„Böjtöltem, kipihentem magam, és egy frissítő fürdő után voltam. Odakinn elbűvölően játszott a szél az ajtó elé függesztett szélcsengőn. Kényelmes fotelomba süppedtem.
-Köszöntelek, Urd Istennő – suttogtam. – Megidézhetlek? Szólíthatlak Földnek, Gaiának, az első Sorsistennőnek?
Pulikutyám mocorgott az ajtó előtt. Sóhajtva felálltam, hogy kinyissam neki, de Zoro nem ment ki, csak állt ott tovább. Ekkor rájöttem, hogy nem neki, hanem Urdnak nyitottam ajtót. Zoronak bizony az enyémnél élesebb a hallása.
- Bölcsesség szelleme, engedd meg, hogy köszöntselek – mondtam, bár nem láttam, de éreztem Urd jelenlétét. S a válasz alig váratott magára.
- Látom, elővetted kedvenc tárgyaimat: tojások, virágok, egy forgó kerékről festett képeslap. Különösen az órád tetszik, a digitális órák olyan megnyugtatóan csendesek. Azt hiszem, odatelepszem az órádba.
És odatelepedett. Ültünk kettesben, Urd az órámban, én a fotelben.
- Hm. Mi újság? – kérdeztem sután, hogy megtörjem a csendet.
Az első Sorsistennő rám nézett láthatatlan szemével, majd ekképp szólalt meg a fejemben.
- Én a múlt és jövő birodalmában élek, te a jelenben élsz, honnan tudjam én, hogy mi újság? Jobb lenne, ha te mesélnél…”
Z Budapest számos könyve közül A Sors Istennői az első, amelyet szülőhazájában, magyarul is olvashatunk, az Édesvíz kiadó 'Mágia és misztikum, boszorkányság' sorozatában.
A könyv a Párkákról szól, akik kezükben tartják életünk fonalát, ám mi elvesztettük a feléjük és a magasabb szellemiséghez vezető utat. Szép és egyszerű szertartásokat mutat be, melyekkel a fennvalók számára érthető módon integethetünk: itt vagyunk, jók és szépek, betartjuk a szabályokat és szeretnénk boldogulni, hahó!
Ha egzisztenciánkról beszélünk, arról a helyről, ahová mintegy véletlenül születtünk és arról a pályáról, amelyet életünkkel akaratunk ellenére is bejárunk, a filozófián túli Sorsra hivatkozunk. Ha kétségektől kesergünk, türelmetlenkedünk vagy aggodalmaskodunk, a Sorsunkat kezdjük boncolgatni: milyen hajlamok, érzések húznak, és milyen törvények vonnak merrefelé, mint acélsínpár a sűrű ködben.
Amíg nem olvastam Budapest Zsuzsanna könyvét, addig éppenséggel nem gondoltam rá, hogy valahol az én szálacskám is kiválasztódik, megsodródik és beszövődik ahová való, mielőtt elmetsződnék. Hanem éppenséggel arra gondoltam, hogy ez a szál bizony nem igazodott, nem voltam hálás azért, hogy nem kallódott még inkább el, és nem láttam, hogy igenis van olyan mintázat, amelybe simul.
Másképp hangzik ez az egyszerű történet Budapest Zsuzsannától: minden élet fonalát kiválasztják, megsodorják és beszövik a Sorsistennők gondos kezei, kérjük őket, hogy hallgassanak meg, mielőtt elmetszik ugyanők. Ez a könyv egy lassú, barátságos és bátorító beszélgetés az olvasóval: történeteket mesél, vallásos, néprajzi, történeti és asztrológiai szálakat húz körénk gazdagon, amelyek – míg olvassuk mindenképpen jól érezhetően - összebogoznak a nálunk hatalmasabb tényezőkkel.
Budapest Zsuzsanna Emese a női erőről ír, ami nélkül befalazottnak érzik magukat mindazok a nők, akiknek nem jutott szabályos, könnyű és zökkenőmentesen elfogadható női sors, szabályos könnyű test, hormonharmónia, derűs lélek és magzati kortól szerető család: ilyen nők szép számmal vagyunk.
A szertartásokról anyám kedvenc kislánykori játéka jut eszembe. Az udvaron játszotta egyedül. Gödröcskét vájt a puha homokba, és telirakta színes szirmokkal, kövecskékkel, ágacskákkal és tollakkal. Mindezt lefödte egy törött ablak üvegdarabjával, és az üveget is beterítette homokkal. Majd ujjhegynyi helyen elsimította a homokot az üveglap közepéről, és bekukucskált. Színes, puha és barátságos helyre juttatta ez a bepillantás, talán a legszebb tájakra, ahol életében megfordult.
Amíg nem olvastam Budapest Zsuzsanna könyvét, addig nem tudtam, hogy ez az egyszerű játék szertartás: a gödröcske pici oltár, díszítése áldozat, födele ablak a jósorshoz, ezzel adhatott hálát anyám azért, hogy szeretett családjából, amelyet naponta fenyegetett és bántalmazott édesatyja, békésebb rokonokhoz került.
Mindannyian ismerjük Budapest Zsuzsanna szertartásait, és legfőbb ideje naponta hálásan szánnunk rá néhány percet.
Valahogy így: Végy egy szép terítőt, néhány gyertyát, pár tojást, virágot, gyümölcsöt. Készíts belőlük kicsi oltárt otthon, vagy holdfényes estén egy szép fa alatt, esetleg hívd szeretteid közül azokat, akiket szeretnél. Tűnődjetek az alkalmon, a várakozáson, a lehetőségen, adjatok hálát, és az Istennők meghallgatnak, sorsotokon vagy a sorsról szóló gondolataitokon fordítani fognak...
"We all come from the Goddess
and to her we shall return
like a drop of rain
flowing to the ocean."