"Yona Friedman munkái – urbanisztikai, ökológiai és társadalmi relevanciájuk mellett – azért különösen érdekesek egy művészeti múzeumban, mert az elmúlt évtizedekben a kortárs képzőművészet számára is sok esetben inspirációul szolgáltak. Emellett Yona Friedman maga mindig is különös figyelmet szentelt a művészet tereinek, a múzeum mint intézmény és épület lehetőségeinek.

 

A huszadik század második felében kibontakozó városépítészeti gondolkodás egyik kiemelkedő alakja. Rajzolt hatalmas vázszerkezeten a magasba emelkedő, metropoliszok, folyók vagy mocsarak felett „lebegő” városokat, négy kontinenst összekötő hidakat, többszintes városi kerteket, vízvezeték elemekből lakónegyedet; képregényekben adott útmutatást a túléléshez a nehéz helyzetben levőknek, azt hirdette, hogy építészek helyett mindenki maga tervezze és építse meg az otthonát. 1961-ben gyorsvasúthálózattal egyetlen egységgé kovácsolt Európát javasolt, a nyolcvanas években nemzeti színházat tervezett Budapestnek. 

 

 

Yona Friedman 1923-ban Budapesten született. 1945-ben hagyta el az országot, közel tíz évig Izraelben tanult és dolgozott, majd Párizsban telepedett le, ahol ma is él. Hosszabb ideig tanított az Amerikai Egyesült Államok több egyetemén, a világ számos pontján vett részt humanitárius szervezetek munkájában. A mobil építészettel, így a „ville spatiale”-lal (kb. térbeli, lebegő város) kapcsolatos radikális elképzelései, nagyhatású publikációi már az ötvenes évek végén nemzetközileg is ismertté tették. Több más kortárs alkotóhoz és csoporthoz hasonlóan – mint például az Archigram, Constant Nieuwenhuis, Cedric Price, a Szituacionista Internacionálé vagy a japán Metabolisták – ő is aktívan részt vett az ötvenes évek végétől a mobilitás, a hálózatok, az új technológiák adta lehetőségek, az új társadalmi mozgalmak által felvetett szükségszerűségek, valamint az építész szerepe körül kibontakozott élénk nemzetközi diskurzusban. 

 

 

Mint a második világháború alatt felnőtt generáció tagja, amely tanúja volt az építészeti modernizmusok tündöklésének és kudarcának, Friedman határozottan kiállt a helyben található anyagok és egyszerű technológiák, az építész helyett a lakók által irányított építés, a mobilitás és a változtathatóság fontossága, a fenntarthatóság mellett – és fellépett a túlépítés ellen. „Túl sokat építünk. Túlépítettük a Földet, anélkül, hogy mindenki számára megfelelő hajlékot biztosítottunk volna. Ez a túlépítés (csakúgy, mint a túltervezés és a túlzásba vitt mezőgazdasági művelés) környezeti katasztrófához vezet. Mindez nem az építészek szakmai hibája, hanem részben az építészet félreértelmezéséből ered. Az építészet nem egyszerűen az építés művészete: sokkal inkább a tér rendezéséé.”

 

 

A kiállítás a Yona Friedman-i életmű kulcsfogalmai köré szerveződik.

 

A nagyszabású, számos nézőpontot és léptéket felkínáló kiállítási installációt – amely mintegy keretéül szolgál a bemutatandó rajzoknak, ábráknak, maketteknek – Yona Friedmannal együttműködve Philippe Rizzotti, az EXYZT csoport egyik építésze tervezte, és a francia EXYZT csoport tagjaival 40 budapesti önkéntes és a Múzeum kiállításrendezői csapata segítségével rendezték be. A hazai múzeumi gyakorlatban kivételes, meghökkentő és kihívásokkal teli tér, amely maga is egy megvalósult utópia, a látogatók közreműködésével válik teljessé."

 

A 10 tonnás, 12 méter magas építmény mellett, amely a Ludwig Múzeum második emeletéről felér a harmadik emeletig, több helyspecifikus installáció, számtalan óriás méretű, kézzel készített falrajz, makett és kép teszi teljessé a világhírű, magyar származású építész retrospektív kiállítását.

 

 

 

A kiállítás fő installációját a "Ville Spatiale"-t, a Philippe Rizzotti Architects kérésére a Layher Allround típusú állványrendszeréből építették. A Layher Európa legnagyobb állványgyártó cége. "Megtiszteltetés számunkra, hogy Yona Friedman egyik legfontosabb koncepciójának bemutatására a mi anyagunkat találták a legalkalmasabbnak, és múzeumi kiállítási tárgyként mutathatjuk be állványainkat egy ilyen rangos helyen, mint a Ludwig Múzeum. A mi mottónk a »Több lehetséges«, ami az építőipar, az ipari beruházások és a rendezvények után most itt is valósággá vált." - mondta Serdült Sándor, a vállalat magyarországi ügyvezető igazgatója.

 

"In that's way life-architecture is just growing and growing like a plant, but not a normal building." Akinek van kedve, nézze meg a videóinterjút a tervező-építőkkel: Philippe Rizzotti építész (Philippe Rizzotti Architects), EXYZT-tag és Gonzague Lacombe EXYZT designer beszélnek a kiállítás kapcsán arról, miért is fontos a tér.

 

 

 

A Ludwig Múzeum kiállítása a 2009-ben a Trafó – Kortárs Művészetek Házával és a KÉK - Kortárs Építészeti Központtal közösen indított projekt eddigi legfontosabb állomása, amelyet további, más országokban megrendezett bemutatók követnek majd. A kiállítás a Ludwig Múzeum – több nemzetközi partnerrel és intézménnyel közösen létrehozott – saját produkciójaként utazik tovább. Kurátorok: Erőss Nikolett & Somogyi Hajnalka.