Div@tica rovatunk szerkesztői és szerzői gondolnak azokra, akik ma is szakítanak egy kis időt ráklikkelni ICA-ra és a rovatukra: egy kedves képeskönyv ódon hangulatú oldalaival és kedves szavakkal köszöntik az olvasót 2010. karácsonyán, ekképpen:
Fenyőillat és hóesés
Külön öröm számunkra, ha a „Szent időben” is klikkelgetnek a Divaticára. Az alkalomhoz illően ma december 24-én, mi is valami csengettyűs, tűlevelessel, egy pici édes – bús giccsel készültünk. Nem kell kétségbeesni! Megpróbáljuk felidézni a hajdani karácsonyok hangulatát. Szeretnénk, ha minden kedves olvasónk érezné a ropogó hó, és a fenyőerdők illatát.
Szép Karácsonyt mindenkinek!
Sopron Bécstől mindössze pár kilométer. A századelőtől egészen 1944 –ig az ödenburgi polgárok szinte minden hétvégén az osztrák fővárosba kirándultak. Elterjedt közöttük az a nem éppen hazafias mondás, miszerint „a mi fővárosunk Bécs”.
Sopron egyik ősi németajkú családja a Fő téren, a város szívében, a Koszov házban lakik. A Koszov ház évszázados múltra tekint vissza. Szemben a Kecske templommal sok mindent látott, hallott, titkok tudója. Falai magukba szívták a múltat. Történt egyszer, hogy egyik kalandvágyó szerzőnk .baráti kapcsolatainak és egy kedves nagynéni szívélyességének köszönhetően, a Koszov ház padlásán kutatott némi antikvitás után, ekkor találta meg Nora Scholly, Schnee und Eis című képeskönyvét, melyet 1941-ben adott ki Münchenben Josef Müller. Nora Scholly német festőnő, 1905- ben született Pressburgban. Akvarelleket, portrékat festett. Gyermek könyveket írt és illusztrált. 1965-ben hunyt el Bad Ischl –ben.
Szerzőnket különösen meghatotta a több, mint ötvenéves könyvecskében talált bejegyzés.
Az első lapon, ceruzával írott, elmosódott sorokra bukkant. A következőket betűzte ki.
„ Picuskánknak szeretettel
1941 Karácsonyára”
A Divatica olvasóinak szeretettel
2010 Karácsonyára
Sasa és Németh Ványi Klári
Kicsi Fenyőgyerekek
Fenn a hegyháton
Ragyog a téli napsütés.
Vastag, hóbundában
Dideregve álldogálnak a fenyőgyerekek.
A fénylő fehér hópihéktől
Nem látszanak az arcocskák.
Fejecskéjük kikandikál
Cukorsüveg sapkák alól.
Kipirult arccal,
Olyan halkan, mint egy kis egér várják
Hogy még a mai este
Elhozza nekik a Kisjézust.
A pici karácsonyfa
Ma ünneplik az emberek a Szentestét.
A mennyből leszáll az isteni kegyelem
Mindenütt a világon
Karácsony fénye ragyogja be az otthonokat.
Csak odakint a hegyekben és az erdőben
Csak ott magányos, sötét és hideg minden.
De azt hiszitek, hogy a kedves, jó Kisjézus nem tudja mit jelent éhezni és fázni?
Az ő jósága végtelen.
Elfeledkezne a szegény kis állatokról?
A vadon mélyén, ahol senki sem jár
Ezer gyertyafényében ragyog egy pici fenyő
A Szentestén az erdő lakóinak is hozott ajándékot a Kisjézus.
A hó alatt
- Kedves, tarka, törékeny, kis virágok! Nem fáj nektek a tél?
Hová tűntetek? Nem fáztok a hó alatt?
- Itt a cserjék és bokrok tövében, olyan jól alszunk.
Te kedves kisgyerek, nem is sejted, milyen békességet áraszt a hótakaró
Meleg, puha ágyikó virággyerekeknek, ahol szorosan összebújva elalszunk..
