Megosztjuk / megosztunk mindent, bármit, bárkit?
Különféle közösségi oldalak, videó-megosztó portálok, blogok mindennapi csodája, hogy üzenhetünk zenékkel, hozzászólássokkal, linkekkel ismerőseinknek, ismeretleneinknek.
Már nem csak szigeteken gitározhatsz, énekelhetsz együtt valakivel, hanem virtuális tábortűzként terjedhetsz az interneten.
A digitális technikák a művészetek szóródását és terjedését is segítik. Figyelemmel kísérem az on-line létezés előnyeit, most a cyber'szórakozás reményében osztom meg bolondos dallamaimat.
Ha klikkelsz az aláhúzott szavakra, mondatokra hallgathatsz zenéket is!
Ezeket a szövegeket és dalgyűjtést Kodálynak, Bartóknak, Drakulától és Kassáktól kezdve az internetet még nem élvezhető (H)őseinknek ajánlom poszthumusz ajándékként, valamint ICA olvasóinak egy rendhagyó versvasárnap, lyrics nap reményében, amikor kipihenhetjük a Bolondok napját, majdnem mind a 365-öt.
Digitális szing(li)dalok Sasitól!
"Támaszkodj a falnak, kortalan mankó!
Tűsarok, tűhegy, tűrjed el, ha jó,
ha elkap a kábulat..."
"Lehetne már a csodával határos.
Lehetne már a valóság nem álmos.
Lehetne inkább az álom valóságos."
Bújjék a függöny mögé
Árnyékom egy fekete macska,
táncol a kerítés tetején,
testében a mozdulat,
ahogy automata voltál Te meg Én.
Fejét simítja a Holdra,
az égbolt ködöt fúj rá vissza,
mozdulatlan ül át a holnapi napra.
Szerelmes, lassú szemekkel néz vissza a tájra,
sötétben az erdőt a fáktól is látva.
Villámlik a tekintete, amikor érzi az estét,
a felejthetetlent, ahogy árnyékáról levették a testét.
Fényvihar vert jégtáblákon napozik a szíve,
annyira forró, hogy már hideg.
Balkán akupunktúra a módszere,
kicsit szúr, de gyógyul majd vele.
Óvatosan fogjál – most jó, érzed,
hogy ezt remegve hang nélkül mondja,
márványsarok féle, vigyázni kell vele nagyon.
A lencsefőzelék szerencsét hoz,
suttogd ezt Újévkor egy mákos fekete macskának,
hiszi vagy sem,
a fasírtot belőle viszont már ne keresd!
Ha elbújsz a függöny mögé,
az ablakból láthatod,
nagyon halkan,
lélegezz,
szuszogj!
Amikor majd hallod fotoszintetizálni a sarokban a páfrányt,
érzed, ahogy zölden visszapillant a kerítés tetejéről simogatóan Rád.
Eszméletlen reggel
Karikás szemében a pirkadat hat óra,
párnám nem alszik már napok óta,
megint rám tekint, ölel és csábít,
álomízű nyelvvel finoman ásít.
Adok Neked undok szerdát,
elhajíthatod!
Messzi zimankóval bélelt szurdokra
szirmot rákacaghatok,
olvadjanak szépen egymásba a napok.
Mezítláb konyhakő selymeset nyújtózik,
hosszú reggelek fényében megfürdik,
táncol a kiskanál a zabpehelyben,
lehelet vékonyan a tejben megpihenve.
Fejem tetején hallgatom a vízesést folyton,
ahogy dúdol, jókedvű leszek, s boldog.
Teljes gőzzel megtelik a fürdő,
kérem rajzoljon a tükörre nekem valamit ő!
"Nem kell a hosszú költemény,
Nem kell a rókáról a prém,
Nem kell az égről a csillag,
Elég ha szimpatikus vagy."
(Amorf ördögök : Parti lány)
Tavi nihil idill
Jégkrémbalett után hévizimankó,
párolgó víztükrön borzongó tangó.
Látni, várni, keresni, nevetni, figyelni Téget, most jó!
Karikatúrabakancs lista vétkes vaktyúk,
szemtelenül kedvesen keresi a szemet,
Te is várod már, hogy pálmaolaj bogyót egyek Veled?
Úszik a vizililiomtipró hattyú tova a tavon, nyakába kapaszkodok és vele ellovagolok.
Kergetem a fantáziák világba űzött magunkat,
Visszarántani való testi valónkat.
Látni, várni, keresni, nevetni, figyelni Téget, most jó!
"Ki van találva az eleje,a vége
Minden úgy a jó, ahogy van mert
Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó…"
(Kowalsky meg a Vega : Ki van ez találva)
Határtalan valóság
Mi a csodával határos?
Milyen a nem önkéntes véradás?
Létezik- e gyár nélküli város?
Mit tudhat a kertÉSZ,
Pikkelhet - e rád a fodrÁSZ?
Maradt -e még Ápisz?
Sírsz-e, ha levesznek a körhintáról, s azt mondják ennyi,
Jó-e még csúszdában másba belecsúszni,
Akarsz- e még hétvégén pingvint látva halat enni?
Bábszínházban igazi a boszorkány,
kaján kacajjal babonáz,
parázslik az ördög arca a láboson.
Árnyjátékban játszanak a súlyos válaszok.
Nem tudom, hogy mióta repülök,
de a pilóta sincs meg már,
azt hiszem, hogy nem kár.
Talpammal érzem a köd nagyon puha,
Kubába indultam, s most kevés ez a ruha,
a fürdőszivacs pedig lehetne inkább törökméz,
arcomon a zimankó pedig meleg kéz.
Lehetne már a csodával határos.
Lehetne már a valóság nem álmos.
Lehetne inkább az álom valóságos.
"A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!"
(Quimby : Don Quijote ébredése)
Eszti, Kornél
Ott, ahol mindenkinek régi ismerőse Ivó a Nagy,
Senki se annyira boldog, és nem is mer ő se vagy,
csak úgy csinál, mintha tudná, hogy ki vagy.
Villog a játékgép, villog sok csocsózó,
Pultosnő szemhéján a csillámpor villongó,
Arany sörtől, vörösbortól járásunk imbolygó.
Idegenek kérdezik melyik ez a bolygó s merre,
hol találnak, lelnek afféle emberekre?
Vajon mit feleljél erre?
Merre lehet a szamovár, Moszkva, Párizs?
Kínai negyedben unalmas egy tál rizs.
Kulcslyuk erotika némely sarkon,
Jóképű kaméleon férfiak és nők talpon.
Lépéseiktől hangoskodik a város,
Ittas örömüket megnyugtatja egy lángos,
Visszafúj a metrókocsiból a szél,
Kócosra fésül, ahogy hozzám ér.
A mozi húzza be a szerelmeseit az ajtón,
Lépéseik sikongatnak a padlón.
Az éjjel horgára akadva könyörtelenül dobál a paradicsomba.
Mikor eltévedünk, az sose sajnálom,
ahogy a szemed nevetni látom.
A szenvedély egy elhibázott szó,
Úgy kéne írni, örülj, hogy jó!
Nem szenved az éj, nem fáj, aki érez,
Aki kíváncsi és bolondul, a jó az!
Segíts, ha kérnék és adjál szilvát
a fának, mindenki tudja, mi kell neki, ha fáradt!
Nem tudsz útbaigazítást adni, ha nem vagy járatos.
Nem tudod megnevezni a helyjáratost.
Találd meg, ha kérik a térképen a 4es6ost!
Akkor is, ha nem tudsz utcanevet, egyet se,
mert mindig úgy mentél valamerre este,
hogy címe nem volt csak neve: ’Az összes szórakozni vágyó helye’.
Nem csak mese, nem csak játék
Most megadom magam
a tegnapok bajának, bújának.
S megadom a holnapok bájának, bujának.
Nem vagy avar, de az se zavarna,
Simán lennék táptalaj, jah’
nem félnék a savállótól,
sem pedig a tőkesúlytól.
(pedig nem tudom mi az)
Támaszkodj a falnak, kortalan mankó!
Tűsarok, tűhegy, tűrjed el, ha jó,
ha elkap a kábulat,
ha hozzám ér, hát ott marad,
ha hozzám érsz, ott maradsz,
ha rács, ha nem akkor is fél, de egész bátor.
Kandallónál mellett mindig van egy mese,
Szikra, sziporka, szavak, gond egy szál se.
Ha szeretnéd tudni a legjobb álmom,
csukjad be a szemed, add a kezed, s gyere!
Ha eltévedsz az utcán, s nem tudod merre,
csak nézz fel a felhők fölé, ott meglátod, hogy erre
Te is lásd, hogy egy zsiráf a kerítés mögül figyel!
Most már tudod hol vagy, az Állatkertben, igen,
nyisd ki a szemedet,
érezhetted és most látnod kell ezeket.
Áldozat nem marad, csak egy kontúr a köveken,
Tudod, hogy vártalak és most itt vagy,
Játsszuk azt, hogy add meg Te magad!
"És jó itt, mondta a riportban
Kereste a nőt, hogy őt is bemondja
Az meg állt szőkén a hidak alatt
S csak nézte a többi ebihalat."
(Kispál és a Borz : Szőkített nő)
Legédes
Cukorból kartámasz,
Szemenként gurul szana-szét,
Hangja halk, de szőnyegszinten földet ér,
Ott figyel, hallgat, fehér csík a szeme,
El kéne rejteni a pedellus elől, veszed-e?
Csókolni, hogy ne hagyd abba, van ez így,
Ölelni úgy, hogy nem tudom, hol kezdődök én.
Karmolni, harapni, pihegni, simogatni, dalolni ér!
Szőnyegszinten, plafon, ágyon, tévén, asztalon.
Ablakban a muskátlik szemét be kell kötni nagyon.
Ne akarjon stage-diveolni a balkonon,
Korcsolyázni a legszebb és legnagyobb tavon.
Óriási tettre, tetra éder, ez a pakk, kókusztejjel,
Tápióka gyöngyből gurul elénk egy-két cukor falat.
Elvesztél, elvesztem, mikor a párnához ragadsz!
Magamnál vagyok, vagy mégse?
Mindig elfárad a reggel és Rád fekszik,
Óvatlanul bokán rúgdal,
Lélegzik, fordul, megkíván, úgy van
Ott, hogy álmosan is epekszik.
Komolyan játékos, komolytalan ovis,
Úgy bánik másokkal, ahogy bánnak vele is.
Ha szépen kéred, bármit megtesz,
Néha tudja mit ad, és néha elvesz.
Fújhatsz a szájába fahéjas ízeket,
Nevethetsz, majd ír róla rímeket.
Kicsit kihűlt testét felmelegítheted,
hogy ne merjen horkolni, finoman kérheted.
Bárcsak lenne bárányfelhő, bégetne egy cédét,
nappal együtt megint elbújhatna már az ég.
Ha süt a nap a reggeli hidegre, ha nem,
elfújja el a szél, és elered valamerre.
Egy helyre vágyik nagyon vissza,
hol lukra lelt a mindenbe beleütött orra.
Talán hol volt, hol nem bolond, kedves,
tudja már, hogy ebből semmi nem lesz.
"Whatever makes you happy
Whatever you want
You're so fucking special
I wish I was special."
(Radiohead: Creep)
Karambol vaku nélkül
Egyensúlyozok, ahogy a sok filctoll az asztalon,
ha, nem lenne gravitáció ott lebegnék a plafonon.
Annyi csak egy sóhaj, mint tigrisnek a szalámi,
egy flaska lidokainnal merengni akármin.
Visszapillantó tükörben keresem dimenzióim vonalát,
talán narancsfényű, tűzkarikaszerű furcsa lányformát.
Sose láthatom magam úgy, ahogy mások látnak engem,
tudnod kell, minden közlés kivonat volt egyszer.
Minden bátortalan falomb egyensúlyoz a szélben,
látja, hogy a kocsival áthajtok a rámpán éppen.
Reszket, síkit, túlkiáltja a robbanást: Állj!
Kicsit késő, ősszel, minden lángban áll.
Táncom egy szalaggal, tűzzel nem veszélyes,
meleg és fényes, brutálisan esélyes,
majd kevésbé pattog, nem fényes,
tudnod kell, hogy minden, minden véges!
Forog, szikrázik, pont olyan,
ahogy hosszú zársebességnél
fotózok kocsikat éjjel, majdnem olyan szép,
s majdnem olyan szellemképes.
"I held her close, I kissed her our last kiss
I found the love that I knew I would miss…
…Oh, where oh where can my baby be?
The Lord took her away from me
She's gone to heaven, so I got to be good
So I can see my baby when I leave this world."
(Pearl Jam: Last Kiss)
