aki festette.
Az Árapály–Tengermadár című könyved megjelenése óta új korszak indult művészetedben. Írni is kevesebbet írsz?
Írok azóta is, de kevesebbet. Van, hogy csak egy mondatot, ha viszont hosszabb időre elutazom, naplót írok.
Szabadon szalad a kezed az anyagon, vagy van tudatos koncepciód?
Tudom, mit szeretnék, de a képet egészben nem látom. Nap mint nap festek egy részletet, és már az elkészült részletből indulok tovább.
Szeretnél kipróbálni más felületet is?
Szeretnék, de nem a felület a fontos, hanem ami rákerül. Selyemben otthon vagyok, máshol nem.
Első könyved, az Árapály–Tengermadár gyerekeknek íródott?
Mesekönyv, de nem kifejezetten csak gyerekeknek. A szövegeim nem mesék, csak felvetések a képek feltérképezéséhez, amikben egészen mást talál egy gyerek, és mást a felnőtt.
Színekkel vagy szavakkal tudod magad jobban kifejezni?
Mindkettővel.
Milyen művek, hagyományok ihletnek meg?
Ramana Maharshi,a XX. század legnagyobb indiai mestere érint meg. Az iránta érzett szerelmem vezet át az életen. Hagyománynak ezt nem nevezném, hanem élő valóságnak.
Hol találkoztál Ramana Maharshival?
Megláttam a fotóját egy barátom jóga tanfolyamán. Aztán mentem utána.
Könnyen megválsz a képeidtől?
Az újabb képeimhez kötődöm, de csak egy ideig. Aztán jön egy újabb hatás, élmény és elfújja az előzőt. Szívesen válok meg tőlük, nekem nincs igazán szükségem rájuk. Amíg festem, addig igen szoros a kapcsolat közöttünk, majd lazul,végül megszűnik.
Radics Rozi
