Az Irodalmi Centrifuga új sorozattal jelentkezik igényes olvasói számára.

Bestiárium - Csak ICÁn, csak ICÁnak! A ragadozók titkai!

- Remélem, azt gondolják majd rólam, hogy én ismerem legjobban a nőket, Németh László után – ajánlja az önérzetes szerző, Uhorski András három csokor esszéből szőtt regényét ICA női közönségének.

András termékeny tudományos kutató, közíróként a "Szocioregény" az első irodalmi műve. Gondolatai nagyívűek, következtetései megrázóak, főszereplője pedig egy házaspár. Valgatha Pál és felesége Roberval Fanni középkorú üzletemberek, akik számos démonnal találkoznak: interneten kaszáló fehérgalléros bűnözőkkel; a hazafiság érzésével, mint közvagyonnal visszaélő fegyveres politikai alvilággal; és a női kényeztetést, mint közjót forintosítani igyekvő nehéz életű örömlányokkal a városi félvilágból. Éleslátása és humora ritkán hagyja cserben a szerzőt.

Az esszék leleplezik az üzleti erőszak kifinomult újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik személyes parazitáikat, és a végtelen közvagyon ragadozóit. A szöveg tömeges tanulmányozása jelentős társadalmi változásokat generálhat! Segít megkülönböztetni a közvagyont az állami tulajdontól és e vagyonok dézsmálásának-védelmének-hasznosításának újraelosztását kezdeményezi, a női költségvetés szellemében.

ICA jószívvel ajánlja Uhorski K. András Bestiáriumát a felelős magyar értelmiségnek, továbbá üzletasszonyoknak és szabadságharcosoknak.

 Uhorski András szocioregényének első része, csak ICÁn, csak ICÁnak!

Uhorski K. András

 Szocioregény

1. Bevezető

Az üzlet, a politika és a rabul ejtő testiség bestiáriuma három elmesélt esszében

A bestiárium állatok, madarak, különféle fantasztikus teremtmények és néhány irodalmi esetben különös kövek és növények leírását és értelmezését tartalmazza. A bestiáriumok különösen népszerűek voltak a középkorban, amikor egyszerre szolgáltak népnevelő-népborzasztó didaktikus olvasmányként, rémségek képeskönyveként, tankönyvként, egyszersmind forrásmunkaként. 

Az esszék középpontjába helyezett erőszak fogalma kapcsán senki ne gondoljon vérontásra! Verdi operaszínpadán, ahol egy az egyben dúl a szenvedély keltette erőszak, a szövegkönyv szerint várható élettartam közmondásosan rövid. E könyvben azonban a hétköznapivá tett erőszak pénzen vehető, ennyiben tehát itt az „elfogadottabb” formákkal lehet találkozni. Két középkorú, szelíd szavú, az együgyűségig jó szándékú szereplő van jelen, akik azonban vad környezetben – mondhatni a purgatórium egyes evilági helyszínein - kifejtett tevékenységük során a maguk módján szembesülnek bizonyos erőteljes kényszerekkel. 

A bugyrok könyvének e három esszéjét a cselekmény szálainak laza összefüggése mellett főleg ez a tematikai rokonság – a szublimált erőszak variációja - fűzi össze. A két főszereplő által olyan szubkultúrákba kapunk bepillantást, amelyek első megközelítésben távolinak és akár romantikusan titokzatosnak tűnhetnek, valójában azonban tőlünk karnyújtásnyira tenyésznek és szokatlanul rideg törvények formálják őket. A személyiségrajzukban csak takarékos ecsetvonásokkal megjelenített, ám alaposan kidolgozott történeti szövegösszefüggésbe helyezett házaspár mindkét tagja igyekvő üzletemberként számos démonnal találkozik: a számítógépes alvilág szereplői közül az interneten kaszáló fehérgalléros bűnözőkkel; a fegyveres politikai alvilágból az onnét ma már a polgári életbe megtért egykori városi gerillával;  a városi félvilágból pedig vendégeiket függőségbe taszító, nehéz életű örömlányokkal. Míg a szereplők esetében az élő személyekkel fennálló esetleges hasonlóság pusztán a véletlen műve, addig a felemlített történések, sorjázó tényleírások mind saját tapasztalatból származnak, illetve forráskritikailag ellenőrzött és dokumentált esetleírásokon alapulnak.

A könyv valóságtartalma tehát nem a személyekben rejlik (a mellékelt képek is csak hangulati utalásokat tartalmaznak), hanem a friss nyelvi humorral ábrázolt helyzetekben, a mindig stilizált tényleírásokban és kevéssé ismert, sok gyúanyagot rejtő szélső helyzetek felrajzolásában. Az így előállított laza fikciós keret egyfajta fény-árny játékra, és csevegő stílusban előadott, magvasnak szánt gondolatok megvilágítására ad lehetőséget. A tudományos kutató szerzőnek a „Szocioregény” az első irodalmias igényű műve.

 A hacker idealizált felfogása

Az első esszé bepillantást enged az információgazdaság szereplői közé. Ez a biteken alapuló Új Gazdaság gyakran olyan képet ölt, mintha az atomokból felépülő (való) világ virtuális árnyékképe volna: az irány azonban valójában ma már fordított. Az itt kikísérletezett, jellegzetesen kemény üzleti módszerek azonban rendre átszivárognak a hús-vér világba is. E kísérteties „megoldások” révén a netpolgár gyakran válik tárgyává olyan rafinált vállalati stratégiáknak, amelyek kezelhetetlen következményeire fogyasztóként egyelőre kevéssé vagyunk felkészülve – az állami felügyeletek pedig, ha egyáltalán, már csak a befejezett piaci tranzakciók sápadt visszfényére tudnak reagálni.

A politikai erőszak átlényegített felfogása

A második történet, amely módszeres munkával megszerzett, valós és hiteles motívumok szabad kompozíciójából épül fel, egy dialógusban elbeszélt, összeurópai vonatkozású politikai eszmefuttatás sok magyar felhanggal a bevándorlásról, a kialakulófélben lévő, vajúdó euroiszlámról és a sikerületlen társadalmi integráció tévelygőiről. A megélhetésként űzött fegyveres erőszak – és a mögötte meghúzódó megfontolások - itt közelről mutatkoznak meg, és rögtön a világban ma létező egyik legmakacsabb politikai konfliktus árnyékában, ahonnan nézve a normális európai élet gyakran önelégülten békülékeny hedonizmusnak látszik.

 Az erotikus masszőz szublimált felfogása

A harmadik írás pedig a függő beszéd áttételeinek alkalmazásával a városi szexipar polgárbarátabb bugyrait, a masszázsszalonok világát tárja fel. Egy társadalomkutatási anyaggyűjtés eredményeinek bemutatása kapcsán a frissen felemelkedett, ám még távolról sem beérkezett társadalmi rétegekre jellemző miliő tárul fel. Ezek a nők immár önállóan, futtatók nélkül élnek és dolgoznak, de árnyékként a háttérben mindig ott settenkedik valami ordas realitás, leggyakrabban a szegénységbe visszaesés rémképe, amellyel időszakosan együtt élni részükről kemény elszánást és tűrésre képes lelkierőt igényel.

A szocioregénynek, mint műfajnak a szabályai egyelőre sehol sincsenek rögzítve. Az itt elmesélt esszék a kulturálisan igényes olvasótól karnyújtásnyira lévő, de mégis sokszorosan fedett életvilágokat tárnak elénk. Azzal kísérleteznek, hogy a pontos gondolatiság érdekében tárgyuk olykor kopogós szociológiai fogalmait, valamint a „velünk élő történelem” szép eszméjét ne az olvasmányosság kárára alkalmazzák. Habent sua fata libelli – a könyveknek is megvan a maguk sorsa, amely néha felér egy regény regényével. Ezt a regényes történetet azonban itt nem lehet az olvasó elé tárni. Helyette inkább két ajánlással élek most. A bugyrok e könyvét életem párjának ajánlom, aki a legnagyobb áldozatot hozta érte. A címválasztást pedig nagy író-szociológusunknak köszönöm.

Uhorski

A következő rész tartalmából:

 I. Rámenős rábeszélők (mélyütések az üzleti világban)

 „…Abba a korba ért (nettó negyven plusz ÁFA), amikor a férfiember, ha lenéz, még nem csak a hasát látja*, de lábápoláskor már nehezére esik körmöt vágnia, Valgatha Pál megalapozott váltásra, az eddigi kaszálgatás után egy nagy dobásra szánta el magát…”

…folytatása következik …!

Tartalom:

Valgatha

Dohány

Fanni

A test örömei

Intelligens erőszak – a tolakodás gazdaságtana

Invazív üzleti tervek

Mi az, hogy köztulajdon ma?

Az információs közvagyon

Az ingyenesség üzleti modelljei

Az ingyenesség bűvöletében

A tolakodó reklámtól a mesterséges intelligencia által adagolt reklám felé

A visszafogás borongó marketingje

Felhasznált irodalom

Glosszárium

Keddenként és péntekenként!!!