Kááj Csigecu asszony (1644-1708)

Oly szép ma a hold asszonyteste! 

Ha még egy hold lenne az égen: 
a kettő összeverekedne.

Csijozso, az apáca (1703-1775)

A fűzfa haja ellibben az éles 
szélben, majd valahogy 
visszafolyik törzséhez.

Csinoku (18. század)

A szitakötő arcát figyelem. 
Arc? Ábrázat? Profil? Pofa? 
Úgy találom, többnyire szem.

Dzsokusi

A varangyos féltékeny: 
a fűben ül egész nap, 
hátán csinos nejével.

Gáráku (1777-1859)

Nem fél s nem törődik veled 
a lepke: akkor sem repül 
gyorsabban, mikor kergeted.

Hatszui Sizuje (1900-1982)

Sok-sok virágszirom esett 
a sárba; de ott fenn a fán 
nem ily szép színesek. 

Néhány fagyos levél meg egy kevés fehér 
porhó: a gyalogút tétován kanyarog 
a sírkövekig, és hirtelen véget ér.

Hattori Ransecu (1654-1707)

Mélykék az est.
A telihold az égre
sötét fenyőket fest.

Joszá Buszon (1716-1783)

Bárányfelhő ezüst uszálya. 
A béka elbűvölten nézi, 
s lassan fordítja a fejét utána.

Kilépek a büdös budiból. Szemben 
gyönyörű lepke száll. 
Elpirulok. Ezt most nem érdemeltem.

Halászhálót akasztanak a fára.  
A háló szemeiből kicsepeg 
a víz s a hold világa.

(Találkozom és összebarátkozom
Szejhán szerzetessel)

A favödör ringó vizében sápadt 
sárgadinnye s egy fényes padlizsán. 
Biccentenek egymásnak.

A körtefa csupa virág a holdas 
tavaszi éjben. A fa tövében 
egy nő szerelmes verset olvas.

Május vége. Kegyetlenül 
porzik a zápor. Az úszó hínár is 
már majdhogy elmerül.

Nagy társzekér döcög el három szőke 
nagy lóval. Az útszéli 
petúniák megborzanganak tőle.

Gyönyörű éj. Mindenki boldog.  
Az útonálló lesben áll,

                                        és verset ír a teliholdhoz.                                                                        

Forrás:

Faludy György (1910-2006)
japán haiku fordításai
Test és lélek, A világlíra 1400 gyöngyszeme, 
Magyar Világ, Budapest, 1988.

http://terebess.hu/haiku/faludy.html