2013. február 6-tól március 3-áig mutatkoztak be a Fiatal Festők Csoportos Kiállításán a Klebelsberg Kultúrkúriában az egy mester (Szabados Árpád Munkácsy-díjas képzőművész) keze alatt nevelődő képzőművészek. A kiállítás néhány képe mellett Deák Csillag és Kölüs Lajos számol be a látottakról. Mányoki Endre megnyitójának szövegét és az alkotók rövid bemutatását itt olvashatod.

Deák Csillag: Kék delfin

Harmincegy kortárs festő egy-egy művét láthattuk a Klebelsberg Kultúrkúria termeiben. Rendezőelv, hogy az alkotók egy mester keze alatt dolgoztak, fejlődtek a közelmúltban. Tisztelgés a mester előtt, aki, ahogyan mi is, egyben láthatja a különböző művészeti törekvéseket és irányokat. Már elindult, bejáratott művészi pályákról beszélhetünk az alkotók esetében. Mányoki Endre az Irodalmi Jelen online felületén számos olyan információt közölt a művészekről, melynek segítségével könnyebben tájékozódtam a kiállításon.

Szimbolikus és absztrakt képek sorakoznak a tárlaton. Míves gondolatok és megszenvedett érzések keresik adekvát formájukat. Keresem Apollót és keresem Dionysost, ahogy Nietzsche A tragédia születése c. művében a művészet fejlődését az apollói és dionysosi szellem kétféleségében vélte megtalálni. Keresem az álmot és keresem a mámort, keresem kettejük világát és harcát, a látszatot és a valóságot, a mértékletes határt-ismerést, a vadabb indulatoktól való mentességet és nyugalmat, valamint az oksági-kapcsolat gyengülését, ezzel jutva közelebb az emberi testhez és lélekhez, a természethez.

Richter Zsuzsa: Nő delfinnel (kék torzó)

Richter Zsuzsa festményének címe: Nő delfinnel (Kék torzó), 2012. Csak félig látom a húsos ajkú nőt, és alig látom a delfint. Nem vagyok képben, a torzó (Rilke Archaikus Apolló-torzója ugrik be) alakja, az öltözet alapján, egy tizennyolcadik századi férfi alakját idézi meg bennem. George Washingtonét, Kölcseyét, hiányzó arcuk nem zavar. Sőt, papírpénzre is asszociálok. Kimosta valaki a nadrággal, most szárad, ezért olyan fakókék, fehéres kék. Úszom a delfinnel, és kivasaltnak érzem magam. A kék és piros vonalak egymáshoz viszonyított rendjében, dobozában összecsukott, összehajlított keresztet látok (Menyhárt Norbert: Box, 2012), és nem érzem a bezártságot, ellenkezőleg, a nyitottság szelleme hat át. Winkler Nemes Gábor A fény olvasztótégelye, 2007 (keletkezését tekintve az egyik legrégebbi alkotás a kiállításon) szintén a kék színben mutatkozik, kívülről rácsorog a fehéres anyag a kék ellipszisre (mentőövre, sejtre, mélységes égre és tengerre, bolygóra, időkapszulára, medúzára -- nyitott az értelmezés tere), közepén a sötét folttal, amely megmarad titokzatos és távoli, elérhetetlen világnak, a születés és halál igézetével.

Winkler Nemes Gábor: A fény olvasztótégelye

Kaszás Réka művének a Kék, 2013 címet adja. Tömbök, súlyok és függőleges, piros és kék vonalak finom és letisztult játékát, szilárdságát és harmóniáját tárja elénk. Süveges Rita Blue-boksz-Tisza-jával mint egy éjszakai vadász-halász néz és hallgat a világba. Ám a valóság más: „A TV-képernyő üres kékjébe képzeltem mindig helyeket, íme egy kéken izzó tájkép a Tisza-partról.” – közli a művész. Homályos, figyelő és kihunyó pillantás és befogadó gesztus.

Sztruhar Zsuzsa: Lágy szerkezet

A tengert használja fel Sztruhár Zsuzsa, a tenger hullámait, hogy kiszabadítsa őket a hatalmas víz fogságából (Lágy szerkezet). Távolról és oldalról tekintve a szürke, opálos képet, felhőket látok, hegyeket, havas csúcsokat. A felhőknek tömbjük van, a felhők fölött járható az út.

Halmi-Horváth István: Színsturktúra 1.

Halmi-Horváth István Színstruktúrájában a sötét uralkodik, de egy határon túl már a kifehéredő folyócsatornák vonalait látjuk. Age, growth and death, írja be Tranker Kata A könyv című kollázsába, a vonalas füzetbe. A háttérben ott a temető, sírkövekkel és családokkal. Az eltűnés, a megszűnés természetes folyamat, a hiányok mindig kitöltik az emberek szívét.

Veres Adrienn: Cím nélkül

A jelenből vonja ki nőalakját Veres Adrienn (Cím nélkül), mintha egy atomrobbanás után volnánk, csak a sziluett marad, és hamarosan megmozdul. Izzik a kép, a zöldnek csak árnyéka marad. Lapos László alakja (Cím nélkül) utat keres, háttal áll nekünk, miként Veres Adrienné. Kifordultak a képből, a világból. Tomasz Piars Offended soul series-e is enigmatikus, a kiválásra, a kimaradásra, a kihullásra, a gyermekkori rajzokra, a stigmatizációra utal: arról vall, a mámor (drog?) hová vezet(het).

Mayer Hella: Királylépcső

Mayer Hella Királylépcső-je is utalásos, rejtélyes, elfedett történet és jelenet. A felnőtt világtól való távolságot jelöli, az eltakart leányalak még nem érett arra, hogy a világban küzdjön, mert hiányoznak hozzá az eszközei, inkább rejtve marad, szemlélődik, bujkál. Készülődik a felnőtt világba. Tamási Claudia Útkereső-je már ott van a világban, világba vetve. Bárhogy is áll, nincs a helyén, még nem érkezett meg; bárhol is van, nincs otthon. Helyesebben nagyon is otthon érzi magát, finoman jelzi a változásokat, amelyek benne és a megfigyelt világban végbemennek vagy végbe fognak menni.

Somogyi Laura: Homo suens

Máshonnan közelít tárgyához Somogyi Laura Homo suens-e. A képmás és az eredet kérdését fogalmazza meg, két női alak között ott van az idő, amely konkrét és látható. Az öregedés és a hasonlatosság egymásra vetül, eldönthetetlen, a múltban, vagy a jelenben vagyunk. Horváth Dániel In the garden-je emberi alakjával együtt színes, álomszerű, zsúfolt világot épít fel. Mintha lomtalanítást vagy kilakoltatást látnánk, nincs levegő, nincs távlat, a birtoklás hiábavalósága mindent elhomályosít.

Horváth Dániel: In the Garden

Végigjárva a kiállítást, a kék delfin képe is egyre inkább kirajzolódik előttem.

Kölüs Lajos: Harmincegy ezüst

Sok mindent elárul egy ilyen heterogén kiállítás, de tudjuk, nem a teljeset. A falfelület megengedett volna még egy-két művet, akkor sem lett volna zsúfolt, ahogy most végképp nem az. Keresem a művek egymásmellettiségében és térbeli egyidejűségében rejlő hasonlóságokat, kivételeket, törekvéseket, mert nem gondolom, hogy a véletlen lenne a rendezőelv a képek, installációk elhelyezésében. Kik azok, akik az elvárásokkal szemben hozzák létre műveiket, akik úgy hozzák létre alkotásaikat, hogy meg akarnak lepni bennünket? Fogalmakat kerestem, amelyekkel megközelíthetők az alkotások, a formák és formátumok, a lelki szárnyalások és labirintusok, megengedve, hogy a tárlatlátogató tévedhet is, ha összegez.

Lapos László: cím nélkül

Emlékezés
Mayer Hella Királylépcső-je a kitakarásról szó, az eltakarásról, a titokról, zöldbe oltva. Tudunk is valamit meg nem is. A televény él, növekszik, és elrejt minket addig, amíg fel nem növünk. A kép mellett lévő alkotás, Veres Adrienn fotónegatívja (Cím nélkül), szintén eltakarás, kitakarás, helyesebben kivonás. Az ősz megjelenítése, és benne az emberé, cseppfolyós, fekete és zöld árnyékkal, foltosodással. Lapos László vágyának megkettőzött képe (pozitív és negatív forma, Cím nélkül), hozzá egy kis videóinstallációval, a keresést, az eltűnést, az elvesztést, a beolvadást, a kiszakadást ábrázolja.

Tamási Claudia: Útkereső

Tamási Claudia is a jelenlét és eltűnés helyzetét vizsgálja (Útkereső), figurája hol talpon, hol feje tetején áll, miközben a környezet, bár fő vonásaiban változatlan, mégis változik. Somogyi Laura az emlékmást vizsgálja, kihez hasonlítunk és miért (Homo suens), mi változott és mi változik, a múlt miként köszön ránk a jelenben. Kollázs, fotó, festmény, rajz – a formák változatosak és egyediek. A hagyományos képet Tranker Kata (A könyv) töri meg, amikor a füzetlapokat a képbe (fotóba) helyezi, kitakarja a temetőt, és a füzetlapra írja: Study of citymorphosis. Ezzel a városi nyelv és építészet, művészet találkozik, fonódik egybe.

Párbeszéd
Sztruhár Zsuzsa Lágy szerkezete a tengert idézi meg. Hullámzik a tér, az idő foglyaivá válunk. Ringatózunk, sodródunk, a színe és visszája állapotában vagyunk: ez is igaz, amaz sem hazugság. Gazdik Péter  Rögbijátékosában azt a pillanatot látjuk, amikor nem tudni, mi történt vagy mi fog történni, csak sejtjük. A hallgatásban vagyunk, ami megelőzi a párbeszédet vagy éppen a párbeszédet követi. Horváth Csaba Wellnes-fázisképek című munkája számítógépes installáció, a figura a látogató levegővételére reagál, mozdul vagy kilendül. Tóth Angelika képének címe: Kapcsolat – a párbeszéd ma már gyakran azt jelenti, online vagy. A harmadik személy nincs jelen, de ketten hallgatják, nem tudni, hol. Fejükön fülhallgató, a világ zaját zárja ki, a jelen nem lévőre figyelnek vagy egymásra. És nem zárható ki, hogy helyszíni riportot látunk, egyenes adásban.

Szabó Ákos: Kapitány

Hősök
Szabó Ákos Kapitány-a erőszakmentességével, a ’történhet másként is’ infantilizmusával tűnik ki a többi kép közül. Martin Henrik Bodhidharma-ja is hős, megtestesítve Gandhi magatartását, a békesség kikezdhetetlenségét és nyugalmát. A már-már isteni vonás megmarad emberi gesztusnak. Karácsonyi László Úristen-e akár űristen is lehet.

Martin Henrik: Bodhidharma

Színek és absztrakt formák
Winkler N. Gábor A fény olvasztótégelye, Richter Zsuzsa Kék delfinje, Halmi-Horváth István Fénystruktúrája, Tomasz Piars Offended soul series-ének pár képe gondolatgazdagon vet fel, ragad meg egy-egy színnel kapcsolatos érzést, és visz egy emelkedett világba.

Tomasz Piars: Offended Soul series

Menyhárt Norbert Box-a a kék és piros ellentétpárját használja fel, a felület lezáratlansága a nyitottság érzését kelti, Pandora szelencéje üres.

Menyhárt Norbert: Box

Pénz, hatalom, család
Farkas Dániel Októberfest-je Adyt, Hamvast és Platónt idézi meg. Harc a disznófejű Nagyúrral? Beavató kép(regény) a Karneválból? Lakomán vagyunk, ahol Erósz az úr és az erotikus vágy a szépség eszméjét hivatott kifejezni? Egyik sem igaz, és mind a három egyszerre mégis igaznak látszik.

Farkas Dániel: Oktoberfest

Ma is az álarcok világát éljük. Jakucs János Névadója Nemes Csaba világát hozza be, az ötvenes-hatvanas éveket. Még egy névadón is félni, szorongani kell. Elnagyolt színek és formák, sejtelmes és szomorú férfiak és nők. Lehet, hogy nem is névadáson vagyunk?

Jakucs János: Névadó

Milyen az összkép? Az alkotók élnek a szín-szimbolikával, habár a szín összetartó ereje eléggé eklektikus hatást ad. Használnak egy vizuális nyelvezetet, amely mögött eltérő társadalmi, természeti felfogás áll(hat). Egyszerre látható az elmélyedés és a felszín röghöz kötöttsége. Bennük a változás reménytelensége, a múlt rejtettsége, kérdőjelekkel. A historizmus és annak hiánya, a természet szeretete, emberközpontúsága egyaránt megjelenik a képeken. Mitől és kitől vagyunk szabadok, mikor csap meg a szabadság, a rabság szele? Milyenek a társas viszonyaink? - bukkantak fel sorra a kérdések a tárlaton. Válaszként ott voltak a művek.

Fiatal Festők csoportos kiállítása
2013. február 6 - 2013. március 3.
Klebelsberg Kultúrkúria
1028 Budapest, Templom u. 2-10

Kiállító képzőművészek:
Tamási Claudia, Dallos Ádám, Farkas Dániel, Fazekas Csilla, Gazdik Péter, Horváth Dániel, Tomasz Piars, Martin Henrik, Lapos László, Mayer Hella, Menyhárt Norbert, Szász Sándor, Somogyi Laura, Szabó Ákos, Szabó Dorottya, Szántó István, Tamási Claudia, Tóth Angelika, Tóth Tímea, Tranker Kata, Winkler Nemes Gábor, Sztruhár Zsuzsa, Kaszás Réka, Sándor János, Adamkó Dávid, Veres Adrienn, Farkas Imre, Halmi-Horváth István, Horváth Csaba, Karácsonyi László, Süveges Rita, Jakucs János, Richter Zsuzsa.