Orbánné Vica is ment velük, a gurulós szatyorban vitte a rózsa utánpótlást. Parlamenti parti, vigyorogtak amikor leszálltak a troliról a tér sarkánál, télirózsás tünti. Kiváncsiak voltak, fél6kor már bőven álldogáltak a téren, teli volt helyes idős emberekkel, akik sorba álltak és a személyi számukat bogarászták, hogy aláírhassák a Népszavazást a Nőkért, mintha csak ezért jöttek volna. 

6-ra már csak az aláírók sorai voltak rendezettek, a tér megtelt, érkeztek a szimpatizánsok folyamatosan, nagyon fiatalok, szinte gyerekek sokan, jöhettek volna a kislányok is, bánta meg Orbánné a szigorúságot. És jöttek a harmincasok, negyvenesek, ötvenesek, hatvanasok jókedvűen, barátságos hangulatban fotózták egymást a médiával. 

Nem vagyunk zombik! ’89 óta küzdünk és küzdeni is fogunk, ebből élünk, hangzott el a műsorvezető beszéde, aki egy nemzeti ’fikázó macsó’ hetilap népszerű szerkesztője, Bakáts Tibor. Írjatok levelet Orbán Viktornak, a mailcíme orbanviktor, kukac, orbanviktor, ponthu, tagolta jól megjegyezhetően háromszor is. Óriási poén, az orbánviktor név hatásos ebben a kis országban, azonnali kuncogás, helyeslés vagy háborgás követi, mint a HarryPotterban a ’tudjukki’ nevét. 

Kis táblák: Ez a narancs rothadt! Merjünk nagyot ébredni! 

Egy szép nő fogja felolvasni a pontokat, így képzelik a tüntetésre hívók a nők helyét (ha szépek): felolvassák a férfipontokat. Gryllus Dorka felolvasta a követelések pontjait, a tömeg tapssal fogadta mindet, a sajtótörvény szelíd elutasítását, a büntetések mérséklését kívánták, majd a pontokat felragasztották a Parlament kapujának színpadon felállított fényképére. 

Taps, hurrá, vakuk és villogás, majd végre Bródy énekelt. Rózsa-rózsa, volnék ága, sárga rózsa, nyílnék-nyílna. Halk tömegkíséret, meghatódás, romantika.

7 előtt pár perccel új információk hangzottak el a színpadról. 27-én újra tüntetés. Aztán hogy menjetek haza! Aztán hogy mostmár tényleg menjetek haza, mosogatni kell, meg kell verni a gyereket. Aztán az, hogy ha szerettek minket, hazamentek. 7 óra 10-kor már a színpad és a kellékek egy kamionba pakolva várták az indulást. A tömeg kis csoportokban kielégületlenül bóklászott, összegyűlt a külföldi vendégtüntetők vidám tarka kis csoportjánál, akik doboltak és táncoltak, meg a Népszavazás a Nőkért standjainál.

Orbánné Vica a lányokkal elégedetten tért haza 8-ra, eladták az összes rózsát mihelyt megszólalt a színpadon Bródy János, máris vitték mint a cukrot, előbb a sárgákat, aztán a többit. Kétszer ennyi is elment volna, dünnyögött Marika, de csak 200-at vittek, talált pénz, egy havi kaja.

Regina meg Ramóna otthon tüntetőt játszottak, és levelet írtak a miniszterelnöknek, mailcíme orbanviktor@orbanviktor.hu. Ezt a konkrét javaslatot kapta 10ezer tüntető a kosúttéren a magyarnarancs főszerkesztőjétől. Mit írjunk, kérdezték a kislányok a nagyokat amikor megjöttek, és nekiláttak felfalni a hamburgert és sültkrumplit, amit az ünnepi bevételből hoztak.

Hát írjátok ezt, diktálta Terra, a téren talált céduláról:

Cím: orbanviktor@orbanviktor.hu 
Tárgy: szabadság 

1.A világháló szabadsága közügy. 

2.A facebook politikai tényező. 

3.Női erő a kapuk előtt. 

4.A totális nyilvánosság és a közösségi kontroll legyőzhetetlen. 

5.Korlátlan hozzáférést a világháló szabadságharcosainak!

Merjünk nagyot ébredni! 'a Háló összeköt'  Hála. 

ovica