Bódis Kriszta több mint egy évtizede dolgozik azon, hogy az Ózd melletti Hétes telep roma lakói emberhez méltóbb körülmények között élhessenek. Célja azonban nem "pusztán" a segítségnyújtás, hanem az, hogy a telep lakói visszataláljanak önmagukhoz, ezen keresztül pedig a társadalomba. "12 éve járok az Ózd melletti Hétes telepre, ismerem a közösség problémáit, minden tagját. Művészi távolságtartás helyett a filmforgatás közben választottam a cselekvő alkotó: vagyis önkéntes szociális munkás és emberjogi aktivista szerepét. Az itt készült filmjeimmel konkrét problémák megoldásában segítettem. (...) 2007-től nyaranként alkotó táborokat szerveztem. Hittem benne, hogy be kell menni, jelen kell lenni, és közvetlenül az alkotás élményének lehetőségét nyújtani az ott élőknek. A gyerekeken keresztül a felnőttek is bekapcsolódtak az alkotásba és a tábor életébe. E táborok rengeteg tapasztalata közül az egyik legfontosabb, hogy bebizonyosodott az alkotó folyamatok pozitív ereje, amelyre olyan szocializáció építhető, mely a társadalomba való visszailleszkedést és másik oldalról az elfogadást segíti."
Műhely rovatunkban ma Bódis Kriszta Hétes telepi munkájáról és módszerének eredményeiről számol be.
Közös film, Közös Ház: az alkotás, mint a
társadalmi felemelkedés eszköze
(helyzetjelentés egy módszer eredményeiről)
Közös film
( Hangok vaksága és a dokumentum)
Közös film készül az ózdi Hétes telepen. Hétesi roma és önkéntes nem roma fiatalok – az idén negyedszer megrendezett nyári alkotótáborban – elkezdtek egy filmet, melyet ők maguk írnak, rendeznek, játszanak, magukról, maguknak, és a világnak, ahonnan ki vannak közösítve.
A Közös film alkotói: Váradi Rajmund Körte, Váradi Gergő Fogas, Seres Attila Busman, Seres Regina, Seres Géza Macsó, Matovics Erik, Balogh Áron, Hajdú Gergő. A mentorok és alkotótársak néhány budapesti filmes és önkéntes, Bódis Kriszta, Somogyvári Gergő, Kohut Péter, Muhi Zsófi, Muhi Kári, stb.
Hétesen ezzel együtt valami más is készül: paradigmaváltás a dokumentumfilmben, szemléletváltás a művészetben, eredmények a változásban: az alkotás - filmezés ezúttal nem a szokásos síneken közlekedik, az alkotó folyamat itt és most a társadalmi felemelkedés eszköze.
Régmúlt:
Bódis Kriszta:
"12 éve járok az Ózd melletti Hétes telepre, ismerem a közösség problémáit, minden tagját. Művészi távolságtartás helyett a filmforgatás közben választottam a cselekvő alkotó: vagyis önkéntes szociális munkás és emberjogi aktivista szerepét. Az itt készült filmjeimmel konkrét problémák megoldásában segítettem. 2000-ben leállt a kilakoltatás, és a telep ledózerolása. A hétesiek tisztázhatták jogviszonyaikat, az állam segítette adósságrendezésüket. Az önkormányzat hozzájárulást kapott a telep körülményeinek javításához. Támogattam egy családot, és a telepen élő keresztgyerekeim kiköltözhettek. "
Közelmúlt:
"Mindezt kevésnek éreztem. 2007-től nyaranként alkotó táborokat szerveztem. Hittem benne, hogy be kell menni, jelen kell lenni, és közvetlenül az alkotás élményének lehetőségét nyújtani az ott élőknek. A gyerekeken keresztül a felnőttek is bekapcsolódtak az alkotásba és a tábor életébe. A következő évtől már sok önkéntes jelentkezett, hogy részt vegyen a táborban.
E táborok rengeteg tapasztalata közül az egyik legfontosabb, hogy bebizonyosodott az alkotó folyamatok pozitív ereje, amelyre olyan szocializáció építhető, mely a társadalomba való visszailleszkedést és másik oldalról az elfogadást segíti.
Ehhez szükséges az alkotás jogát átadni és kiszélesíteni, az alkotást eszközként használni, alkotói pozícióba engedni a kirekesztett csoportokat. Ez a szemlélet és módszer indirekt módon a rendkívül súlyos helyi problémák kezelésében is használható.
A munka gyümölcse:
A Közös film egy hatalmas munka tükre is. A hétesiek között töltött idő alatt megszületett egy vízió, kezdetben még csak az én fejemben, bár az ottaniak életéből, a beszélgetésekből, vágyakból, lehetőségekből és a táborok sikeréből leszűrve: Ez a vízió A "Cseppben a tenger" Alkotásközpontú integrációs modell.
Tudtam jól, hosszútávon mindez csak igyekezet és bozótharc maradt volna. Idén azonban az OSI támogatásával a Máltai Szeretetszolgálat programjának részeként már látványos eredményeket felmutató modellként működik. A Hétes telepen élőkkel együtt közösségfejlesztési, alkotási, kommunikációs szemléletet hoz az alapvetően szociális és oktatási fókuszú projektek sorába.
Vissza a Közös filmhez
A Közös film az idén augusztusban már negyedszer megrendezett hétesi alkotó táborban indult el. A táborban minden évben alakult filmes csoport a színházi-, tánc-, kézműves és média-szekció mellett. Idén a telep 16-22 éves fiataljai alkották a filmes csoportot. A filmes foglalkozások nem hagyományos módon, tanítás formájában zajlanak. Módszerem pszichológiai és kreatív ösztönző gyakorlatok ötvözete.
A fiataloktól azt kértem, mindenki találjon ki egy filmtervet valami személyes témából, ami őt mostanában legjobban feszíti, foglalkoztatja. A filmtervekből a csoport kiválaszt egyet, majd megalakul négy stáb, és a tábor alatt elkezdjük a film forgatását. Az alkotási folyamatot, a közösség és a résztvevők személyiségének fejlődését is forgatjuk, ebből egy dokumentum film készül. A filmes csoportban integrációs helyzet modellezése (magtapasztalása) is zajlik, ugyanis a mentorok, az önkéntesek a filmes csoport tagjaiként, részt vesznek a fejlesztő és önismereti gyakorlatokban, amelyek középpontjában az alkotás áll.
Így készül a Közös film, amely a dokumentumfilmet és a játékfilmet is magába foglalja.
A Közös film annak a dokumentumfilmes paradigmaváltásnak állomása, melynek során egy-egy leszakadt, nehéz helyzetben lévő közösség – az önkifejezés felszabadító hatása, önnön problémáinak megfogalmazása, tudatosítása által – közelebb juthat a kitörési pontokhoz.
Hogyan készül a Közös film
- Egy telepi fiú, Körte, aki a korábbi táborokban filmezésben-színjátszásban egyaránt a legaktívabb volt, kiválasztja a csoport tagjait a munkára. A csoport a tábor programján belül elvonultan dolgozik.
- A munkát a kreativitást felszabadító és ösztönző gyakorlatok vezetik be. Játékos tréning elemek – pl. a pozitív attitűd, vagy a kritikai gondolkodás kialakítására. Fölfedezzük az eszközöket, a nyelv, a stílus használatát. Felfedezzük saját hangunkat, kreativitásunkat.
– Az előkészítő munka során a stáb elkezd kitalálni és megírni egy történetet. Nincs műfaji megkötés, kliptől a horrorig bármi jöhet. A gondolkodás egyébként egy – a Blair Wich Projekthez hasonló – sztorit körvonalaz.
– A csoport tagjai kiosztják egymás közt a szerepeket, Somogyvári Gergő, Kohut Péter és én, valamint az operatőrködést megkedvelő Erik dokumentáljuk a folyamatot. A kamera olykor kézről kézre vándorol. megismerjük egymást. Rácsodálkozunk a különbözőségeinkre és azonosságainkra. Előítéleteinkre és arra, hogy egy jól szervezett találkozás milyen könnyedén képes felülírni gyanakvásainkat, prekoncepcióinkat.
Áron egy gyerekkori rossz élménye óta kerülte a romákat. Most rácsodálkozik Körte érzékenységére. "Nem gondolnám egy ilyen kigyúrt, tetovált romáról, hogy Petőfit olvas, és hogy verseket ír. Hogy ilyen jólelkű lehet..." "Én meg azt gondoltam rólad – fűzi tovább a szót Körte – hogy sokkal beképzeltebb vagy – bocsánat, hogy ezt mondom, nem akarlak megsérteni, csak...jó, hogy ilyen egyszerű, közvetlen vagy..."
– A tábor végéig elkészül egy kb. 5 perces anyag, amit a táborzáráskor levetítünk a közönségnek. Sikerünk van.
– A stábot ösztöndíjjal meghívjuk Budapestre. A csapat mindent látni, tudni akar a városról, a kiállításokról, a világról. Isszák magukba a tudást.
Tervünk, hogy a további munkára, professzionális környezetben adunk lehetőséget és időt a film befejezéséhez. Az Alkotóházban (Közös ház) stúdiót szeretnénk.
A Bódis módszer
A Közös film művészeti, morális és társadalmi szempontból is megújítja a dokumentumfilmezést.
A Közös film az alkotásközpontú Bódis módszer foglalata és mintája.
Célja lehetőséget adni a marginális helyzetben lévők önkifejezéséhez, emberhez méltó szocializációjához, egyenrangú bekapcsolódási lehetőséget nyújtva számukra a társadalmi párbeszédre, együtt gondolkodásra és a közös cselekvésre.
A módszer és szemlélet a kultúrák közötti kölcsönhatást támogatja, amikor a találkozások valódiak és hatásukra minden irányban változások jönnek létre. Az eredmény pedig együttélni képes, mert közös megegyezéseket hozó, alkalmazkodni és újat alkotni is képes új közösség.
A módszer alapja, hogy hisz abban: a szocializációs hiányosságok pótolhatók. Hogy minden fejlődés alapja az integrált személyiség és integrált társadalom.
Az alkotásközpontú módszerrel és gyakorlatokkal elérhető, hogy az egyén lehetőséget kapjon képességei megismerésére és a közösségi lét megtapasztalásában megélhesse, hogy van helye, pozitív, építő szerepe. Motiválttá válik arra, hogy viszonylag mostoha körülmények között is a legjobbat hozza ki magából.
Olyan technikai tudást és saját élményt ad, amelyre különféle célok építhetőek. Életmódváltozástól kezdve a közösség érdekérvényesítő képességének vagy demokráciájának fejlesztéséig.
Gyakorlati anyagot biztosít, amely egyszerre képes kezelni a másságot és az azonost az emberben. Nem hisz a speciális képzésben (a specializációban igen), mert az alkotás potenciál minden emberben benne van. A módszer az alkotásra való képességet fejleszti, melynek magja mindenkiben benne van. A módszer ezért nem csak hátrányos helyzetű csoportokban alkalmazható. Mindenféle szociokulturális csoportban működik, különféle fejlesztések érdekében.
Gyakorlatai olyan egymásra épülő és egymással tetszőlegesen kombinálható játékos pszichológiai-alkotó foglalkozások, élmény elmélyítések, melyek elsajátíthatók és egyénileg továbbfejleszthetők.
A helyzet, melyben az alkotásközpontú Bódis módszer megfogalmazódott, és működésbe lépett:
A Hétes telepen emberhez méltatlan körülmények között élnek azok a roma származású - romungró - emberek, akik a rendszerváltás első áldozataiként azonnal elvesztették a munkájukat.
Felnőttek és gyerekek egyaránt folytonosan küzdenek itt. Guberálnak, kokszot vájnak, gombásznak, vagy alkalmi munka után szaladgálnak. A közüzemi díjakat nem tudják fizetni. Vizet egyetlen kútról cipelnek kannákban a telep közepéről. Mérőórák nincsenek. Előfordul, hogy tízen is élnek egy szobában. Nincs a házakban wc sem. A szemétszállítás nem megoldott. A gyerekeknek nem volt hol, nem volt mivel játszani. A szociális állapot és a kilátástalanság törvényen kívül helyezte őket legalább húsz éve már. A családok illegális eszközökhöz nyúlnak az életben maradás érdekében. Tagadhatatlanul sok a probléma, szenvedélybetegségtől más devianciákig. De vannak olyanok is, akik példamutatóan igyekeznek talpon maradni. A mostoha körülmények miatt a gyerekek betegeskednek, lemaradoznak az iskolából, ruházatuk, ellátásuk, tisztaságuk sokszor a szülők igyekezete ellenére sem tökéletes, ezért külön megbélyegzik őket. Ez negatív identitáshoz, önértékelésük csökkenéséhez, alul-motiváltsághoz, tanult tehetetlenséghez vezet. A leszakadó csoportokkal szembeni vádak önbeteljesítő jóslattá válnak. Mindezek a telepen élő romák kitörési esélyeit, fejlődését gátolják, s inkább a negatív és önpusztító folyamatokat erősítik.
A változás iránya:
A módszer fő eredménye, hogy az integrációban együttműködő közösség kezd kialakulni. Konkrét példák: focipálya építése a szeméttelep helyén, focicsapatok szervezése, pályakarbantartás. Házjavítások, egészségügyi festés, rovarirtás, veszélyelhárítás, beázások megszüntetésének, vizesárok építésének kezdeményezése, kalákában történő kivitelezés. Aktív szülői részvétel és szervezés a telepen zajló nyári alkotótáborokban, technika biztosítása. Tervek megfogalmazása az életmódbeli változásokhoz és a sikeres integrációhoz. Eredményes együttműködés alakul ki a gyermekvédelemmel és az iskolákkal. A szociális szakemberek, tanárok, ózdi lakosság kapcsolata pozitívabb irányba fordult, a telep már nem a város szégyenfoltja. A szegregátumok és a város metszéspontjában levő Alkotóházban (Közös ház) nem cigányok számára is vonzó közösségi terek megteremtésén dolgozunk. Az önkéntes munka kultúrájának fejlesztésével és a médiában való új kommunikációs megjelenéssel a társadalom nagy részét igyekszünk aktivizálni a cselekvő szolidaritás irányába.
A táborok és közös kulturális programok során alakuló alkotásközpontú módszerünk – filmes, képzőművészeti, és egyéb műfajokkal dolgozó alkotó-szociális terepmunka – az állapotok megfordításához vezettek. Kialakulóban egy építő közösség.
Mielőtt ez a program elkezdődött volna Ózd, Hétes telepet az itt élők is végállomásnak érezték. Elzárva a lehetőségektől, szégyenkezve a szegénység miatt.
Sorsukról a gyerekek is így gondolkodtak. Ma egy közösség ébred itt, talál magára.
Az alkotó erő megtapasztalása, az önkifejezés ereje lehetőséget nyújtott a kitörési pontok megtalálására.
Szemléletváltás a művészetben
Tereptapasztalataim anyagát, valamint nemzetközi és hazai művészeti edukációs módszerek, pszichológiai fejlesztő tréningek módszereit ötvözve dolgoztam ki és fejlesztem alkotásközpontú modellprogramomat, mely meggyőződésem szerint szemléletváltást hozhat a szociális munkában, a művészeti nevelésben, és a művész-műalkotás-befogadó hagyományos viszonyában is.
A művészetek társadalmi szerepéről ugyanis mintha mostanában elfeledkeztünk volna. Pedig az alkotás építő élményét mindenki számára lehetővé kellene tennünk.
A Bódis módszerben a pedagógiai cél nem művészek, hanem tágabb értelemben véve alkotó, építő emberek nevelése. Az alkotás – részt venni egy filmben, színdarabban, rajzolni festeni, zenélni – itt elsősorban eszköz: a rombolással a devianciával szemben a marginális csoportok megtapasztalhatják, hogy képesek tenni, és érdemes tenni a közösségért, amiben élünk.
Egy-egy "mű" – mint pl. a Közös film – létrehozása tehát ebben a közegben üzenet és tett. A perifériáról a centrum felé történő megnyilatkozás, a bekapcsolódás eszköze. A Bódis módszer elmélyíti az alkotás élményét, erősíti a személyiséget, vonzóvá teszi a tanulást, fejleszti az önismeretet, erős egyéniségeket nevel, akik képesek kitörni a nyomorból, ahelyett, hogy újra termelnék. Képesek jól kihasználni a segítséget, és alkalmassá válnak arra, hogy a széthulló, farkastörvényekkel működő életközösségeiket rehabilitálják. Ezzel pedig hatékonyan állnak helyt a gettón túli világban. Sőt, gyakorlatilag belülről számolják fel a gettókat.
A filmkészítés, mint az alkotásközpontú módszer egyik formája, az alkotásról való gondolkodást és a dokumentumfilmezést is alapjaiban változtatja meg. Az alkotásközpontú modell ráadásul átjár a műfajok között, új műfajokat teremt.
A módszer hosszú távú, személyes jelenlétet igényel. Amit itt kidolgoztam, modellként használható más marginális csoportokban is.
A módszer tehát:
– a marginális csoportok szociális és mentális rehabilitációjában, valamint a kirekesztettek integrációjában az alkotást és a kultúrát eszközként alkalmazza. Pszichoterápiás technikákat ötvöz az alkotás élményét elmélyítő kreatív gyakorlatokkal.
– elsősorban a gyerekek oktatásba való beilleszkedését és bennmaradását, képességeik hatékony kibontakoztatását alapozza meg. A gyermekeken keresztül vonja be a felnőtteket az együttműködésbe.
– a módszer aktivitást és személyességet igényel. A helyi szociometria-, valamint a meglévő hagyományok/törvényszerűségek ismeretében működik. Ezekre kapcsolódik rá, és ezek pozitívumait tekinti alapnak.
– célja az építésben – alkotás/teremtésben – mutatni példát. Autonóm közösség- és személyiségfejlesztéssel megalapozni a beilleszkedést. Belső motivációk felébresztésével és megerősítésével katalizálni a társadalmi mobilitást. Aki képes továbblépni, annak lehetőséget kell adni, akinek nagyobb gondoskodásra van szüksége, annak segíteni kell.
– érzékenyíti a többségieket, a középosztálybelieket. Hidat teremt.
– a módszer vállalja, hogy a látványos eredményeket és változásokat nem egyik napról a másikra, hanem hosszú távú munkával fog elérni.
– a társadalmi tudatformálást célzó integratív aktivitásai során nem egyszerűen összeereszti vagy összekényszeríti, hanem összekapcsolja a távolodó társadalmi (marginális és nem marginális) csoportokat. Az önkéntesség kultúráját fejleszti és támogatja. A szolidaritást és a civil felelősség fogalmát tettekre váltja. Modellt ad arra, hogyan kell, hogyan lehet ezt csinálni.
Egy megvalósulni látszó vízió:
A Közös Ház = Alkotóház
A Közös film és a pozitív közösségeket fejlesztő, folytonosan alakuló Bódis módszer után lássuk, az Alkotóház tervét, mely 2010 augusztusában kéz közelbe került.
Alkotóház és alkotásközpontú tevékenységei:
– alkotásközpontú foglalkozások
– interaktív integrációs programok
– tematikus kulturális találkozók (események, fesztiválok),
– irányított/moderált találkozások romák és nem romák között, művészekkel, ismert személyiségekkel, vállalkozókkal, tanárokkal, óvónőkkel, orvosokkal és más foglalkozásban sikeresekkel, tehetséges diákokkal, akik példát hoznak, hogy érdemes tanulni. Példát hoznak a motivációkról (ki, miért gondolta/tudta, hogy érdemes, kit, mi motiválhat a társadalmi mobilitásban)
– tematikus, összehangolt alkalmak workshopokkal, koncertekkel, közös játékkal és alkotással.
– alkotásközpontú közösség és személyiségfejlesztő foglalkozások gyerekeknek és felnőtteknek. (film, képzőművészet, színház stb. műfaji határok nélkül)
Melyek céljai a re-szocializáció, a képességfejlesztés, a prevenció, rehabilitáció.
– műhelyképzés, helyi munkák elvégzésére – iparos és házvezetési praktikák – teleprehabilitációhoz.
– tudásközpont a terepen – a Bódis módszer folyamatos fejlesztése önkéntesek szociális munkások, művészek stb. bevonásával. Nemzetközi képzés terepgyakorlattal.
Még több Hétesről:
