A Független Médiaközpont kiadásában jelent meg a Pandóra Szelencéje nemzetközi projekt részeként az a felmérés, mely a gyermekek szexuális bántalmazásáról ad képet hazánkban. A Pandóra szelencéje projekt egyszerre zajlott Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Magyarországon és Szerbiában. Az adatgyűjtésen, felmérésen és esetelemzésen alapuló jelentés szerzői itthon Horváth Éva NANE Egyesülettől, Lengyel Judit és Tóth Melinda a Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatától, Ónody-Molnár Dóra a Népszabadságtól. Az elkészült jelentés az alábbi területek áttekintésére terjed ki: a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos adatok összegzése, kérdőíves felmérés pedagógusok és tanulók körében, a szociális ellátórendszer tapasztalatai, valamint a téma ábrázolása a médiában egy esettanulmány alapján. A 2011-es jelentésből adunk közre részleteket.
A jogi környezetről
"Speciális védelem csak a tizenkét év alatti gyerekeket illeti meg, akiket a törvény védekezésre képtelen személyeknek tekint, a velük való bármilyen szexuális kapcsolat bûncselekménynek minõsül. A tizenkettő és tizennyolc év közötti gyerekek csak abban az esetben részesülnek speciális védelemben, ha a gyermek és az elkövető között a nevelés, felügyelet, gondozás vagy gyógykezelés kapcsolata áll fenn, vagy a sértettel szembeni szexuális visszaélést azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el. A joggyakorlat a tizenkét éven aluli sértettek kivételével az áldozat részéről aktív, minősített védekezést is elvár a támadóval szemben.
A gyerekek elleni szexuális bűncselekmények nagy része (az erőszakos közösülés és fajtalankodás alapesetei, illetve a megrontás) tizenkét évnél idősebb sértett esetén magánindítványra üldözendő. Az elkövetőt nem köti az igazmondás, a sértett pedig megtagadhatja a vallomástételt, amit sokszor meg is tesz fenyegetettsége miatt, ebben az esetben a korábban tett vallomásai sem használhatóak bizonyítékként. További akadályt gördít a sértettek elé, hogy csak az esetet követõ 30 napban tehetnek feljelentést. A tizennyolc év alatti gyerekeket a szexuális kizsákmányolástól külön védi a törvény.
Korábbi kutatások tanúsága szerint számos technikai és taktikai hiányosságot lehet felfedezni a gyerekekkel való szexuális visszaéléses ügyek terén a rendőrség, illetve a bíróság részéről."
A rendőrségi adatok elemzése
A 2006 és 2010 közötti rendőrségi adatokat vizsgálva a következő megállapításokat teszik: "Növekedést láthatunk a súlyosabb bűncselekményekért elítéltek számában (az erőszakos közösülés 79-ről 116-ra; a szemérem elleni erőszak 185-ről 244-re; a megrontás 159-ről 175-re nőtt 2006 és 2010 között), ami utalhat arra, hogy az igazságszolgáltatás és a rendvédelmi szervek kezdik komolyabban kezelni a problémát.
Gyermekprostitúcióval kapcsolatos ügyek ezzel szemben alig fordulnak elő (2006 és 2010 között 18 év alatti személlyel való üzletszerű kéjelgés elősegítéséért hét esetben indult eljárás, összesen tizenöt embert ítéltek el), ezen a területen tehát óriási látencia mutatkozik.
A rendőrségi statisztikák szerint a bűncselekményeknek átlagosan 84%-át a családon kívül követik el, bár ez az arány fokozatosan változik: 2006-ban mindössze 7,2% volt a gyerekek ellen a családon belül elkövetett bűncselekmények aránya, 2010-re azonban már 25%, vagyis egyre több családon belül elkövetett bűncselekmény kerül a rendõrség látóterébe. Ez azonban még mindig nem közelíti meg az egyéb felmérésekbõl valószínűsíthető arányokat."
Adott időszakban a rendőrségi adatok szerint az áldozatok 82%-a volt lány. A 12 éven aluli sértettek aránya a rendőrség látókörébe került esetekben 41%.
A szociális ellátórendszerről
A szociális ellátórendszer nincs felkészülve az ilyen jellegű traumák kezelésére. "Magyarországon az Eszter Ambulancia foglalkozik célzottan és személyes segítségnyújtás keretében szexuális erőszakot túlélőkkel. Kifejezetten gyerekek és fiatalok részére áll rendelkezésre a Kék Vonal Ifjúsági és Gyerektelefon. A NANE Egyesület bántalmazott nők és gyerekek részére tart fenn segélyvonalat; illetve 2011 februárjától új, kifejezetten szexuális erőszak áldozatainak és segítőiknek szóló segélyvonal jött létre. Az áldozatok jogi ellátásával, képviseletével a Patent Egyesület foglalkozik. Rajtuk kívül megkérdeztük még Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatát (TEGYESZ) és a Vadaskert Gyermekpszichiátriát."
Gyerekek a témáról
A kérdőíves felmérést hazánkban több iskolában is elvégezték, itt mind a tanulókat, mind a pedagógusokat kérdezték. 11 iskolából 446 felső tagozatos tanuló válaszolt a kérdésekre.
"A tizenegy iskolából összesen 446 felső tagozatos tanuló vett részt a felmérésben. A kérdőívet legnagyobb részben (76,9%) a 13–15 éves korosztályba tartozó tanulók töltötték ki, közülük is a legnagyobb arányban a 14 évesek (36,2%). Az összes vizsgálati személy 50%-a fiú, 49,3%-a lány, 0,7%-uk pedig nem válaszolt a nemére vonatkozó kérdésre.
A felmérésben részt vevő tanulók 63,3%-a él a vér szerinti szüleivel, 19,5%-a él egyszülős családban, 12,4%-uk valamely vér szerinti szülővel és annak új társával. Ezen kívül élnek még gyermekotthonban (1,8%) vagy valamely testvérük gondoskodása alatt állnak (0,2%).
A kapott válaszok alapján a felmérés készítői arra következtettek, hogy a válaszadók 17%-ával történt szexuális bántalmazás vagy visszaélés.
"A tanulóknak átlagosan 9%-ával (lányok: 12%, fiúk: 5,5%) fordult elő, hogy egy felnőtt simogatta, vagy úgy érintette meg a testét, hogy attól õ kellemetlenül érezte magát.
A diákok 4%-a kapott már szerelmes üzenetet felnőtt személytől (lányok: 6%; fiúk: 2%) és 3%-uknak mutattak olyan fényképet, filmet, videót vagy újságot, amiben meztelen emberek szerepeltek. A gyerekek 3,4%-a jelezte, a felsorolt eseményeken kívül előfordult, hogy felnőttek szexuális együttlétre kérték vagy webkamerán mutogatták a nemi szervüket nekik.
A fent említett bántalmazások gyakoriságára vonatkozó kérdésre a tanulók válaszaiból a következő állapítható meg: a gyermekek 10,9 százalékánál egyszer; 6,4 százalékánál többször és 1,2 százalékánál folyamatosan megtörtént/ megtörténik az esemény.
A diákok közül minden ötödik jelezte (21%), hogy kérte már arra felnőtt, hogy chateljenek vagy webkamerázzanak; fényképet vagy videót küldjenek magukról; illetve személyesen, titokban találkozzanak. A bántalmazások többségében 12 és 14 éves (8,7%), valamint 10 és 12 éves kor között (4%) fordulnak elő."
A pedagógusok dilemmái
A 11 iskolából 206 pedagógus válaszolt a kérdésekre. Ők úgy vélik, a gyermek fokozott szorongása, magatartászavara, gyenge iskolai teljesítménye, kialvatlansága és a regresszió lehetnek a tünetei az esetleges szexuális bántalmazásnak. A rizikófaktorok tekintetében a szülők párkapcsolati problémáit emelték ki és úgy vélik, hogy az a gyerek, aki társait szexuálisan bántalmazza, vagy viselkedésében szexuális jellegű megnyilvánulások vannak, valószínűleg maga is áldozattá vált. A szegénységet és a szülők alacsony iskolázottságát kevésbé tartják rizikótényezőnek.Úgy gondolják, hogy a gyermek nagyobb eséllyel válik áldozattá, ha kényszerítik (76,2%), ha nem megfelelő a szülői felügyelet (76,2%), ha elérhető a pornográf tartalom (64,6%), ha a szülők alkoholisták vagy droghasználók (63,1%), ha jelen van nevelőapa vagy más férfi a gyermek otthonában (56,8%), de hatása lehet az internetnek is (42,2%). A szülők és kortársak hatását, valamint a gyermek kíváncsiságát és tájékozatlanságát nem tartják befolyásoló tényezőnek.
Valamennyi iskolában fordultak a kérdezőbiztosokhoz konkrét esetekkel, amelyekben tanácsot kértek, vártak.
Minden hatodik gyermek érintett
A jelentés íróinak összegzése: "A felmérésből kiderül, hogy gyakran éri a gyerekeket szexuális zaklatás, visszaélés, hiszen minden hatodik jelezte, hogy tapasztalt ilyesmit. Érdemes azt is szem előtt tartanunk, hogy valószínűleg a szexuális zaklatásnak kevésbé kitett gyerekek szülei adtak csak beleegyezést a vizsgálathoz, és hogy a területen óriási látencia tapasztalható.
A bántalmazás előfordulási helyét tekintve nemcsak a családok vagy a környék veszélyessége körvonalazódott, hanem az is, hogy az internet újabb veszélyforrást jelenthet.
A pedagógusoknak vannak ismereteik a gyermekek szexuális bántalmazásáról, de ezek nem képeznek biztos alapot egy-egy gyanú megfogalmazására és eljárás elindítására. Bár az iskolák többségében létezik protokoll az ilyen esetek kezelésére, ez nem nyújt világos és biztos kereteket, támpontokat. Többen kételkednek az eljárás sikerességében, ez pedig gátolja, hogy jelzési kötelezettségüknek minden esetben eleget tegyenek.
Az iskolák egy része abszolút nyitott a témával foglalkozó képzésekre. Kiemelték az osztályfőnöki óra fontosságát, amely alkalmas lehet arra, hogy kötetlenebb formában a gyerekekkel feldolgozzák a témát, de emellett igényelnék a szakemberek (pl. pszichológus) segítségét, továbbá szexuális bántalmazással foglalkozó oktató filmeket és egyéb felvilágosító eszközöket. A kutatás szerint mind a pedagógusokat, mind a gyerekeket foglalkoztatják ezek a kérdések, de nincsenek keretek és módszerek ennek feldolgozására, és a téma sok bizonytalanságot is kelt bennük.
