"Tudod, hogy mennyit gondolok rád, olvastad, láttad, hallottad, mondták.
A kérgen a fák szíve sápadtan kiütött
egy gyönyörű kéjnő járkál az utcán,
és szétnéz remegve a sarkokon, jössz-e?
Beszéljünk a szerelemről! Mai versvasárnapunkra válogatásból válogattunk: a Lecsukott szemeden át látom című, 2005-ben megjelent szerelmes női antológia darabjaiból közlünk néhányat.
TAKÁCS ZSUZSA
EGY GYÖNYÖRŰ KÉJNŐ JÁRKÁL AZ UTCÁN
Tudod, hogy mennyit gondolok rád,
olvastad, láttad, hallottad, mondták.
A kérgen a fák szíve sápadtan kiütött
egy gyönyörű kéjnő járkál az utcán,
és szétnéz remegve a sarkokon, jössz-e?
Szétgurult almákat ráz a villamos.
Elveszett fél pár kesztyűk,
a szemek alatt sötét karika,
a profilból nézett arcokon
a néger maszkok durva és gyöngéd szája.
Nyers szívek kirakva egy műanyag
tálcán a lüktető piacra.
KARAFIÁTH ORSOLYA
COMMON PEOPLE
Na szóval ikszék esküvője volt.
Úgy éjféltájra lett teljes a káosz:
fényár a kertben, koncert és görögtűz,
néhány futóbolond, szülők, barátok.
Nyilván ő volt a legklasszabb pasi.
"Próbálj ki. Abból baj még nem lehet."
Kipróbált, nem lett baj, és így maradtunk.
Járunk - mondtam már? Mint a többiek.
Van már mindkét oldalról egy gyerek -
ikszék se most kezdték, gondolhatod.
A példa tetszett, elkezdtük követni.
És végül is egész jól megvagyok.
Napközben kétszer hív, az este nála.
Hétvége: nagyszülők, kirándulás.
Színház, bókok, virág, na és a többi...
hiszen mi járunk, és ez így szokás.
Újdonsült ikszné jó hamar kidőlt,
iksz másnap délig tartotta a frontot.
Én is csak délután mentem haza.
És persze hogy hozzám csapódott.
Vacsit meg reggelit csinál, nevettet,
tőlem jó pár versformát megtanult.
Van nála pótbugyim, törülközőm.
Járunk - nem mondtam még? Mint mások, úgy.
TÓTH KRISZTINA
LÉGHAJÓ
Elhagy végre minden ballasztot,
túlrepülni a léthatáron -
mit már annyiszor elszalasztott,
csukott szemmel teszi az álom.
Csergetakaró: hogy utálta
szedegetni a sok merev szöszt,
mintha egy ősz hajú banya járna
láthatatlan a bútorok közt,
mint egy eljövendő öregkor
ezer cetlije, dobozkája,
amit félt felejteni akkor,
azt most leejti, kidobálja,
óriáskagylót hajít ki, nem kell,
kiürült parfümös üvegcsét,
egyikből halkan szólt a tenger,
másikból halkan szállt a nemlét,
szerelem kis relikviáit,
sőt, a szülői lámpaernyőt,
mely a szerelemhez világít
álmatlanul, hiába felnőtt,
vigyék inkább idegen párák,
könnyű szívvel, merülőpróba,
vakon beszáll, valahol várják,
az irányíthatatlan léghajóba.
LADIK KATALIN
BALKÁN EXPRESSZ
A visszatérő világok! ahogy körbeforognak, kiszaggatott szegéllyel
egy mindegy-hogy hulló pillanatot,
melynek nélkülem kell elvesznie.
(Tandori Dezső)
Távolabb vagyok most tőled,
mint óceánjáró a kukoricaföldeken.
A száguldó villanypóznák, fekete árbocok.
Távolabb vagyok, semhogy győztes vitorlaként szétszakadjak,
még távolabb leszek, ha megérkezem.
Itt szomjúság van, és mélyből jövő, fájdalmas hang.
Csak álom az egész - suttogom ihlettel.
Itt tegnap lezuhant egy angyal.
Most mindenki naplót ír,
és szaporítja a történelmet.
Az ajtóban hattyú és gépfegyver ölelkezik.
A mozdonyvezető egy hamuszín,
üres szemgödrű ember.
Egyre távolabb tőled, ahogy feléd közeledem,
egy veréb ütődik az ablaküveghez.
Hatalmas, fekete kályhacsövek
üvöltenek fel bennem,
hol vagy? Itt sötét van és döbbenet.
Ha ez a történelem, hát nem érintelek meg,
ne várj rám, amikor megérkezem.
FALCSIK MARI
MI LESZ A SZEXXEL?
lesz-e megnyugvás enyhülő fátum lesz-e
lesz-e ház terasz vörösbor naplemente
nagy társaságban békülékeny este
szelíden száll-e hangoktól zsongó kertre
hol a vénülő kerti székek
hátát reccsentve feszítő vendégek
emlék könnyű füstjét fújják a tinta égre
s lesz-e majd csönd ha elszéledtek végre
s mi ketten megint magunk maradtunk
lesz-e széles mély csönd amint kezedre ráteszem kezem
szélesebb mint a víz és mélyebb mint a tágas völgy alattunk
mikor testedhez ismét megérkezem
lesz-e még ágy mi nem csikorgó tagjainkat gyötri
de benne testünk ringása könnyeden lebeg
meglesz-e még az íves szép vonal a csípő fölötti
amivel most ajándékozom meg kezed -
ha majd végképp öregség kútjába estünk
alabástrom elefántcsont vagy sárga márvány lesz testünk
mit látunk majd az ágyban izzadtan egymásra lesve
vajon miféle anyagból van két szép öreg szerelmes ember teste
(Forrás: Lecsukott szemeden át látom. Kortárs magyar női szerelmes líra. Szerk. Pálmai Nóra, 2005.
Képek: Vékás Magdolna: A föld alatt, No3.; Epreskert.)
