Bálint Lea Ráchel 1952. január 30-án született Debrecenben. A Boldogságom erdeje vékonyka kötet, rövid versekkel, haikukkal. Néhányat egy gyerek írt, tízéves múlt. Magának, szórakozásként. A másik szerző egy 19 éves lány, az Alföldben jelennek meg szövegei. Még egy kicsit ücsörög a kamaszkor küszöbén. Nem akarja, nem meri átlépni, de maradni sem tud. Szerelmes verseket ír. A kötet megjelenése után eltűnik az irodalmi életből. Nyomtalanul. Hová lett Bálint Lea Ráchel?
Boldogságom erdeje
A sarkantyúvirág
Összeveri sarkantyúját
A szélben.
A frontonhalt katona
Sarkantyút kap
Az égben.
virággá lesz
a földre hull
és összeveri a szélben.
(1962)
Sétálnak a falevelek
Akárcsak a szerelmesek
Szélhintóban ülve
Kicsikét meghűlve
(1962)
Nem ülök fel
a halottas kocsiban
a koporsóm fedelét
sem lököm
rá senki lábára.
Ne félj csak
Kibírhatatlanul jó leszek
ha meghaltam
Na mondd még egyszer
Ha így nem vagyok jó neked
Látod! Nem mered
(1963)
A zöld dió barnára fogta
ekrüszín kezem
eszem
a piros paradicsomot
sárga tálból
az öröm szivárványhídja alatt
(1963)
Paula Modesohn-Becker: Elsbeth a kertben
Az angyalok az ördögökben laknak
ők az albérlők
ha becsengetsz nem tudhatod
ki nyit ajtót
(1963)
A félelem kiült belőlem
A házunk elé a kispadra.
Elnézem milyen öreg
Ráncos és görbe
úgy hozom vissza ölbe
nehogy elessen
a körbefutó lépcsőn.
(1963)
A napnak is melege volt
s lejött fürödni
a szitakötő szárnyába.
A gyermekek kitépték
A szitakötő szárnyát.
Fekete fellegek
Elvitték a napot.
A sötétben sírt
a szitakötő
s eleredt az eső.
(1963)
Egy kulacs víz voltam
amit a vándor
a forrás vizéből merített
és elcsurgatott az úton.
(1963)
A szerelem nagyra fújt
És elbújt
Nevetni hogy csodállak
Te hólyag
(1964)
Andy Goldsworthy: Berkenyelevelek gödörrel
(1964)
Halványul a levél
Halványul a bánat
Őszi szelek járnak
és a kabátszárnyad
becsukod előttem
(1965)
Az éjjel
verték ablakom
ággá lett kezek
A szelek
virágszirmokkal
betömték a szám
(1966)
Üres a váza
Belekiáltok
Bújjatok elő
Régi virágok!
Verődik a hang
Remeg a váza
Kísért a halott
Virágok álma.
(1967)
Forrás: Bálint Lea Ráhel: Boldogságom erdeje. Magvető, 1972.
