"Figyelj. Kéne minden családban egy olyan, hogy ki-ki beleordítja a bögrébe a fájdalmát, a nő is, a férfi is, később meg a gyerek, ha már nagyobb. Kell bögre mindenkinek a világon, mondja."
Szaniszló Judit szerepelt már az ICA-műhelyben. Ma Bögre című novelláját adjuk közre.
Az Irodalmi Centrifuga Műhelyében minden héten csütörtökön egy olyan felfedezett szerző, tanítvány, hátrányokból induló író tehetség szépirodalmi szövegét közöljük, akikre szerintünk érdemes odafigyelni. A válogatás egy – a hagyományosnál nyitottabb – irodalmi kódrendszer szempontjait tükrözi. A sorozat elsősorban tanulási, fejlődési fázisok eredményeivel ismerteti meg a közönséget. A megjelenő szövegeket és/vagy szerzőket a közléssel párhuzamosan ajánljuk a velünk együttműködő neves irodalmi, közéleti lapok szerkesztőinek, így a Holmi, a Kalligram, a Műút, az Élet és Irodalom, a Nők Lapja, az ELLE magazin munkatársainak. Az együttműködők körét folyamatosan bővítjük, a szövegeket havonta összegyűjtve küldjük a szerkesztőknek.
Célunk, hogy felpörgessük és felfrissítsük az irodalmi életet, esélyt adva olyan tehetségeknek, akik helyzetüknél fogva nem feltétlenül férnek hozzá a közlés, megjelenés és a kritikai visszajelzések lehetőségéhez. A rovatot Bódis Kriszta válogatja.
Bögre
Megszülte a gyerekét. Panaszkodott. Persze, jó is volt ebben. Hogy van gyerek, hiszen akart. De voltak problémák a szexszel. Vagy az, hogy volt, vagy az, hogy nem volt, vagy az, hogy volt, de nem úgy. És hogy meddig várjon. Aztán meg el is vált. A férfi is, a nő is. Meg volt, hogy együtt egyszerre. És sokaknál lett második gyerek is.
Van, aki boldog. Persze mi az, hol van az mostanában. Miért mondja ezt, régen háború volt, elvitték frontra, Vietnámba, ciklonbé, meg csonka család. De ő azt nem tudja. Meg rák is van. De hát az volt régen is. A gyerekek hiperaktívak. Most erre mit mondjon. Szaladgálják ki magukat.
Figyelj. Kéne minden családban egy olyan, hogy ki-ki beleordítja a bögrébe a fájdalmát, a nő is, a férfi is, később meg a gyerek, ha már nagyobb. Kell bögre mindenkinek a világon, mondja. Le kéne feküdni, mondja még. Aha, az az átkozott kétértelműség. Nem úgy, úgy értem, fáradt vagyok. Ordítsd bele, tartja oda a bögrét. A gázszámla, az elmaradások, de nem mondom mindig, mert azt mondod, panaszkodom. Ne suttogj. De hát tényleg panaszkodik. Panaszkodsz. A nő is panaszkodik, megszülte. Vagy nem szülte meg. Hogy goapartira menjen, vagy beíratni majd azt a gyereket, aki még meg se született, és talán már sose. Hogy hova menjek, azt kérdezi.
Más a problémám. Nem a közösségi oldalakra kirakható tunéziai nyaralások, meg a digitálisan dátumozott esküvő és gyerek, hanem már lassan az, hogy ráncosodik a kezem. A tükörtestű fodrásznő 22 éves és panaszkodik, a nőt meg, aki valójában 30, 24-nek nézte. Ezek is dicsőségek, mondom.
De nem is az, hanemhogy érted. Emlékszel kajakra. Ültünk az albérletben tizenkét éve, tele libidóval, amikor még nem gondoltunk semmiről semmit, valamit meg pláne nem, pedig nekem magyar-esztétika volt, a másiknak amerikanisztika és gender studies orrvérzésig, az a harmadik csaj meg úgy bőgött telefonálás közben szerelmi bánatában, hogy nézte magát a tükörben. Nem hittünk neki. Egy tükörbe nem lehet csak úgy belesírni, pláne nem közönség előtt. A következő évben már nem is lakott velünk.
De hát nézze meg, hiszen történik a világon minden nő, minden férfi. Ez egy nagy számítógépes fallabda. Mondjuk, commodor 64, már úgy grafikailag. Dollárjel, vessző, nyolc, kettőspont. Abban még volt valami ráció. Szóval a nő nekiütődik, megdugja, nem ütődik neki, nem dugja meg. Ilyenek is vannak. Persze hogy emlékszik.
Vidéken az élet olcsóbb, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Meg vannak csillogó szempárak is, meg meghitt odaadás, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Csak ahhoz meg kocsi kell, mert különben el van rólad feledkezve a közigazgatási határon túl. A történés mindig a hatban és a hétben van, figyelje meg. Figyeld meg. A nyolchoz túl sznob vagy. A tizenkettőig meg fel se érsz ésszel.
Te szartad a spanyolviaszt, azt hiszed? Téged hidegen hagy minden, azt hiszed? Vécépapír, nyolcas kiszerelés, meg a sajátmárkás leértékelések az akárhol? Kapjál már a fejedhez.
Nem áll senki sem felette semminek, ki így, ki úgy rontódik el. Persze minden rosszban volt valami jó is, és fordítva.
Milyen kurva okos lett hirtelen.
Panaszkodik, megszülte, panaszkodik, nem szülte meg. Csak ordítsa már bele. Csak hagyja már őt békén a bögréivel.