Mindig is az volt: az ember  szemében annak van a legnagyobb értéke, amivel éppen nem rendelkezik, amit nélkülöznie kell.
A diák azt szeretné, bár kikerült volna már az életbe. A meglett ember viszont, mint életének legvidámabb, gondtalan szakaszában, diákkorát áhítja vissza.
Ha diáknak dicséred az iskolát, fel lehetsz rá készülve, hogy ő, a maga részéről, a mai iskola tökéletlenségeinek egész sorára fog rámutatni. Melyikteknek lesz igaza? Alkalmasint mint a e kettőtöknek, mert hiszen e világon minden dolognak két oldala van s minden azon múlik: melyiket világítjuk meg.

Elhiszem kedves öcsém, hogy szeretnéd, ha sok minden másként lenne az iskolában. Ha nem úgy lenne, ahogyan van. De nem hiszem, hogy azért, mert nincs minden úgy, ahogyan te szeretnéd, képes lennél arra, hogy kimondjad a halálos ítéletet a mai középiskola fölött, feltéve, hogy te dönthetnél életről-halálról. Nem hiszem, hogy egynémely letagadhatatlan hibájáért egészen lemondanál arról az értékes munkáról, amelyet az általános műveltség terjesztésével és a nevelés terén az iskola ma is végez.

Mert hiszen magad is jól tudod, hogy a műveltség, a tudás egyengeti utadat az életben és ha nem vagy művelt, képzett ember, soha nem tehetsz szert megfelelő helyre és tekintélyre a társaságban sem.
Tudom, hogy erre mit felelsz. Ismersz nem egy férfit és nőt, aki nem járt sok iskolát, mégis művelt ember, mégpedig a javából és nemcsak jó állásra tudott szert tenni, hanem kiérdemelte mindenki becsületét és tiszteletét is. Tagadhatatlan, hogy van ilyen ember. De mennyi? A kivétel ugyan megerősíti a szabályt, de nagyot tévednél, ha a kivételt szabálynak szabálynak néznéd és az életet kivételek alapján ítélnéd meg.

Ha van alkalmad, beszélgess egy ilyen, kevés iskolát járt selfmade-man-el és kérdezd meg tőle, milyen utat tett meg, hogy eljusson odáig? Válaszán alighanem el fogsz csodálkozni, mert az fog kiderülni belőle, hogy ő – hozzád viszonyítva – kétszer annyi fáradsággal, kétszer annyi erőfeszítéssel, mint te, tudott csak szert tenni akkora műveltségre, amilyenre szert tett és – ráadásul – szíve mélyén még irigyel is téged, mert módod volt kijárni az iskolákat.

Folytatjuk.

 • A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •