Darwin, Dawkins és Attenborough az Evolúcióban.
A VAK ÓRÁS
1.
MINDEN ÓRÁBAN EGY ÓRA JÁR
MINDEN ÓRA FOGAS ÉS KERÉK
MINDEN ÓRA GARAT ÉS MALOM
MINDEN ÓRA NAP ÉS HOMOK
3.
KÖTÖTTEN KERING A FÁK A KERT A HÓ
KÖTÖTTEN KERING AZ ÉN KÖRÜL A SZÓ
KÖTÖTTEN KERING A CSONT KÖRÜL A VÉR
KÖTÖTTEN KERING A TEST KÖRÜL A LÉNY
KÖTÖTTEN KERING A FÖLD KÖRÜL A HOLD
KÖTÖTTEN KERING A SZŰZ KÖRÜL A FOLT
KÖTÖTTEN KERING A TEJ KÖRÜL A VAJ
KÖTÖTTEN KERING A NŐ KÖRÜL A FAJ
KÖTÖTTEN KERING SZÜLETŐBEN AZ ÚJ
KÖTÖTTEN KERING SZÜLŐ KÖRÜL A MÚLT
KÖTÖTTEN KERING CSÚCS KÖRÜL A HEGY
KÖTÖTTEN KERING A SOK KÖRÜL AZ 1
KÖTÖTTEN KERING VILÁG VILÁGA
KÖTÖTTEN KERING VIRÁG VIRÁGA
KÖTÖTTEN KERING WILÁGNAK WIRÁGA
***
Forrás:
József Etella:
A Költő nővére
Volt egy gyönyörű nővérem, meg egy sírós kisöcsém, és sehol nem látszottam én,
középen húztam mélyre szorítva, fölöttem villogott az ék --
Apám elhagyott minket, Anyám beleőrült, aztán meg abba hogy elvettek tőle
és cselédnek adtak Atillát meg engem. Magunk maradtunk.
Jolán széplány volt, Atilla árva, családjuk voltam gondoztam őket.
Szolgáltam és hallgattam őket, néma nővérük, boldog fiatal anyánkat hallottam belőlük.
NapAnyámhoz sarkammal voltam, örök árnyékban testvérek mögött, pendülő húr --
-- én József Etella itt vagyok.
József Attila: ÁPRILIS 11A talló kalászait hányvaS a verebek közé belesvénNagy szél kapott föl egyszer engemHirtelen, április estén.Gyerekeit kereste arraS engem talált ott épp az útban.Bömbölt, örült s én mosolyogvaRengeteg mellén elaludtam.Vitt falvan, földeken keresztül,Meghempergetett jó sárosra,Cibálva és kacagva vitt egyPesti, csatakos külvárosba.Az uccán vídám jasszok lógtakS még vidámabban verekedtek,Kiabáltak, kiabáltunk ésA jasszok végül berekedtek.Mondom, valami nagy ünnep volt,A hívek templomokba mentekÉs reszketve, szomorú kézzelÁldották őket meg a szentek.S hogy a harangok búgtak, fölnőttA szívekben nagy, esti béke.A gyilkos végzett emberévelS úgy menekült, kalaplevéve.Reménységnek és tulipánnakKicsikis deszka-alkotmányba1905-ben ígyenIktattak be az alkotmányba.A kártyás munkásnak fiúként,S a szép, ifjú mosóasszonynak,Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,Fejkendőbe kötözött gondnak.A szegényasszony rég halott már,De fiát a szél el nem hagyja,Együtt nyögünk az erdőn éjjelS együtt alszunk el virradatra.(1925)