906. § Sok leány még legjobb barátnői előtt is titokban tartja eljegyeztetését mindaddig, míg annak nyilvánosságra hozatala az eljegyzési értesítők szétküldése által be nem következik. Ezzel azt akarja elérni, hogy a hír „úgy hasson, mint a bomba”. Úgy is hat. De egyesek számára kellemetlen meglepetést jelent. Különösen idősebb barátnők számára, akik maguk is nagyon szeretnének férjhez menni, erre azonban nincs kilátásuk. Az ilyen leányokról nem kell feltételezned, hogy irigylik szerencsédet. Sokan vannak közöttük, akik nem irigylik. De bizony beletelik egy kis időbe, amíg bele tudnak nyugodni abba, hogy te vagy a szerencsés és nem ők. Ebbe könnyebben tudnának belenyugodni akkor, ha eljegyzésed híre nem ilyen váratlanul érné őket, hanem ha ők arról már előzően, valamilyen ízléses formában értesültek volna. És azt se feledd, hogy sokan sértőnek, a bizalom hiányának fogjak érezni, ha ők arról már előzően, valamilyen formában értesültek volna. És azt se feledd, hogy sokan sértőnek, a bizalom hiányának fogják érezni, ha eljegyeztetésedről csak nyomtatott értesítőből szerezhetnek tudomást.

907. § Az eljegyzési értesítésben fel szokás tüntetni a nyilvános eljegyzés időpontját.
908. § Az eljegyzésről manapság sok szó esik, mellette és ellene. Mire szolgál az eljegyzés?

Az eljegyzés: vallomás. Nyilatkozat a nyilvánosság számára. Gyakorlati célja és haszna tehát nem lekicsinylendő. Ha az eljegyzés által mindenkinek tudtára adjuk, hogy Pistából és Panniból belátható időn belül férj és feleség lesz: a fiatal pár mindenütt szabadabban mozoghat, megjelenésüket nem kezdheti ki a pletyka.

909. § Arra vonatkozóan nem lehet általánosan érvényes szabályt felállítani, hogy az eljegyzést mikor kell nyilvánosságra hozni. Előbb semmi esetre sem lehet, mint akkor, amikor a férfi a leány kezét annak szüleitől megkérte és megkapta. 910. § Mielőtt ez bekövetkeznék, a fiatalok ne viselkedjenek jegyesek módjára és ne terjesszék, még baráti körben sem, hogy eljegyezték egymást. 

Az eljegyzés napja

911. § Az eljegyzést kisebb-nagyobb ünnepséggel szokás megülni. A vőlegény ekkor húzza a menyasszony bal kezének gyűrűsujjára az eljegyzési gyűrűt, – sima arany karikagyűrűt, – amelyet az esküvő után a jobbkézen szokás viselni.
912. § Az eljegyzés napjának reggelén a vőlegény eljegyzési csokrot küld menyasszonyának. A csokrot a legjobb kertésznél rendeld meg. El lehetsz rá készülve, hogy a bácsik és a nénik alaposan meg fogják kritizálni.

Az ajándék
913. § Mind általánosabbá válik az a szokás, hogy az eljegyzés napján a jegyesek megajándékozzák egymást valamivel. Ilyenkor maradandó értékű ajándékot szokás adni, amely a megajándékozottnak személyes díszéül szolgál. Különösen az olyan ajándéknak van értéke, amelyhez családi hagyományok fűződnek, tehát, például, családi ékszerek.

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •