269. § A kávés, vagy teáscsészében ne feledd benne a kanalat. A kanál egyesegyedül a cukor felkavarására szolgál. Másra nem. Ha felkavartad vele a cukrot, tedd a kanalat a tányérra.
270. § A csésze alja mindig az asztalon marad.
271. § Ha bóléiváskor a pohár alján gyümölcsök maradnak, azokat kikanalaznod nem szabad. Hogy miért nem? Erre őszintén szólva nem tudnék felelni, de azt általában meg kell szoknod, hogy a divatnak vagy szokásnak nem mindig tudjuk magyarázatát adni. Az előírásokat kérdezés nélkül kell követni.

272. § Ha az embert levélben hívják meg: a levélre rögtön illik válaszolni és a meghívást – akár elmegyünk, akár nem – megköszönni.
273. § Hosszú ideig nem felelni és azután, miután a dátum közeleg, lemondani: neveletlenség. 
274. § Utolsó napon lemondani: még nagyobb neveletlenség.
275. § Nem mondani le és nem elmenni: a legeslegnagyobb neveletlenség. Elkésni: figyelmetlenség, tapintatlanság, hanyagság.
276. § Étkezésnél elkésni pedig kettős hiba.
277. § Nemcsak azért hiba, mert ha nem vagy ott idejében, megvárakoztatod a házigazdát és vendégeit, hanem azért is, mert sok ételnek megárt, ha nem tálalhatják akkor, amikor elkészült. Az otthoni étkezésekre se érkezz elkésve.

Minden ország közül csak Magyarországon és Magyarországon is talán csak Budapesten veszik tudomásul, tűrik el, nyelik le, sőt várják el vendégeiktől a vendéglátók, hogy a meghívás időpontját teljesen figyelmen kívül hagyják.

Ötórai tea – ezt nálunk rá sem merik írni vagy nyomtatni a meghívóra. A délutáni összejöveteleket elnevezik ugyan hatórai teának, de – nem túlozunk, mikor ezt mondjuk – a hatórai teára csak úgy fél tíz körül gyűl össze teljes létszámban a társaság.
Igaz, hogy ez a hajmeresztő pontatlanság bizonyos fokig lázas, siető élet rovására írandó. Dolgozó emberektől nem is igazán lehet azt kívánni, hogy a kora délelőtti órákban társaságba menjenek. Mire napi munkájukat elvégzik és átöltöznek, felfrissülnek kissé: este lesz. De a dolgozó embernek ezt az érthető és megbocsátható kiváltságát, a későn érkezést kisajátítják azok is, akiknek a pontatlanságra semmiféle elfogadható mentségük nincsen.
Minden háziasszony tudja, hogy mit jelent az, mikor a hatórai teára hívott vendégek este kilenckor érkeznek meg. A délutáni összejövetel kevesebb gonddal, kevesebb fáradsággal, kevesebb költséggel jár, mint az esti. Délután tea, szendvics, aprósütemény elegendő. Az esti társaság már igényesebb. Akit estére hívnak, az már számít arra, hogy a mulatság tovább fog tartani és így bőségesebb ellátásra és italra számít. Erre persze azt mondhatnók, hogy akit délutánra hívnak és este jelenik meg, az elégedjék meg azzal, amit kap és köszönje meg, hogy egyáltalán kap valamit. Igen ám, de éppen ez a baj, hogy a meghívottak azt hiszik: a hatórát nem kell komolyan venni. A „hatóra” csak trükk, mellyel a háziasszony kilencre össze akarja gyűjteni a társaságot.
A közelmúltban fültanúi voltunk annak, hogy a hatórai tea napján a meghívott vendégek közül körülbelül tízen telefonáltak a háziasszonynak és arra kérték: mondja meg őszintén, hogy komolyan kell e venni a délutánt, és hogy szmokingban vagy frakkban jöjjenek e, mert már megesett, hogy bár a háziasszony határozottan kijelentette, hogy sötét utcai ruha megfelelő öltözet, este kilenckor szmokingban mentek el a délutáni teára, s szégyenkezniük kellett, mert a többiek viszont frakkban voltak.

Nem ritka eset az sem, hogy egy-egy naiv vendég komolyan veszi a nyolc órára szóló meghívót s kilenckor valóban megjelenik, mire a család nőtagjai még pongyolában és riadtan menekülnek a fürdőszobába. Az pedig szintén minden társaságba járó emberrel megesett, hogy a fél tízre hívott társaságot éjfélkor még nem sikerült asztalhoz ültetni, illetve bevezetni a büfébe, mert a társaság legszámottevőbb tagjai, akik nélkül nem illett az evést megkezdeni, még nem jelentek meg.
Ezzel szemben Londonban így szólnak a meghívók: „Szívesen látjuk március 5-én 1 óra 15 perckor lunchre”, vagy: 4 óra 30 perckor teára, vagy: 7 óra 15 perckor ebédre.

Öt perccel előbb szabad megjelenni és öt percet lehet késni. Többet késni a legnagyobb sértés. Aki többet késik, az jobban teszi, ha el se megy, mert az már úgyis lehetetlenné tette magát abban a társaságban.

Viszont Angliában nem szokás étkezés után órák hosszat ott ülni a háziak nyakán s nem szokás az ebédre hívott vendéget uzsonnára, vagy éppen vacsorára is ott marasztalni.
Egy-egy félóra: lunch, tea és ebéd után, azután megy mindenki a maga dolgára. Sőt, az is előfordul, hogy így fogalmazzák a meghívót: „Szívesen látjuk március 5-én este 7–9-ig”.

278. § Azt a vendéget, aki az étkezés megkezdése után érkezett, nem szokás bemutatni.
279. § Étkezés közben a későn érkezettet kézfogással üdvözölni nem szükséges.

A folytatásban az asztalnál való megjelenésről ejtünk néhány szót.

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •