Az idei Könyvfesztivál vendége Linn T. Sunne norvég gyermekkönyv- és ifjúsági regényíró, akinek Tolvaj a hegyen című ifjúsági regényét a Napkút kiadó jelentette meg az alkalomra. Linn T. Sunne 1971-ben született Norvégiában, tanári végzettsége van. Jelenleg egy mozgókönyvtárban dolgozik, szakterülete a gyermek- és ifjúsági irodalom. 2000-ben jelent meg első ifjúsági regénye. 2007-ben és 2012-ben is elnyerte a rangos Brage-díjat gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában. A Tolvaj a hegyen egy húsvéti szünetben tett kirándulás kalandjait beszéli el - Oskar, a papája és két osztálytársa, Linnea és Eline a hegyekbe mennek síelni - azonban az első este valaki elviszi Linnea új sílécét. Ki lehet a tolvaj? Kik a közeli faház új, goromba, piercinges lakói?  Linn T. Sunne regényéből olvashatsz most egy részletet Kovács Katáng Ferenc fordításában.

Linnea elkapja a tolvajt

Még soha nem volt ekkora zűrzavar a házban. A három gyerek elözönli az előszobát, és sebtiben cipőt húznak.
– Mi történik itt? – kérdezi Oskar papája a heverőn fekve. Újságot olvas.
– A tolvaj! – mondja lihegve Linnea a sícipő becsatolása közben.
– Kölcsönvehetem a síléceket?
Linnea a legügyesebb, belelép a kötésekbe, és már siklik is a havon.
Utol akarja érni azt a vörös dzsekist ott a távolban. Minél közelebb ér, annál biztosabb magában. A botok is hasonlítanak, és a lécen vörös a minta.

– Hé! Stop! – kiabál Linnea, de az a valaki csak megy tovább.
Amikor Linnea végre utoléri, már nagyon mérges. Ráveti magát az idegenre.
– Puff !
Átkarolja a lábát.
Eline és Oskar közeledik a hóban hempergő két alakhoz. Egy fekete sapkás lányt látnak, és a tetejében Linneát.
A fejhallgatóból idegesítő metálzene szól.
Eline felemeli a hóból.
– Hogy képzelitek ezt? Mit műveltek velem? – kiabálja a fekete sapkás.
Mérgében vörös foltok jelennek meg az arcán.
Linnea azonnal ráismer. Ugyanolyan haragosan néz rájuk, mint tegnap az ajtónyitásnál.
– Te hogy képzeled? – kiabál Linnea is.
– Ellopod a sílécemet, és itt parádézol vele a házunk körül. Szemtelen!
– Ti vagytok szemtelenek! Ezek az én léceim, és be is tudom bizonyítani.

Kié a síléc?

Gyors, határozott mozdulatokkal csatolja le a léceket.
– Nézzétek! Ide van írva a nevem, Marta – mutat fekete kesztyűs kezével a léc orrára. – Most nincs több időm veletek vesződni!
– Várj csak! – állítja meg Linnea, és elveszi az egyik lécet. – Azt írhatsz rá, amit akarsz, de az én nevem bele van vésve a léc élébe, közvetlenül a kötés alatt.
Linnea megfordítja a lécet, de nem találja rajta a nevét.
– De hiszen ez nem a te léced – csodálkozik Eline. – Hagyjuk, menjen az útjára!
Oskar papája sí nélkül, nehezen lélegezve éri utol őket.
Marta úgy rázza a fejét, hogy csilingelnek fülében a karikák. Inkább kíváncsi, mint vészjósló a tekintete.
– Vissza kell mennem – mondja. – Gyertek velem, ha akartok.
Oskar papája oldja fel a helyzetet. Int a többieknek, hogy kövessék Martát. De előbb visszakéri a lécét.
Eline felajánlja Linneának, hogy ő is álljon rá a sílécére, mint ahogy kiskorukban is sokszor. Linnea csalódott, hogy még mindig nincs meg a sajátja. Egy ütemre lépve szépen haladnak előre. Most érzi csak igazán, hogy ikrek.
Nincs messze a vörösre festett ház.
Közeledve éktelen nagy zajt hallanak.
– Megint ez a nagy hangzavar – rémüldözik Oskar. – Ugyanaz, mint amit tegnap hallottam.

Molly

Marta kapkodva szabadul meg a síléceitől, feltépi az ajtót. A zaj még fülsiketítőbb.
– Gyertek be gyorsan, ne hűljön ki a lakás! Meg ne fázzon Molly.
Egyikőjük sem sejti, hogy ki lehet Molly.
De amint kinyílik az ajtó, megpillantják a szoba közepén a pirszinges srácot, kezében egy feketébe bugyolált síró csecsemővel.
– Egy baba?... – kérdezi Oskar elcsodálkozva.
– Gyere, üdvözöld Mollyt! – szól Marta, és kicsomagolja a tele szájjal üvöltő kis emberpalántát.
– Biztosan megint éhes.
Felhúzza pulóverét, és egy szempillantás alatt csend lesz a szobában.
– Huh! Végre – mondja a pirszszinges srác, és letörli homlokáról a verejtéket.
– Amúgy Ola a nevem. Elnézést, kicsit indulatos voltam, amikor legutóbb itt jártatok. Felébresztettetek a kicsi mellett átvirrasztott éjszaka után – mutat Mollyra, aki most csak az evéssel törődik.
– Mennyi idős? – kérdezi Oskar papája.
– Öt hónapos – válaszolja Marta, és elsepri a szeméből hosszú, fekete haját. – Ez az első kirándulása. A világ legaranyosabb babája, de teljesen felforgatja a napirendet.
– Teljesen felforgatja? – kérdezi Eline. – Akkor nappal lesz megint nappal.
– Jó, akkor csak félig. Éjszaka van ébren és nappal alszik. Mi is összevissza pihenünk.
– Ezért függönyöztétek hát el nappal az ablakokat? – kérdezi Linnea.
– S ezért volt éjszaka világos – fűzi hozzá Eline.
– És Molly sírását hallottuk – lélegzik fel Oskar.
– Így bizony – bólogat Ola, és összekoccannak a pirszingjei. – Molly este nyolckor ébred, és egész éjjel fent van.
Fáradtak vagyunk, újdonság nekünk is ez a papás-mamás.
– Ismerős valahonnan – kommentálja Oskar papája együttérzőn.
– Viccelsz, ugye? – kérdezi sértődést tettetve Oskar a papáját.
– De a világ legcsodálatosabb dolga – mondja ő, és Oskarra mosolyog.
Ebben a pillanatban Molly egy cuppanással befejezi az evést, és fogatlan mosolyt villant feléjük. Marta megigazítja a pulóverét, és ő is mosolyog.
– Friss levegőre volt szükségem. Megígértem Olának, hogy csak fél órát leszek távol. Ezért voltam olyan ideges, amikor letámadtatok, s rám fogtátok, hogy tolvaj vagyok.
– Elnézést! Biztosra vettük, hogy Linnea sílécei – mondja Eline.
– Megértem – bólogat Marta.
– De hová tűnhettek a léceim? – kérdezi Linnea értetlenkedve.
Senki sem tud válaszolni.