Európának már több díjazott nőipornó-rendezője is van. Elkötelezettek és professzionálisak. Filmes iskolát végeztek, kreatívak és lelkesek. A mutatók szerint az interneten is fokozatosan nő azoknak az oldalaknak a látogatottsága, ahol női pornót lehet nézni. De miben különbözik ez a „hagyományos”, azaz férfipornónak nevezett felnőttfilmektől? Nemrég a Guardian szólaltatta meg Európa leghíresebb női pornófilmrendezőit.
Egy új pornográfia felé. Ez volt a címe a most 39 éves Anna Span hírhedt szakdolgozatának, amelyben azt elemezte, hogyan lehetne megújítani a pornófilm-ipart úgy, hogy annak a nők is fogyasztói lehessenek. Az írás nem váltott ki osztatlan lelkesedést; a híres brit prüdéria működésbe lépett, és még a kísérleti filmesek is fanyalogva fogadták az ötleteket. Pedig a kutatások és felmérések szerint a női pornóra igenis lenne igény. Anna Spannak pedig igaza lett: 12 éve forgat feminista pornót, s azóta az Egyesült Királyság legtöbbet díjazott női rendezője. „Előítélet, hogy a nők nem szeretik a pornót – mondja Erika Lust. A 34 éves Erika Svédországban született, most Barcelonában él, és több sikeres film, köztük a Barcelona Sex Project, valamint három bestseller szerzője. „A szex képi megjelenítése mindenkit izgalomba hoz – mondja Erika −,a pornót azonban férfiak csinálják férfiaknak. A mainstream pornófilmekben minden a férfi élvezetéről szól, a nők pedig puszta tárgyak. Az orális élvezetet bemutató jelenetek például, amennyiben a férfi az alanyuk, a végtelenségig tartanak; amint a nőkre kerül a sor, azt 10 másodperc alatt elintézik. A női orgazmus a legtöbb filmben nem téma, a nők pedig legtöbbször prostituáltként jelennek meg, és ez nagyon szomorú.”
De mitől feminista egy pornó? Ezt a kérdést boncolgatja Erika Lust egyik blogbejegyzésében. Alison Lee-t (a Good for Her, egy torontói szexbolthálózat egyik vezetője) idézi, aki szerint a kritériumok a következők: a feminista pornó producere, írója és a rendezője is nő legyen, vagy a film a valódi női élvezetről szóljon, és legyen határátlépő, jelentsen kihívást a mainstream pornó sztereotípiák számára. Lust egyetért azzal, hogy a női pornó rendezője és producere is nő legyen, a feminista pornó ugyanis attól feminista, hogy lehetőséget ad a nők számára, hogy szégyenérzet és előítéletek nélkül felszabaduljanak. Chanelle Galant, a feminista pornógála egyik szervezője szerint a női pornó a pároknak is sokkal jobbat tesz, mint a hagyományos, mert mindkét félhez szól, és segít abban, hogy mindketten valóban élvezzék a szexet. Ez pedig, teszi hozzzá Lust, a pornó lényege: azért van/kéne lennie, hogy élvezzük, hogy felfedezhessük segítségével a saját, és társunk szexualitását.
A Lust bejegyzéséhez írt kommentekből úgy látszik, a nők a legfontosabbnak azt tartják, hogy a filmbeli nőkön látni lehessen, valóban élvezik és megélik a szexet; nem akarnak több olyan filmet, ahol kifejezéstelen arcú szexmasinák orgazmust imitálnak, nem akarják, hogy a fiatalok azt gondolják, a szex az, amit a mai mainstream pornó filmjeiben látnak.
A női pornóban így nem szerepelnek nimfomán diáklányok, rosszkislány nővérkék, konyakozó milliomosok, drogdílerek és szexgépek, akik egymás után nyomják le az aktusokat. A nők valódi, hús-vér szereplőket akarnak, és hagyományos testalkatú színészt, akik természetesen viselkednek, nem pedig extrém jelmezbe bújtatott bábukat, műkörmöt, műhajat, domina-jelmezt.
„Szabad nőket szeretnénk látni – mondja a német Petra Joy, aki 2004 óta készít feminista pornót −, akik felfedezik a saját szexualitásukat, akik nem félnek, de nem is szexhősnők. És olyan férfiakat akarunk, akik úgy élnek, úgy gondolkodnak, ahogy mi, akikkel társak lehetünk.” Joy szabályai között szerepel, hogy sohasem forgat olyan jelenetet, amelynél felmerül, hogy a nő számára megalázó, és nagy hangsúlyt fektet a biztonságos szexre. Csak amatőr szereplőkkel dolgozik, a filmezésnél pedig a genitáliák helyett az arcra helyezi a hangsúlyt.
A pornóipar egyébként, bármilyen hihetetlen, hanyatlik. Ennek oka Joy szerint éppen az, hogy a férfipornót már maguk a férfiak is halálra unják; folyton ugyanazok a (kiégett) színészek, pozíciók, ugyanaz a dramaturgia ugyanazokban a stúdiókban. A férfiak is több hitelességre, változatosságra vágynak, és olyan szereplőkre, akik tényleg élvezni tudják, amit csinálnak.
Verena Chiara Kuckenberger a grazi egyetemen dolgozik, és tanulmányt írt a női pornóról, melyhez közvélemény-kutatás is tartozott. „A felmérések szerint a nőket nem érdekli annyira a pornó, mint a férfiakat – mondja. − De ezt az eredményt is szélesebb kontextusban kell megvizsgálnunk. Sokféle hiedelem létezik a férfi és női szexualitásról, és ezek közül az egyik azt mondja, a nők nem találnak akkora élvezetet a látványban, mint a férfiak. De az, hogy ki néz és kit néznek, megint csak hatalmi kérdés. Történelmi összefüggéseket tekintve a bámuló a férfi, a nő pedig tárgy, akit bámulnak.”
A női pornófilmesek azt is fontosnak tartják, hogy azok, akikkel dolgoznak, szabadon döntöttek e mellett a munka mellett, és örömmel csinálják.
„Olyan szereplőket keresek, akik nyitottak a szexualitásra, és akik itt akarnak dolgozni. Nem akarom, hogy valaki csak azért csinálja, mert nincs más választása. Azt szeretném, hogy a forgatás alatt élvezzék az aktusokat, az én dolgom pedig az, hogy megkreáljam a látványt. Ez nagy figyelmet igényel, mert a dolgok csak egyszer történnek meg, és ezt a pillanatot nehéz elkapni. Nem arról van szó, hogy a kamera mögött megy a buli.”
A változás tehát a pornóiparban is elkezdődött. Bár sok nő még mindig elutasítja a pornót, a mutatók szerint egyre nagyobb rá az igény – főleg, ha megismerkednek azokkal a filmekkel, amik számukra is jelenthetnek valamit. Anna Span egyébként legutóbb képviselőnek jelöltette magát. Persze, láttunk már olyat, hogy valaki a szexiparból ment a parlamentbe, de ez azért egy másfajta karrier. A szólás szabadsága pedig nagyon is összefügg a szexualitáshoz való szabadsággal. „Régóta harcolok azért, hogy a nőknek joguk legyen kifejezni a szexualitásukat, csakúgy, mint ahogy a szólásszabadsághoz való jogukért. (…)A sajnálatos igazság az, hogy nagyon is kevés a nő a parlamentben, ha összevetjük hazánkat a többi országgal. Tudták, hogy Ruandában a legmagasabb a női képviselők aránya, 53%? Képzeljék el, milyen lenne egy olyan országban élni, ahol a képviselők többsége nő! Nos, most itt vagyok én, és azt hiszem, hogy találtunk egy újabb területet, amit a férfiak uralnak, és ahol változtatni kell.”
ROOM 33 - Director's cut from Erika Lust on Vimeo.
