Az égő zsiráf (töredékek)
Somogyi Aranka: Családi snapszer 3.
Nagyapám 1945 elején lépett le, visszavonult a csapatokkal Németország felé. A naplóját a nyolcvanas évek végén még láttam a nagynénémnél. Nem adta oda. Le lehetett volna fénymásolni, de akkoriban még csak a xerox volt. Minden második sora, hogy csak a jó isten tartsa meg az én drága szeretett feleségemet és gyermekeimet, hogy milyen szörnyű őket magukra hagyni a veszedelemben, satöbbi, a koraszülés miatt nagyanyám nem mehetett sehová. A nagyapám meg Ausztriába már egy másik nővel és a gyerekével érkezett, mintha az lenne a családja. Együtt utaztak, aztán egy másik másik nőhöz jött vissza, Kispestre költözött. A naplót hazaérkezéséig írta, kézzel rajzolt térkép is volt benne. Nőkről nincs benne szó, csak vonatút, szállások, beszerzések meg a sok ima. A ládájáért sem jött vissza, a pincében maradt.
A közvélekedés szerint a férfiak nem tudnak meglenni nő nélkül. Ezért a sok csatározás, válás, háború. Nekem úgy tűnik, sokkal jobban érzik magukat egymás közt, vagy egyedül. Ha a családdal megy is nyaralni, alig várja, hogy a haverokkal leléphessen, horgászni, iszogatni, mindegy, csak az asszonyok ne legyenek ott, akkor nem tudják eljátszani a szokásos egymás közötti játszmáikat. A csajozásban a dicsekvés a legfontosabb. Mit ér a legjobb nő megszerzése, ha a barátai nem tudnak róla? Ha nem mondhatja el, hogy hogyan és hányszor és milyen, persze vérmérséklettől és kulturáltsági foktól függően. Van, aki csak finom célzásokat tesz, a többiek úgy is elértik, a durvábbja meg jól kirészletezi, a fürdőben ülnek, ott még jobb is, mert a szöveg ugyan a haveroknak szól, de más férfiak is hallják.
A férfiak kiválóan elvannak egyedül is, csak add nekik oda a kedvenc ketyeréjüket. Szerelik az autót, hurkolják a horgászcsomót, tisztogatják a fegyvereiket, igazgatják a bankjukat, vagy lombikokkal szaladgálnak, petri-csészék tartalmát vizsgálgatják a mikroszkóp alatt. Nobel-díjat kapnak vagy előléptetik őket, kifognak egy bazi nagy harcsát vagy bakot lőnek, mindegy, te ebben nem játszol szerepet. Robinson is milyen jól elvolt a kis szigetén, egyszer sem sóhajtott fel, hogy vajon most az én kis feleségem mit csinálhat, a fodrásznál ül vagy a párnái közt zokog. Eszébe sem jut. A nők minden órájukban a férfira gondolnak. A férfira úgy általában, vagy a férfira, akit meg lehetne szerezni, vagy a férfira, akit megszereztek. Nézhetik szemüvegen át a petri-csészéjüket, kaphatnak Nobel-díjat, de a legelmélyültebb kutatómunkába belefelejtkezve sem tudnak másra gondolni, hogy most ő, most vajon
mit csinál, hogy várja-e őt haza, vagy tán máshol jár a gondolata. Más nő karcsú csípején legelteti a szemét.
***
A dugifényképek között apám felesége. Egy hónappal a temetés után ő is meghalt, csontsovány, rákos betegen. A fényképen szép, kívánatos asszony, munkahelyi kép, szürke köpenyben, csak úgy duzzad a melle és a lábikrája. Szőkített frufruja alatt keménykék szempár. Amikor azt mondja, elmegyek Apu után, Cincóka, akkor is ilyen a szeme.
Miért nem tette át a fényképet a legális fotóalbumába? Ennyire szerette? Vagy ennyire rá volt indulva? Elfelejtette? Anyámról nem volt dugiképe. A fene a pofáját. A fene a pofádat, kedves édesapám. Naplót nem írt, pedig biztos izgalmas volna. Vagy ő is csak a családjáért imádkozna? A naplójában? A Jagert mindenesetre eldugta a holmija közé, tudta, hogy én találom meg, jóljött.
***
A vadászt azért nem mindenki szereti. A mi vadászunkat például véletlenül, mintegy balesetképpen hátulról, úgy kábé egy kilométerről lőtték szíven egy medveölővel. Véletlenül. Megállapította a bíróság is. Nem foglalkoztak statisztikai valószínűségekkel.
Az őzek nem ölnek meg senkit (a gazellák sem). Vadászok ölik a vadászokat, a koncért. Az őz (vagy a gazella) menekül, vagy szembenéz a fegyverrel, a vadász szemébe néz. Így is, úgy is zsákmány lesz belőle, még él, lábait összehurkolják, faágat dugnak közé, úgy cipelik át fejjel lefelé az erdőn, a szeméből lassan kicsúszik a hajnali fény. Beugrott a bográcsba, röhögnek a vadászok, nem volt mit tenni. Meg kell hát enni,
kell a gyereknek a férfias minta, a fiadnak ott kell lenni, megnézni, ahogy zsigerelik, mert különben nem tanulja meg soha, még egy rendes bográcsot sem tud majd összeütni. Feminin hülye lesz, aki az anyukájával sétál az állatkertben, nézd, őzike, mondja, simogasd csak meg nyugodtan, nem bánt. Azért félti a kicsit, hamar továbbhúzza az állatsimogatótól. Városi lány, szerinte az állatok nem megbízhatóak.
***
Meg kell értened, a férfiak máshogy vannak genetikailag kódolva, mondja, megpróbálja takarni a rúzsfoltot az ingnyakán. Csak te számítasz és a gyerekek, hiába, ez a nyugtalan vérem, nem tehetek róla. Szerelmes lettem, úgy, ahogy mi ketten sosem szerettük egymást, de nem hagylak el, tudod, mennyire kötődöm hozzátok. Csak egy kis tolerancia, ezt igazán meg kell értened. Nem érti, lehet, hogy hülye szegény, azon tűnődik, vajon az intelligens mosópor eltünteti-e a foltokat.
Érdekes, még a nyolc általánost végzett árufeltöltő is ért a genetikához. Jó ha van mit mondani az asszonynak. Az meg csak áll a konyha közepén, aztán másnap kamaszfiát kéri meg, nézd már meg a gépen, mi a fene az a genetikai kód. A gyerek magyaráz, a google-ban keres, mostanában tanultak a génekről az iskolában, DNS-lánc, öröklődés, itt aludt be az órán. Ezt igazán tudhatnád, anyu, mondja türelmetlenül.
***
***
~folytatjuk~
Az égő zsiráf (töredékek)
