Nádas Péter 70 éves

1987-ben ismertem meg az írót, kortárs szemináriumon beszélgettünk róla, Mészöllyel és Esterházyval emlegettük egy sorban, mint a kor legjobb íróit, ahogyan az egyetemi kánon suttogta. A fiatal író ekkor 44 éves volt, és újra megcsodálom már akkor hatalmas teljesítményét. Mögötte volt a Biblia, az Egy családregény vége és az Emlékiratok könyve: a címek jól jelzik az író elhivatottságát, a szövegek pedig beváltják ígéretét.  

Az Emlékiratokkal kezdtem Nádas olvasását, épp végzős voltam, némileg kiábrándult az óvatos férfiirodalomból és oktatásából. Semmi sem tehetett volna jobbat az ő könyvénél, tisztán és joggal éreztem, hogy magyarul ilyen finoman analitikus írás még nem szólt, érzelmi klímája, látóköre és szabadsága egyedülálló, és talán nem is a kortársakhoz szól, hanem a jövő generációknak mesél, akik még nem tudnak olvasni, de már úgy éreznek, ahogyan Nádas ír.

Hónapokig olvastam az Emlékiratokat, majd megrendülten újra kezdtem, és néhány évig nem tudtam más irodalmat magamhoz venni és írni sem, a könyv első kiadásából 2 példány állott mindenkori polcom tetején, nehogy nélküle maradjak. Felismertem, hogy az író szellemi vezetőm az irodalomban, elérhetetlenül magasan láttam őt és úgy éreztem, az egyetlen kortárs férfi író, akinek az iránya, véleménye és megfontolásai érdekelnek, benne bízom és őt követem.

Nádas ekkoriban egy kis zalai faluban, Gombosszegen élt, mintegy kivonulva a világból a küldetésével, én pedig egy apró baranyai faluban valósítottam meg a rendszerváltásomat.

Nádas mit sem tudott rólam, én azonban az ő tudatában éltem naponta, mint talán megannyi olvasója. Minden könyvét várva vártam, megjelenése napjaiban megszereztem, és magamhoz vettem, hogy újra tanulhassak a mestertől. Olvastam mohón, türelmetlenül, sokszor megvilágosodva, és olvastam dühösen, vonakodva, mint egy hálátlan tanítvány, mert nehéznek találtam, szélsőségesen férfiasnak vagy spirituálisan férfi-imádónak.

Ennek negyedszázada, ma Nádas Péter 70 éves, tudatosan komponált életművét  megtöbbszörözte, és a világ irodalmának mérhetetlen magasságaiba emelkedett. Nagyra becsülöm a teljesítményét, irodalmi férfiasságát, traumatizált magyarságát és zsidóságát, hajszálpontos nyelvét, érzelmi és erkölcsi igényességét, transzgenerációs tisztaságát.

Nádas - atyám az irodalomban. Mint sokan olvasók és írók, nagyon sokat kaptam tőle, végül a női félteke irodalma felé vezetett engem, könnyedén és türelmesen, a maga útján. A nyelv anya, az irodalom nő, ezek az úrnők szívből ölelik Nádas Pétert 70. születésnapján, és a kedves feleségét is, 

hódolattal,  

Gordon Agáta

Forrás:

Litera: http://www.litera.hu/hirek/a-szabadsag-huvose

Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1das_P%C3%A9ter 

Életrajz: http://pim.hu/object.863273B3-0A2C-4E24-946E-578F209DB26B.ivy

Foto: Litera