Mi történik a lányokkal, akiket fiúként nevelnek? Részlet következik Kali Kinga Örökszűz című történetéből. A teljes szöveget A SZÍV KUTYÁJA című kötetben olvashatjátok. A 33 szerző által írt kötet lányok és apák történeteit vonultatja fel: http://dzsungelaszivben.blog.
A tegnap megjelent első rész folytatása olvasható ma ICA oldalon.
"Esténként olykor olvasgattam, de olykor titokban hímezgettünk is anyámmal, lopva, mert nekem már nem volt illendő lányos elfoglaltságokba bocsátkozni, sőt, majdhogynem tilos volt – olykor pedig, akkor is, amikor ez kiderült, mindketten apám haragjának hullámait csillapítottuk, felfogva dühének ütlegekké fajult rezgéseit. Cserszömörce levével festettük meg a selyemfonalat, ami még anyám nagyanyjától maradt meg, már amit nem ettek meg belőle a férgek, meg enciánvirággal is. Gyönyörű színeket hoztunk ki, amilyenekkel csak a természet versenghet – és én ilyenkor ismét Dana lehettem átmenetileg, ha csupán anyám meg önmagam előtt is. És egyszer nagy titkosan egy női alsóneműt varrtam magamnak, körbe enciánokat, csengettyűvirágokat hímeztem rá a szépen festett selyemfonalakkal – egy olyan női nadrágocskát, amilyent egyik újságból néztem ki, ami ki tudja, mi módon tévedt fel a hegyre, a cseppet sem finom emberek közé, oda, ahol a nőknél nincsen szokásban az alsónemű...
Valamiért erősen megkívántam, hogy legyen nekem egy ilyen igazi nőnek való darabom, szüzességi fogadalom ide vagy oda, szerettem volna érezni, hogyan simul hozzám az a selyem, már a puszta tudat is egészen megnyugtatott, hogy a férfiruhám alatt majd aprólékosan hímzett női selyemalsót viselhetek, mint az úri leányok a nagy városokban, vagy Tuzlában akár – és amely ráadásul olyan hímzéssel van díszítve, ami itt tiltott is immár országszerte. Már majdnem készre hímeztem az enciánokat az alsó részen, ami a combra simul, amikor hirtelen ötlettel felpróbáltam, nem volt a közelben senki, anyám már régen lefeküdt, apám valószínűleg a kocsmában tavlizott, s osztotta a politikát. A selyem hűsebb és simogatóbb volt, mint valaha is elképzeltem. Női titkom fekete szőrzete kissé áttetszett rajta, mert hiába voltam fiatal, nálunk a leánygyermekek korán érnek, de szépen illett rám az alsó, se szűk nem volt, sem bő, éppen kényelmesen elfértem benne, és a férfinadrágom szárában is elfért feltűnés nélkül egy ilyen leheletnyi anyag.
A nagy ruhásszekrény ajtaján volt az egyetlen tükör, be kellett mennem a tisztaszobába, meg kellett néznem magam, milyen lennék asszonyosan. Kicsit bele is feledkezhettem önmagam látványába, és arra gondoltam, mennyire nagyon örülne egy férfi, bármelyik is, ha engem most így látna – amikor apám alakja tornyosult fel hirtelen a szoba félhomályában. Egy rövidke pillanatig farkasszemet néztünk, az ő szeme mintha villámokat szórt volna, aztán én elkaptam a tekintetemet, lesütöttem a szememet, mint valaki, aki rettenetes bűnt követett el éppen, és elkezdtem magamban imádkozni, azt az imát mormoltam, amit anyám kisgyerekkoromban tanított nekem, amit akkor kellett mondani, ha féltem a sötétben. Apám odaugrott hozzám, lerángatta rólam a selyembugyit, hiába próbáltam kitérni előle, hirtelen mozdulattal letépte az egyik szárát, a másik pedig enciánostól ott feszült a bal combomon, és közben láthatóvá vált lábam közének feketesége, odakaptam a két kezemet, hogy letakarjam – de nem volt időm elszégyellni magam, mert apám részeg ujjaival rajtam matatott immár, mint aki nem bír ellenállni a csodának, és akkor is megérinti, ha emiatt sóbálvánnyá kell változnia. Próbáltam lelökni magamról, de megütött, nem is egyszer, aztán ledobott a tisztaszoba padlójára, arra a szőnyegre, amire cipővel nem volt szabad lépni még gyerekkorunkban sem, és ott lihegett rajtam, cefreszagú lehelettel, és azt suttogta szinte kiabálva, most megmutatom neked, amit soha máskor nem szabad megtapasztalnod, mert te sosem leszel asszony, de most kivételesen megmutatom neked, milyen más asszonyok sorsa, mert jó apád vagyok neked. Nem sikoltottam, mert féltem, tudtam, ha zajt csinálok, verni fog, összeszorított fogakkal bámultam a szoba sarkában egy pókhálót, amennyire ez padlón fekvő helyzetemből látszott, tűrtem a fájdalmat, ami ennek az embernek az ügyködését kísérte, aki végül is az apám. A pók szőtte tovább a hálóját a sarokban, mintha mi sem történt volna, és biztosan zajt csaphatott az apám, de már nem jutott el hozzám semmi ebből, csak valahonnan távolról szólongatott a fájdalom, megszűnt az idő, és ahogy mozgott rajtam nehezen és hörögve, de azért ütemesen, meg-meglengett a nagyszekrény tükrös ajtaja, és a tükörben ott láttam az anyámat, hálóingben, immár kendő nélkül, szétzilált hajjal, hol feltűnt, hol eltűnt, hol feltűnt, hol eltűnt, mintha ott is lenne meg nem is, látná is meg nem is ezt, amit az apám nekem tanít – aztán a pókot nem néztem már, az anyám arcát néztem, a tükör minden villanásánál-lengésénél más és más volt az arca, csodálkozó, kétségbeesett, tehetetlen, dühös, féltékeny, gyűlölködő, aztán már nem láttam őt ott többet, visszament az ágyába, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, sőt nem láttam őt soha többé, mert még azon az éjszakán elszöktem otthonról."
Ajánló
itt Olvassátok történeteinket http://mindenamino.blog.hu/
Szomjas oázis – antológia a női testről – Éjszakai állatkertből – antológia a női szexualitásról – Dzsungel a szívben – lányok és anyák antológia – A szív kutyája – lányok és apák antológiája -
Minden mit A szív kutyájáról és a Dzsungel a szívbenről tudni kell:
http://dzsungelaszivben.blog.
