Sara Lidman,21. rész, 22. rész, 23. rész

24. rész

„Csírája sincs bennük az erkölcsi érzéknek. De hogy affektálnak, hogy teszik,  mintha valamit is konyítanának a szerelemhez és a hűséghez, ami­kor azt hiszik, hogy ezzel elérhetnek valamit. Meséltem neked Sabináról? Senki másom nem volt a házimunkára, csak ő, meg egy bányász boy, aki minden este eljött, és pár órát tett-vett a kertben. Aztán lecsukták, mert egyik este elfelejtette magával hozni az engedélyt, és mivel ez már a második eset volt, fél évet kapott. Egyébként, ez semmit sem számított, mert amióta teniszpályát építettünk, teljes munkaidős boyra volt szükségem.

De képzeld: Sabina méltatlankodott, amikor megérkezett az új Jim. Eddig Sabina egyeduralkodó volt a szolgalakásban - legfeljebb a bányász boy tért be vacsorázni -, és most nem akaródzott neki pá­ros életet élni. Hogy megossza a szobáját egy idegen férfival?! Lehetetlen, asszonyooom! Mi az, hogy idegen férfi, mondtam, hát nem fekete az is? Hát Sabinában nem él a természetes lojalitás a saját fajtája iránt? És tudod, mit felel erre az a fekete ribanc? Asszonyom megosztaná a szobáját akármilyen férfival, csak azért, mert az illető fehér? Sabina szerencséje, hogy Dick nem hallotta, mit fecseg, különben azon nyomban mehetett volna. 

Dick nagyon nem szereti á kotnyeles szolgákat. De engem érdekelnek, tudni akarom, hogyan gondolkoznak lelkük legmélyén, így aztán nem szívom mellre, ha néha udvariatlanok. Ezért azt feleltem Sabiná-nak: otthon a falujában bizonyára nem szokott hozzá, hogy külön kunyhója legyen. Persze hogy nem, mindig egy csomó kistestvérével aludt. De hát akkor miért ilyen prűd? Persze, szerelmes volt a bányász boyba, képzeld! Amint a fiú kiszabadul, összeházasodnak. És a boy bizonyára zokon venné, ha Sabina más fiúval hálna egy szobában, miközben ő börtönben ül.

De kedves Sabina, mondtam, mindegyikük külön priccset kap. Annak a Jimnek is bizonyára van valahol egy babája, és arra gondol. Talán nem is néz magára, Sabina. Meg aztán jó dolog lehet, ha van valaki, akivel az ember este barátságosan elbeszélgethet egy kicsit. Vagy maguknak feketéknek csak az erotikum jár az eszükben? Sabina napokig duzzogott, míg aztán közöltem vele: ha nem tud meglenni a kertész boyjal, akkor keressen magának másik helyet. Erre nyu­galom lett, és nem is gondoltam a lányra, amíg az­tán egy reggel Jim hozta be a teát Sabina helyett. Csak rá kellett néznem kérkedően szerencsétlen képére, és máris megértettem, mi történt. Sabina olyan rosszul van, meeem*, de olyan rosszul, hogy képtelen lábra állni.

S igaza volt. Lementem a cse­lédsorba, és kihallgattam a módfelett erkölcsös menyasszonyt. Most már lejjebb adta. Még mindig a bányász boy a nagy szerelme, erre meg merne esküdni - de nem tudja, a gyerek tőle van-e vagy Jimtől! Mintha nekem kellene tudnom. Egyet azonban tudok, mégpedig azt: a bányász boy, ha megtudja, hogy amíg ő ült, Sabina hűtlenkedett, akkor szabadulás után iszonyú bosszút fog állni. így aztán Sabina és Jim, sőt a bányász boy érdekében is mindkettőjüknek felmondtam. Senki nem akarja, hogy embereket gyilkoljanak a birtokán, még ha csak bennszülöttek is."

„Biztosan előfordult már, hogy ilyen szövegű távirat érkezett a boynak: »come home trouble in the craal[1]«

Ez a végső trükk, amikor szabadságot akarnak kiravaszkodni maguknak. De én csak az arcába nevettem Sixpence-nek, amikor az orrom alá dugta a táviratot, és megkérdeztem, melyik haverját vette rá, hogy feladja neki. A bozótvilágban csak egy probléma létezik: amikor a néger nők gyereket akarnak.

Néhány éve még a rokonságot is kiirtották a táviratban, csakhogy szabadságot kapjanak »a temetésre«. "Azonnal gyere, anyánk meghalt - és nem volt olyan úrnő, aki ellen tudott volna állni az ilyen szívszaggató táviratnak. Sajnos, nem különösebben jó a memóriájuk, így aztán ugyanaz a boy egy év múlva megint táviratot kapott: »Anyánk nagyon beteg, azonnal gyere«. Hogy is betegedhetett meg ilyen súlyosan egy halott anya? Nálam a boy e trükk után két évig egyetlen szabadnapot sem kapott. De most aztán respektál is, és valóban hűséges. Amíg azt hitte, hogy könnyedén kitolhat velem, addig titokban megvetett.

"Megoldást kell találni a szolgák lakásproblémájára." Az ember soha nem lehet biztos abban, hogy nem hoznak-e extra lakót éjszakára, és hon­nan tudni, miféle alakokat? A külföldiek mindig irigylik tőlünk a szolgáinkat, hogy milyen sok van, hogy olyan alázatos képet vágnak, és az is igaz, hogy a fehér öltözet, amiben felszolgálnak az asztalnál, jól áll nekik. A külföldiek nem sejtik, hogy a bennszülötteknek is van szabadnapjuk, és ezzel milyen nehézségeket hárítanak ránk. Kezdetben eszményinek látszik a házaspárok alkalmazásának módszere. Csakhogy ezzel az ember olyan bő szaporulatot szentesít, hogy hamarosan patkányfészekké változik a cselédsor.

A magányos lány minden további nélkül a nagymamára hagyhatja a gyerekeit a feketenegyedben, vagy odahaza a falujában, de ha a gyermekek anyja férjnél van, szinte lehetetlen az ilyesmit keresztülvinni. És akarnak gyereket, ez az undorító, pedig semmi lehetőségük arra, hogy gondoskodjanak a családról. Abban bíznak, hogy meeem mindent megad majd nekik, amire csak szükségük van, a bébiruhától a köhögéscsillapítóig. És külön szabad időt szoptatásra meg mindent, ami eszükbe juthat. Szeretném külföldön azt az úrnőt látni, aki beletörődne az olyan szolga-allűrökbe, amilyenekkel nekünk kell megalkudnunk! ...

Ne is beszélj nekem a szolgákról! Már szerda óta nyomukat sem látom. Nagy vonalakban bizonyára hallottad, hogy zajlott le az egész. Well, Jan és én két óra körül éppen hazajöttünk Owenéktől; Jan levetette a szmokingját, bement a hálóba, és megnézte, ott van-e a revolver az éjjeliszekrényen, ahol lennie kell. És ahogyan ott áll ingujjban a nyitott ablaknál, zajt hall a kertben, kinéz és látja, hogy egy iszonyatos nagy boy mászik át a falon. Mi mást hihetett volna, mint hogy valami csavargót lát. És most mit csináljon? Merő önvédelemből tette. És a bennszülött a fal belső oldalán legurult a rózsák közé, egyetlen hangot sem hallatott, észre sem vehette, hogy rálőttek, egyetlen másodpercet sem szenvedett.

De volt valaki, aki nem hallgatott: a nanny. Kirohant és a testére borult, úgy üvöltött, mint egy nőstény pávián, képtelenség volt elhallgattatni. Persze, az ő boy-friendje* volt. De honnan tudhatta volna Jan? Ha valóban egy csavargó lett volna, aki agyonver bennünket, és ellop mindent, ami a keze ügyébe esik - akkor mit mondott volna a nanny? Semmit, erre a nyakam teszem. Persze, telefonálni kellett a rendőrségre, hogy vigyék el a hullát, és a nannynek is velük kellett mennie: odabent majd megnyugszik. Olyan állapotban volt, hogy nem maradhatott nálunk. De Jan is, én is annyira fel voltunk zaklatva, hogy csak reggel jött álom a szemünkre. 

Ellenséges országban élünk: ilyen éjszakán döbben rá az ember. Mi keresnivalója volt annak a feketének éjszaka háromkor a mi kertünk falán? Magának köszönheti. A törvény szerint az égvilágon semmi joga arra, hogy a napnak ebben az órájában kimozduljon a házból. A nanny meg minek csábította a pusztulásba? Itthon három boy között válogathatott, de hát a kerítésen túlról érkező fiú érthető módon izgatóbb, mint a bentiek. Romantika kell, meg min­den egyéb. Hogy milyen kellemetlenséget okoz a gazdáinak, az már nem érdekli az ilyen cafatot."

Folytatjuk!

 Forrás:

Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.

A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.  

http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman

 Sara Lidman 1923-2004.

http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman

http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman