„Nem fürödtem szolgálólányok vériben.” Lovas Nagy Anna
A 21. században másképp tekinthetünk Báthory Erzsébetre mint eddig bármikor. Több évszázadnyi homályos magyar irodalmi célozgatást világított meg a szlovák Báthory film, és juttatta eszünkbe a boszorkányperek gyakori okát: a személyes bosszút és bírvágyat. Történelem és a személyiség drámájának új szempontjait Dr. Szádeczky-Kardoss Irma jogtörténész vizsgálta meg. 1993-ban jelentette meg Báthory Erzsébet igazsága című jogtörténeti könyvét. A jogtudóst Németh Ványi Klári kereste fel. A beszélgetés első részét olvashatjátok.
Miért pont Báthory Erzsébetre esett a választása?
Nagy László A rossz hírű Báthoryak című könyve kapcsán kezdett egyre inkább érdekelni Báthory Erzsébet, és az ellene indult eljárás. Jogtörténeti oldalról még senki sem vizsgálta alaposan ezt a sztorit. Bennem a jogérzék rezonált az úrasszony elleni vádaskodásra. Lehetetlennek tűnt mindaz, amit Báthory Erzsébettel szemben tényként sorakoztattak fel vádlói. Végül a kutatás tapasztalatai igazolták a kétségeimet.
Évszázadok teltek el, és egyetlen történész sem kérdőjelezte meg a vérontó kegyetlenséget. Legfeljebb a 19.században - tipikusan női betegségként - divatossá vált egzaltált terheltségben, a tébolyban kerestek rá magyarázatot. Ma már, ha megemlítjük a nevét, a legtöbben a szadista, elmebeteg, vérszomjas grófnő alakjára asszociálnak. A „véres” Báthory Erzsébet legendája nagyon élénken él a köztudatban. Számtalan írót és filmrendezőt megihletett. Könyvével sikerülhet lerombolnia ezeket az előítéleteket?
Juraj Jakubisko szlovák filmrendezőt éppen a könyvem késztette „az ártatlanul meghurcolt, magányos asszony” történetének, „a legenda másik arcának” megfilmesítésére. Azt kétségtelenül meggyőző erővel sikerült filmre vinnie, hogy Báthory Erzsébet nem kegyetlenkedett, nem vérszomjas vámpír volt, hanem gyógyított. Ugyanakkor az alkotói fantázia elragadtatásában – vagy talán a mecénási elvárások hatására – a protestáns úrnőből egy gyóntatószékben paráználkodó reneszánsz cédát formált. Bizonyára használt a film eladhatóságának avagy remélt sikerének a túlfűtött erotika, a leszbikus csókok, ezek azonban újabb torzképet festettek Báthoryról. Így a filmnek sikerült a „legenda harmadik arcát” is megrajzolnia.
Tanulmányaiban és könyvében is kifejti, hogy Báthory Erzsébet ellen nem folyt per, mégis megfosztották a szabadságától. Hogyan bizonyítja ártatlanságát? Igazságot tudunk - e tenni több mint 400 év távlatából? Már nincsenek tanúk, csak a legenda. Vannak hiteles dokumentumok, amelyek segítették a kutatását? Mi igazolja hitelességüket?
Levéltári kutatásom egy hatalmasra duzzasztott tanúvallatási dokumentáción alapul. Ez akkor a pert előkészítő előzetes tanúvallatás volt, ami mai fogalmaink szerint a nyomozásnak felel meg, amely végül is azért nem vezethetett perbeli vádemeléshez, mert több száz tanú vallomása se volt alkalmas Nádasdyné Báthory Erzsébet állítólagos bűnösségének bizonyítására. Az óriási iratanyagot átvizsgáltam betűről-betűre, sorról-sorra. Tízéves kutatómunka előzte meg a könyvet. Szlovákiában és Magyarországon is utánajártam a Báthory-ügyet érintő iratanyagnak. Thurzó György nádori levéltárát és a Thurzó család levéltári hagyatékát is áttanulmányoztam. Ezek az iratok korabeli és formailag hiteles dokumentumok, nem hamisítványok. A tartalmuk azonban – a tényállás, vagyis a történtek tekintetében – nem állja ki a hitelesség próbáját, legalábbis Bátorhy Erzsébet bűnösségét illetően. Ellenben határozott bizonyítékai a súlyos jogsértések sorozatának, a koncepciós célzatnak, és e célzat hamis, konstruált eszközeinek. Báthory Erzsébetet per nélkül ítélték el, valójában per és ítélet nélkül száműzték, ugyan a saját várába, de azt nem hagyhatta el soha többé, tehát szabadságától megfosztották. Őt magát soha nem hallgatták ki, mert erre csak a jogszerű perben lett volna eljárási lehetőség. Mivel per nem indult ellene, gyakorlatilag nem engedték szóhoz jutni saját ügyében. Egyes álláspontok ezt protekciós eljárásnak tekintik, és Thurzó György cinkos méltányosságának tulajdonítják, mintha evvel Báthory Erzsébetről és a családról akarta volna elhárítani a szégyenteljes ítéletet és annak jogkövetkezményeit.
Miért kérdőjelezi meg ezt az állítást?
Abban az óriási felhajtásban, országos hírverésben, ami Thurzó irányításával folyt, semmiféle tekintélykímélő protekció nem fedezhető fel. A nádor indítékai között politikai és egyéni indítékok egyaránt szerepelhettek. Van, aki vagyonszerzési indítékokat feltételez. Talán ilyen motivációi is voltak, de erre a peranyagban nincs következtetési alap. Mindenesetre nagy hírverésű rágalomhadjáratot folytattak az özvegy ellen.
A vád megalapozatlansága azonban azzal a kockázattal járt, hogy ha egy szabályos perben nem sikerül a vád szerinti bűnösséget bebizonyítani, akkor a korabeli szabályok szerint a hamis vádaskodóra hárult volna ugyanaz a jogkövetkezmény – vagyis büntetés – ,amivel a jogsértés Báthory Erzsébetet környékezte. Az alaptalan vád ezért magát a nádort, azaz Thurzó Györgyöt tette volna méltatlanná a nádori tisztség betöltésére, így a saját jogsértő önkénye akár a hivatala elvesztésébe is sodorhatta volna. Végül is ennek elkerülése érdekében küszöbölte ki Thurzó a jogszerű per lefolytatását.
