"Hogy Wass Albert jó író-e vagy hazug?
Hogy háborús bűnös vagy ártatlan?
Hogy mért van több szobra mint Sztalinnak?
Ezekre a kérdésekre válaszoljanak mások."
Wass Albert ma 105 éve született, első regénye a Farkasverem, a személyes és nemzeti veszteségek, családi tragédiák és alkoholizmusok őszinte, magas irodalmi feltárása, Baumgarten díjat kapott érte 1934-ben.
Született: Válaszút 1908. január 8.-án, távozott: Florida 1998. február 17.
Wass világháborús történetei, hazavesztése, gyásza sok olvasót megérintett, és sokan vitatják tevékenységét, érzéseit, őszinteségét. A nőkkel, boszorkánysággal, alkoholizmussal foglalkozó regényei nem kevésbé fontosak, tanulságaik mélyek és nehezek, talán ezért foglalkozunk ma is inkább az író személyével..
A funtineli boszorkány mindenesetre jó olvasmány, a szélesen válogató Legeza Ilona könyvajánlójában is szerepel, ahol például a Kecskerúzs is. Részemről Legeza Ilonát mérvadónak tekintem, egy vak könyvtáros, aki tíz éve könyveket ajánl a neten: biztos hogy elfogulatlanul tájékozódik.
A regényt Wass ötvenéves kora körül írta, már Amerikában, 1957-ben. A boszorkány egy árva havasi kecskepásztorlány, akit kislánykorától eltűnéséig kísérünk sorsában. Rövid életút, harminc évig se él. Gyász és vezeklés, honvágy és fájdalom, spirituális táj és archaikus sorsmesék. A dramatikus táj nyelvén, természeti hitben analitikus történeteket mond el az író, és megemelt női szempontokat használ: a szűzét, a lányanyáét és a látóasszonyét.
Az 'árva kecskepásztorlány motívuma' érdekes módon egy korábbi, szintén nagyon is vitatott író, Tormay Cecile első regényében (Emberek a kövek között) tűnik fel 1909-ben, itt is nagyon hangsúlyos, és a motívumok különösen csengenek össze: mindkét kecskepásztorlány tragédiájában benne vannak a férfiak és meglepő módon a vasút is. A vasút, az acélsíneken tűzzel-vassal közeledő elháríthatatlan végzet kollektív metaforája, a fenyegető férfierő megjelenése.
Mindkét regényben a háborús előérzet a vasút motívuma, Tormaynál jóslat ez a vízió, Wass pedig megélte, ahogy ez a jóslat beteljesült, rajta, a családján és a hazáján nemzedéken át. Mindkét író terebélyes életműben magyarázza a sorsát, az érzéseit, az igazát, a magyarságát. Mindketten akkor merítenek a legmélyebbről, amikor a kiszolgáltatott női érzésekről és sorsról írnak. Voltaképpen genderben vizsgálódnak: a zsákmány és áldozat szerepe helyett új női szerepeket keresnek - és nem találnak.
A férfibűnök hosszú listája a regény: torzonborz, sérült, elvadult férfiakat ismerünk meg, egyiket a másik után, akik a havasokban kóborolnak. Mindegyikük hatalmas és félelmetes, becsap vagy segít, mindegyiknek jár az étel, a kiszolgálás, a „bácsi” az árva lánytól. Mindegyik sorsát meglátja a szűzanyalátó boszorkány, mindegyiknek meg is mondja, mindegyik vezekelt valamiért: pontosan azért a sorsért, amit feleségének, gyermekének, anyjának vagy testvérének okozott. Azóta se vallottak be férfiak ennyi bántást asszonyaik ellen.
A regény anyaúrnő- és természet-hitű, ősibb a kereszténységnél, és ütközik vele. Spirituális párbajokat vív, amelyekben legyőzi a hamis és kegyetlen erőket.
Spirituális élet a havasok vadonában.
Még egy írónk foglalkozik a magyar nők és a boszorkányság történetével, és a 'boszorkányokhoz' kapcsolódó nehezen feldolgozható transznemzedéki traumákkal, ez a remek írónk Kosáryné RÉZ LOLA, aki ASSZONYBESZÉDében foglalja össze a hazai boszorkányság fél évszázados veszélyes és félelmetes női történetét.
Említett regényeikben ezek a "jobboldali" írók véleményem szerint nem közvetítenek kifogásolható ideológiákat.
Gordon Agáta
Forrás:
Wass Albert: http://hu.wikipedia.org/wiki/Wass_Albert
Tormay Cecile: http://centrifuga.blog.hu/2009/11/12/tormay_cecile_elso_regenyebol
Kosáryné Réz Lola: http://centrifuga.blog.hu/2013/01/08/vilag_tanitonoi_asszonybeszed_kosaryne_rez_lola