A gyermekeknek a felnőttek társas érintkezésében nem szabad, hogy sok szerep jusson.
945. § A gyermek helye az iskolában, vagy otthon, a gyerekszobában van. Nemcsak a neveléstan alapelvei, de 946. § a társadalmi szokások ellen is vét, aki 16 éven aluli gyereket színházba, moziba, kávéházba, nyilvános étterembe visz magával.
947. § Kivétel a gyermekelőadás, vagy a gyerekbál.
948. § Ne beszélj szüntelenül gyermekeidről, ne ismételd gügyögve csodálatos és meglepő kijelentéseiket, ne hangoztasd azt a meggyőződésedet, hogy hasonlíthatatlan csodalények. Bizonyos, hogy így van. Ez azonban nem tartozik senki másra, csak terád.
949. § Annak természetesen nincs akadálya, hogy vendégnek, ha kíváncsi reájuk, gyermekeinket bemutassuk. Ebben az esetben is leghelyesebben tesszük, ha az idegent a gyerekszobába vezetjük. Ott a fiúk, leányok, megszokott környezetükben, elfogulatlanul fogadják az idegent s természetesen maradnak. A szalonba elővezetett, külön e célra kikent-kifent csöppségek legtöbbnyire nagyon kényelmetlenül érzik magukat s ha jó az ösztönük, alig várják, hogy szabadulhassanak.
950. § Ilyen megriadt, talajából kiszakított csemetét szavalásra, éneklésre, vagy zongorázásra kényszeríteni, nemcsak a gyermekre, de a felnőttekre is kínosan ható idegtorna.
951. § Ha viszont az apróságok elfogulatlanok, s fegyelmük hiányos (melyik gyereké nem?), egyéb bajok keletkeznek. A vendégbácsi bajszát cibáló, a vendégnéni világos selyemruháját bemocskoló, a szülők távozására szóló felhívására az íróasztal alá bújó s onnan "kukucs"-t játszó drágaságokkal senki sem fog elismerést aratni...
952. § Ha gyermekidet vendégeidet közé vezeted, a szertartás rövid legyen s légy előre biztos benne, hogy Szemed fénye az első felszólításra nyomban hajlandó lesz visszavonulni.
Abban a korban, amikor értelme már nyiladozik (8–9 év), a gyerek mohón habzsol fel minden szót, amit felnőttektől hall. Gyakran látni fogadószobák sarkában meghúzódó ilyen kis teremtést, aki csupa szem és fül s a világ kincséért sem engedi, hogy kituszkolják a szobából. Ha karhatalomhoz folyamodik a szülő: kész a hangos családi jelenet. A felnőttek beszéde, ha nincsenek tekintettel arra, hogy gyermek is hallgatja, nem mindig épületes és hasznos a kicsinyek számára. 953. § Ezért ne hagyjuk a gyereket a szobában, ha vendégeink vannak.
955. § A gyermekkel beszéljünk nyájasan, egyszerűen és – komolyan. A gyermek nem érti a nagyok gügyögését, de a felnőttek humorát sem. A gyermek mindent komolyan vesz.
956. § Az a bácsi, aki az enfant terribles -t játssza és csínytevésre, engedetlenségre bátorítja a kicsinyeket, kissé fejlettebb gyermekeknél megvetést, lelkiismeretes szülőknél komoly neheztelést arat.
957. § A gyermek nem játékszer! Intelligens ember azzal az óvatossággal, gyengédséggel és – áhitattal nyúl hozzá, melyet a jövendő nemzedékkel szemben való felelősség tudata kötelezővé tesz.
***
• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •