Darwin, Dawkins és Attenborough az Evolúcióban.

                                           A VAK ÓRÁS

1. 

József Etella:   

A Költő nővére  

Volt egy gyönyörű nővérem, meg egy sírós kisöcsém, és sehol nem látszottam én,

középen húztam mélyre szorítva, fölöttem villogott az ék --

  Apám elhagyott minket, Anyám beleőrült, aztán meg abba hogy elvettek tőle

és cselédnek adtak Atillát meg engem. Magunk maradtunk.

  Jolán széplány volt, Atilla árva, családjuk voltam gondoztam őket.  

Szolgáltam és hallgattam őket, néma nővérük, boldog fiatal anyánkat hallottam belőlük.

  NapAnyámhoz sarkammal voltam, örök árnyékban testvérek mögött, pendülő húr --

-- én József Etella itt vagyok. 

József Attila: ÁPRILIS 11
A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén 
Nagy szél kapott föl egyszer engem 
Hirtelen, április estén.  
 
Gyerekeit kereste arra 
S engem talált ott épp az útban. 
Bömbölt, örült s én mosolyogva 
Rengeteg mellén elaludtam.  
 
Vitt falvan, földeken keresztül, 
Meghempergetett jó sárosra, 
Cibálva és kacagva vitt egy 
Pesti, csatakos külvárosba.  
 
Az uccán vídám jasszok lógtak 
S még vidámabban verekedtek, 
Kiabáltak, kiabáltunk és 
A jasszok végül berekedtek.  
 
Mondom, valami nagy ünnep volt, 
A hívek templomokba mentek 
És reszketve, szomorú kézzel 
Áldották őket meg a szentek.  
 
S hogy a harangok búgtak, fölnőtt 
A szívekben nagy, esti béke. 
A gyilkos végzett emberével 
S úgy menekült, kalaplevéve.  
 
Reménységnek és tulipánnak 
Kicsikis deszka-alkotmányba 
1905-ben ígyen 
Iktattak be az alkotmányba.  
 
A kártyás munkásnak fiúként, 
S a szép, ifjú mosóasszonynak, 
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak, 
Fejkendőbe kötözött gondnak.  
 
A szegényasszony rég halott már, 
De fiát a szél el nem hagyja, 
Együtt nyögünk az erdőn éjjel 
S együtt alszunk el virradatra.  
 
(1925)