Kerekes asztalt tolnak elénk, egy meztelen orosz, s egy mongol nő szolgál hidegtálul, átlátszó vékonyságúra szeletelt medvetalp – a mandzsu arisztokrácia kedvenc csemegéje − sorjáz a hófehér testeken, mellettük amuri ördöghal bálnazsírban kisütve,valamint öt éven át borban pácolt tevelábszár. Mi töltött káposztát ennénk, de nem adnak. A kis orosz ribanc mézszínű haja alól rád villog zöld szemével, borscs-szagú szája észvesztően érzéki. Seggébe csípek „véletlenül”, medvetalp vétel közben. A mongol engemet néz sóváran. Senki nem beszél, enni kell.A Centrifuga csütörtöki műhelyében a net- és nőirodalom friss hajtásaiból kínálunk ízelítőt, írói pályájuk elején járó szerzők szövegeiből válogatunk.
Csattos Szonja verseivel már találkozhattatok nálunk. Most rövidprózájából adunk közre néhány darabot.
Marguerite Alacoque
Marguerite nővér gyónja meg
Péntek este tizenegykor az oltár elé vetettem magam. Arcom a kőpadlón feküdt, Jézus Szent Szívéhez fohászkodtam. Éjfél felé meleg vér csöpögött kezemre. Az Úr állt előttem, felhasított mellkasából töviskoszorús Szíve.
Hazudsz, szentségtelen rima! (Pofon, földretiprás, korbács, s pár izzó ondócsepp a kápolna kövezetén.)
Messalina, aki a Mindenséget akarta méhébe rántani, őrjöngött volna az irigységtől, ha megtudja, Marguerite Marie Alacoque min ment át azon az estén! A Kozmosz Kozmoszon túli Magja lüktetett szűzi testébe.
Selyemút Rally (Moszkva-Szocsi)
M. M. Alacoque leszerelt, apácaruháját vadul lengeti, alatta Alfa Rómeó kabrió(már teljesített útban Jakutszk felé Alacoque is).
Mellei aranyra mázolva, tomporára az Úr füstölő Szíve tűzve.
Micsoda bula!
Tátott szájjal bámulok utána,
vénuszi faráról vércseppek csapódnak nyelvemhez, meg egy tövis a koszorúról
érezheted az Alfanő szelét.
Jakuza – orosz és távol
Orosz , távol-keleti irodalmi és filmes szöszök, tapasztóanyagul egy a Kezdetek előttről belém tuszkolt Múzsa szolgál − a viszony opálosan tükrözi a mikro-és makrokoszmoszt, azok nemezét, nemezisét.
Harbin,veszetthideg tél, forró nyár (ma Kínához tartozik, régebben mandzsu város volt,
törvényen kívüliek, kóklerek, szerencsevadászok alapították valamikor a XIX. században).
Ide megyünk, a -30 fokba, a maffia főnök − volt jakuza – klubjába. Keletiesen értelmezett beatzene szól, a táncparketten meztelen testükre festett „ruhában” tombolnak a kurvák. Egy félreeső terembe kísérnek kettőnket, a volt jakuza vörös rózsás, zöld sárkányos tetoválása átüt fehér selyemingén. Hellyel kínálnak (én Kurotokage, azaz Fekete Gyík kémnő, Te Hacsilapacs, volt iráni kultúrattasé vagy, ocelot bunda rajtam, fehér szmoking, fáradt sárga csokornyakkendő rajtad, és gőzünk sincs, mit keresünk mi itt. Küldtek, hát jöttünk.)
Kerekes asztalt tolnak elénk, egy meztelen orosz s egy mongol nő szolgál hidegtálul, átlátszó vékonyságúra szeletelt medvetalp – a mandzsu arisztokrácia kedvenc csemegéje − sorjáz a hófehér testeken, mellettük amuri ördöghal bálnazsírban kisütve,valamint öt éven át borban pácolt tevelábszár. Mi töltött káposztát ennénk, de nem adnak. A kis orosz ribanc mézszínű haja alól rád villog zöld szemével, borscs-szagú szája észvesztően érzéki. Seggébe csípek „véletlenül”, medvetalpvétel közben. A mongol engemet néz sóváran. Senki nem beszél, enni kell.
A főnök öccse, Matató Szan go játékra invitál, természetesen elmegyek vele, a fekete és fehér kövek jól illenek som szememhez. Te az orosz hidegtállal lépsz le, miután lenyalták róla az összes szaftot. Ruszalka a szentem, Ruszalka.
Hajnalban kerülünk elő, a táncparketten már lekopott a kurvákról a festék, nyáluk csorog, vodka-és hányadékbűz terjeng. Jól bokán rúglak, átfogom nyakad, a térdemet hirtelen gyomrodba mélyesztem, megcsókolom száraz szádat, s a cég helikopterének dróthágcsóján távozom. Veled még nem tudni mi lesz. Talán a keményfiúk kísértetet csinálnak belőled, éjszakánként tombolva kamatyoló kísértetet.
Velem még nem tudni mi lesz, lehet, hogy a nehéz fiúk kísértetet csinálnak belőlem, éjszakánként tombolva kamatyoló kísértetet. Ülök a bárpultnál, fehér szmokingom hajtókáján vékony cigarettahamu-réteg, mellettem egy kis orosz ribanc részegen vihog: valami Ruszalka. Időnként homályos zöld szemével rám kancsalít, majd felhajtja száraz martinijét, a citrom arcába hull, feje a pultra hanyatlik.
Szőke haja szétterül nyakán, mintha láttam volna már valahol ezt a képet, moha és selymes szőke haj, mindegy, mind egyforma, tudjuk. Az orromba kéne szívnom illatát, a háttérből halk zene szűrődik, pácska cigarjett, dünnyögi egy félőrült orosz.
Kint az udvaron, a kerítés mellett, fekete-tarka kajla fülű korcs nyalja egy selyeminges, agyontetovált hulla átvágott nyakát.
Nem tudom, haza kerülök-e még egyszer, de mindegy, hisz úgyse vár senki. Ezüst cigarettatárcámból egy szálat veszek elő, körmömhöz kocogtatom, majd rágyújtok(benzines persze), arcomat megvilágítja a fellobbanó láng. Mélyen leszívom a füstöt, majd hosszan kifújom, nézem a polcokat, rajtuk mindenféle színes üvegek, mögötte tükör, látom magam, borostás arcomon könnycsepp gurul. A vörös pultoslány rám néz, bátortalanul elmosolyodik, majd kézfejével lassan, lassan, óvatosan letörli.
Öröklét
1. Utolsó kávéját kortyolja a tetőteraszon, háromlábú biedermeier csészéből. Pirkadat szürcsöli Tokiót is, a megapolisz zaja nem ront kávéja zamatán. Idegei már felkészültek a nagy útra.
Fehér kesztyűben kis cetlit tesz előszobai tükre elé: „Az emberélet rövid, és én örökké akarok élni!” ,hadd lássa neje a reggeli bevásárló körútról hazajövet, és hadd értse, miért nincs helyén a 30 centis tantó.
2. Bátran ragadom meg barna egyenruhás, fehér kesztyűs karját, amennyire bátran és elszántan ragadta meg nemrég Órigenész − nem, nem kért kávét − az enyémet. A Kezdetek előtti abszolút Kezdet kapuját együtt feszítettük fel, orrunkba angyalguánó szaga csap, egy asztalnál mákos fogú Núszok kártyával ütik a még nem létező időt. Az Úr fellépő ruhájára divatos gallért tűznek épp. A helyi Bagaméri Tóhuvabóhut, Káoszt mér tölcsérekbe, belenyalok, Káosz-íze van, E666-al tele. Egy szeráfi hang búgja fülembe: „épp csak megmártózol a Kozmikus Idő ama medencéjébe’, tudom, algás, a szűrő bedöglött, de ne lankadj, itt a Túlparton egy fergeteges túlparti csippendél-parti vár, Orion már övét oldja!” S a kísérteties hang mind ismerősebb, s hívebb…”Elektrádhoz evezz, itt megfrissül a szíved, zengi a nő kinek…” Egy kis hullámsáv-csuszamlás miatt Baudelaire-t vélem hallani, belefér ebbe a globális preegzisztálásba.
Öröklét Örök lett Outlet Vigyázz, Kész, Tűz, Rajt! Eladó az egész Világ! Pakolj, rabolj, szívj, eméssz, ürülj! Mer’ az öröklétnek alja is van, látom színpadát, színház az egész világ. Ez meg itt
az alja.
3. Lina Forma Chauvin keskeny érzéki szájával kortyolgatta kávéját a Patagónia kávéház egyik ablak melletti asztalánál. Feketében járt, nyugtatta, mert a tartósítottság érzetét keltette benne. Tomporáig érő haja egy részét szabadon hagyta lógni, csipkekesztyűje könyökéig felhúzva, akár ült, akár állt, mintha hullámzott volna fekete brokáttal balzsamozott, karcsú teste . ”Humboldt-kalmár, igen, e különös kalmár fajtának a szája! Ó Lina Forma!” Charles Japadeaux mélytenger-biológus így kiáltott fel egy alkalommal magába feledkezve az egyetem folyosóján. Tanítványai hisznek benne, de csak azóta. Lina Formát mindenki csodálta, vagy irigyen, vagy odaadó hódolattal, közömbös senki se maradt közelében, érezték belőle a változhatatlanság nyugalmát. (Kínját?) Savanyított, fagyasztott, balzsamozott, egyszóval tartósított-kényes úrihölgyek elhullott házijószágait, nimfomán feleségek kifacsart házibarátait alakította vitrinkésszé.
„Lina Forma! Ajónokon át! Imádlak!” lihegi szaggatottan Japadeaux a mélytenger-biológia szertár egy üveghengerbe konzervírozott, tízkarú Humboldt-kalmár nősténypéldánya előtt. Érzi, tudja, hogy eladó, deflorálható, elfolyatható az Öröklét e nőstényállat fogakkal teli szívószáján keresztül. Hogy még több legyen. Ajónok Kalárisa!
Formalin: a Forma Adelaide vízzel higított változata. Miből másból, mint a Párizst fojtogató ében-szmogból vonta ki erre predesztinált lényével Lina Forma Chauvin.
Lina Forma Chauvin , Órigenész és Misima egyedül az Öröklétre vágyott.
Linából Formalin
Misimából Hérosz
Órigenészből a Halál kasztrálója lett
Örök lett
és Outlet
Át lett…
