"Első  könyvem a Megtört hangok. Verseim a saját magam számára is félelmetes őszinteséggel tárják fel gyötrelmes múltamat. Traumákkal és boldogtalansággal küzdöttem, ami elviselhetetlenné tette az életem, és a körülöttem élők mindennapjait. Sorstársaimnak szeretnék lelki erőt adni, hogy az önmarcangolást, szégyent és hallgatást felváltsa a boldogabb élet reménye, és előbbre lépés a múltunk sérelmeiből."

Mit illatod? A szagod 

Bűz, amely beitta magát

Csak úgy ömlött ki szádból

A bűzölgő alkohol

 

Vedeltél mindig mindenfélét

Magadra zártad világod

 

Nem törődtél kicsinyeiddel

Emlékszem, rettegtünk tőled

 

Érzem dühös szorításod

Őrjöngő fenevadként éltél

 

Fogaiddal marcangoltál

Támadtad három kölyköd

 

Ütlegelted hűtlen férjed 

Végzeted nem kerülted

 

A lelkednek rothadása

Volt az ő szabadsága

 

Tisztán hallom átkaid

Senkit el nem kerültek

 

Brutálissá miért váltál?

Haraptál, téptél, szúrtál

 

Döftél, ütöttél, dobáltál,

Törtél, zúztál, ordítottál

 

Sírtál, és csak nagyon

Ritkán mosolyogtál

 

Gyógyszer, amely hasztalan

Itallal keverted untalan

 

Eszméletlenre ittad magad

Apánk tántorogva dadogta

 

- Gyerekek segítsetek már!

Anyátok a földön fekszik

 

Látványa máig kísért

Melyért szégyenkeztünk

 

Nagyobb lányod menekült

Míg fiaddal vonszoltalak

 

Cipeljük fekete tested

Öntudatlanságod megrázó

 

Részegséged minket alázó

Szégyenérzeted gyalázó

 

Felelősségtudatod elittad

Rettegést adtál örökül

 

Amerre tudtunk rohantunk

Gyáva voltál küzdeni

 

Április éjjelén álomba

Vedelted bánatos lelked

 

Sosem lehettünk boldogok!

Elvetted a gyerekkorunk!

 

Temetőig ittad agyad!

 

***

***

.

Szívem a torkomban dobog

 

Ébren vagyok, vagy álmodom?

Félelemből áll a gyerekkorom

 

Üldözött vadként csendben bújok

Dühödt vérebként idegenbe üldöz

 

Kicsi vagyok, magányosan rettegek

Fohászkodom, észre ne vegyen

 

Ha menekülni nem tudok

Sarokba szorítva patkányként nyüszítek

 

Már megint súlyosat vétkezek

Tiltakozok a bánásmódja ellen

 

Állítólag nem fogadok szót

Visszabeszélek, és szemtelen vagyok

 

Büntetést kapok emlékezetem óta

Megértést, szánalmat nem érez

 

Lesújt barna bányász szíjjal

Söprűnyéllel dagasztja kezem-lábam

 

Bőröm repeszti aranyeső ággal

Vasalózsinór nyomait viselem

 

Falba veri fejem tanulságul

Pofonokat kapok, hajam tépi

 

Hangosan sírnom nem szabad 

Térden állva bocsánatot kérek

 

Felnőve bicskát állít derekamba

Kutyapórázzal próbál leláncolni

 

  

1972-ben születtem egy három gyerekes Beás cigány középső gyermekeként. Már kicsi koromban meg kellett tanulnom a szegénységgel, az agresszióval és az alkoholizmussal járó nagyon nehéz élethelyzeteket, a megkülön- böztetést, azt hogy igenis számít, ki hova születik, mert az esély egyenlőséget nem nagyon érezzük mi romák a bőrünkön. 

 

Az általános iskolát Pécsen az Uránvárosi Bánki Donát Általános iskolában végeztem el, Pécsváradon baromfi hús feldolgozó szakmát tanultam. Ebben az iskolában tanultam meg élni mint cigány lány és nem hagyni többé magam bántani. 

 

Tovább tanulási szándékomban nagy hatással voltak rám a szüleim, akikre nem akartam hasonlítani (3 és 5 elemi) és a nővérem, aki már előttem jelentkezett a Pécsi Dolgozók Önálló Gimnáziumában. Én is felvételt nyertem esti tagozatra és különbözeti vizsgával utol értem az egy évvel idősebb nővéremet.

 

A szakmunkás tanulmányaim végén ismertem meg két gyermekem apját, akivel megkezdtük a házasságunk és gyermekeink nevelését, nagyon nehéz körülmények között. Nemsokára munkát találtam a Pécsi Bőrgyárban  a cseres műhelyben, hasító gépen, és stuccolóként.

 

Elvégeztem a Média gyakornoki Programot, de mivel nem tudtak anyagi fedezet biztosítani és nem volt igazi támogatónk, ott kellett hagynom a Roma Sajtóközpontot. A Dunántúli Naplóban jelent meg egy pár írásom. Tovább tanultam a Veszprémi Államigazgatási Főiskola levelező tagozatán. Nagyon nagy erőfeszítést tettem én is és a férjem is hogy kicsit kimozduljunk a generációs szegénységünkből.

 

2000-ben Kanadába mentünk, ahol szerencsére az élet megtanított minket arra, hogy nem vagyunk kevesebbek vagy többek mint mások, és hogy munkával ott mennyivel optimistábban vághat bele az életbe még egy cigány is. (lásd:Mese ország a tengerentúlon, Gyarmati család tv2 napló, 2003, velünk készült riport mindezt bemutatja az érdeklődőknek.) Kanadában kezdtem el rajzolni és festeni és itt született 2003-ban második lányom Catherine, itt tanultam meg beszélni Angolul.  

 

2004 márciusában visszajöttünk Magyarországra, 4 órás postai kézbesítő lettem Mánfán, ahol vettünk egy családi házat a Kanadában megdolgozott pénzünkből. Mánfán lakni keserédes, az emberek itt kedvesek, itt már nyoma sem volt a diszkriminációnak. Ebben az 1000 fős településben megtaláltuk az otthont, de a banki hitelek miatt újra útnak indultunk. 2009-ben Angliába jöttünk, azóta is élünk és dolgozzuk vissza a banki hiteleket, amelyeket kénytelenek voltunk felvenni, hogy lakhatóvá tegyük a mánfai házunkat.

 

Jelenleg itt élek Angliában, Batley-ben a férjemmel és két lányommal, szerencsére most már kiegyensúlyozott körülmények között. Mind a hárman dolgozunk, a kisebb lányom muszlim iskolába jár(mert ez van a közelünkbe, és szeret idejárni). Egy angol iskolában dolgozom mint tanár, segéd-tolmács, itt több mint 20 magyar gyerek tanul. Fantasztikus élmény gyerekekkel dolgozni, legyen az magyar, angol, arab… A szemükben a csillogás és a bizalom kárpótol engem a saját rossz élményeimért.

 

Verseim nagyon nehéz témákat említenek, aki beleolvas észreveszi hogy nem vagyok profi író, és nem tanultam a versírást. Ennek ellenére remélem, az írásommal üzenetet tudok közvetíteni a jelen és a jövő gyermekeinek. Verseimben az esélytelenség, a szegénység, az fizikai erőszak, a bántalmazás, a lelki terror, a pici remény és a küzdeni akarás tárházat találja majd az olvasó. 

 

bántalmazott gyerekekhez,

bántalmazott nőkhöz,

anyaotthonokba

nevelőintézetekbe

depresszióban szenvedőkhöz

börtönben lévőkhöz

cigánynőkhöz

cigánygyerekekhez.

 

Ha látják azt hogy van egy nő aki cigány, és hasonló dolgokon ment át mint ők, most talán sikerül átértékelniük az esélyeiket, mert nekem sikerült átélnem és túlélnem. Szeretném felrázni főképp a női olvasókat, hogy nem természetes érzés az agresszió eltűrése, még ha a mi cigány férjeink nagy része - tisztelet a kivételnek - ezt annak is tartja. Szerencsésnek érzem magam, hogy nehéz életem meg tudom osztani másokkal.

 

Mostanában a szabad időm egy részét arra fordítom, hogy  feldolgozom a verseimet hangos verssé és feltöltöm a YouTube-ra,  annamanna orsos néven találhatóak. 2010-ben jelent meg 2. könyvem, mesekönyv, színes képekkel, Állatmesék a címe. Az 5 mesét tartalmazó könyvből van fent már 2 hangos mese a Youtube-on is.

 

 

 

A NaNE honlapján megrendelhető a könyvem: Megtört hangok