Az égő zsiráf (töredékek) 

Somogyi Aranka: Családi snapszer 2. 

 A pincéből nagyanyám szokta felhozni a tüzelőt, én a kiskosárral mentem, ő két bádogvödörrel. A házmestertől kértük el a nagy kovácsoltvas kulcsot, az eredeti zár volt a pincelejárón. Tüzelőért csak a hátsólépcsőn lehet lemenni, nem szabad a főlépcsőházban cipekedni, szemetelni. Az alsó emeleteken furcsa, kopott kis lakások, köszöntünk minden lakónak, de lefelémenet a nagyanyám egyre távolságtartóbb lett. A kulcs nehezen fordul el, botorkálunk a töredezett lépcsőn. A villany gombnyomásra kezd pislákolni, huszonötös égők ritkásan elszórva a biztonsági lámpák kosztól homályos üvegburái alatt. Kongó betontermek után pincerekeszek. A fémből készült légóajtó mögött (erről majd még később mondok valamit) nyílik a mi fakkunk. Nagyanyám gyertyát gyújt, bent nincs villanyvilágítás, egy farönkön aprófát hasogat baltával, meg-megcsúszik az éle. A vödör aljára német brikettet tesz, néha tojásszenet, fele szén, fele fa, így könnyebb felvinni. Amikor nagyobb vagyok, elmerészkedek a kanyarig, onnan további folyosók nyílnak. Nagyanyám azt mondja, átvisznek a Budafoki út meg a Zenta utca felé, ott egy mérnökember kutat fúrt a háború alatt. Mi nem oda járunk, hanem a Gellérthegyre, anyám fehér lepedővel a hátán vágott át a Horthy Miklós úton, aztán fel az Orlay utcán, az utca végén ott a forrás. A fehér lepedő a hó miatt kellett, mire az oroszok észrevették, hogy valami mozgás támadt a túloldalon, anyám már régen átszaladt a két vödörrel, elkésett a géppuskatűz.

A kútfúrás nem egyszerű dolog, a házilagosan kivitelezett kútfúráshoz is fúrógépet, műanyagcsöveket, búvárszivattyút használnak. A Zenta utca egyik pincéjében egy mérnök mégis fúrt egy kutat. Vajon hogy oldotta meg? Átlógott az egyetemre a megfelelő szerszámokért, fehér lepedővel a hátán szaladt át a Budafoki úton, éjszaka cipelte a fúrót, a csöveket? Jó, ha az ember nem mindig csak elméleti tudományokkal foglalkozik. Eszközhasználat. Fogja a fúrót, dolgozik, mert víz kell, neki, a családjának, az embereknek. Nem gondol közben könnyű kis nőcskékre, halvacsorákra, se háborúra, a feladatára koncentrál, férfi. A törzsfejlődés egy magasabb fokán.  

*** 

 A pincét elönti a víz, mondja anyám, meg kell nézni, mi van a pincerekeszünkben. Jövendőbeli férjemmel indulok, egyedül félek. A kulcsot elkérem a házmestertől, szívdobogva vágok neki a sötét alagútnak, szorítom a szerelmem kezét, de megyek elöl, én tudom az utat. A lámpák hiányosak, évek óta alig jár itt valaki, elemlámpával világítunk, a fakkot rögtön megtalálom, a lakatban simán elfordul a kulcs. Belépek, a jobboldalon tűzifa, nagyanyám rendezte halomba, falnak támasztva a balta, jobbra zsákok, kopott zöld faláda, katonaláda, nagyapámé volt. A vőlegényem hátulról átölel, a limlomot lesöpri, ledönt a ládára. Anyám kérdezi, van-e valami fontos odalent, nem találtunk semmit, mondjuk, ha jön a víz, aztán a felújítás, menjen nyugodtan minden. A ládát nem nyitottuk ki. Nem érdekelt a múlt, a jövő sem, végre egyedül, csak egy tíz perces numera, nem volt más megoldás, két polgári család. Esküvő előtti éjszaka náluk aludtam, az anyja külön szobában ágyazott, a szerelmem nem merte megmondani neki, hogy már aludtunk együtt. 

 Örömszülők. Az első négy hónapban náluk lakunk. Félelmetesen kedves emberek, aprók, törékenyek, mosolyognak, kávéznak, aztán lefekszenek. Apósom több tízezer darabos képeslap-gyűjteménye foglalja el a fél hálószobájukat. Szigorúan katalogizálva, rendszerezve, ezzel piszmogott napközben. Ezeréve vezetett naplójában is ezek a legfontosabb bejegyzések, kitől mikor kapott képeslapot, csak az számít, amit neki címeztek személyesen. Az egész lakás csillog-villog, húsvétkor húsvéti terítő, karácsonykor karácsonyi terítő, anyósom kiváló háziasszony, ha épp nem főz, mos, takarít, akkor a konyhakertben vacakol. Délutánonként, mint a rossz gyerek, úgy csinálok, mintha tanulnék. Apósom bejön a szobába, felveszi az asztalról a spirálfüzetet, nahát, mi ez az aubucbubuc. Próbálom neki magyarázni, halmazelméleti gyakorlat, a unió bé és így tovább. Látszik rajta, mit gondol erről az egészről. 

 Sok embernek határozott véleménye van az életről. Megvan a saját koordinátarendszere, ez így jó, ez megengedhető, ez helytelen. Ezeket a kategóriákat az ember sajátmagára nem alkalmazza, vagy nem 

   úgy. Ha más hagyja el a családját, akkor az disznóság, vagy akár bűn. Ha ő akar lelépni, az érthető, bűn lenne maradni egy rossz házasságban.  

~folytatjuk~

Az égő zsiráf (töredékek)