„A kiállítás koncepciója a bemutatás, a felmutatás. Oroszlán- és macskakörmök. Élesek, tompák, karcolók, harcra készen, önmagukért, világukért. A történet kezdete, ha nem is a kezdet legeleje, mert a kezdet folyamat is. Talán a kezdet végét látom a művek által. Várom a visszatérésüket.”

Gulyás Andrea: Kifordított teáskanna, 2012

A TAT Galériában 2013 nyarán is bemutatkozhattak az új művészek – a válogatásban, melyet október 15-ig lehet megtekinteni, Fürjesi Csaba, Gulyás Andrea, Hegedus Ioan Andrei, Kántor Anita, Tornyi Gergő és Tóth Vera képeit láthatod – a tárlatról Deák csillag és Kölüs Lajos írt nekünk.

Deák Csillag: Nyáron is a TAT-on

A mega-tárlatok világában és a nyár kellős közepén üdítő színfoltok is vannak. Köztük egy gyűjteményes kiállítás a TAT Galériában. A tárlat címe is árulkodó: Nyári válogatás 2013. Budapest kulturális gazdagságát jelzi, hogy az elviselhetetlen hőségben is van látnivaló, és nem gondolok arra, hogy most a nemzetközi divat diktálta trend relikviáit fogom látni. A TAT Galéria törekvése méltánylandó, hogy a frissen felújított helyiségében egész nyáron ízelítőt kapjunk a régi és új alkotók munkáiból. A szlogen: Újabb nyár – megújult tér – megújult alkotói kör. Ez utóbbi újabb művészekkel bővült. Hárman Egerből érkeztek: Gulyás Andrea (1986), Kántor Anita (1985), Tornyi Gergő (1990), a negyedik festő Hegedus Ioan Andrei (1989) Szegeden él és alkot. Tóth Veronika (1986) egyszerre zalaegerszegi és pécsi. Fürjesi Csaba (1969) salgótarjáni, de már Budapesten él, nemzetközi rangú festőművész. A felsoroltak között a legismertebb.

Hegedus Ioan Andrei festménye

A Nyári válogatás 2013-ban nem életműveket látunk, csak az életmű néhány darabját, néhány pillanatát, amely lehet sikeres és kevésbé sikeres. Nézem a műveket és keresem, hol van dinamizmus és ritmus. Mi egyetemes, modern és eladható, cserélhető? Honnan kapták az impulzusokat? Az önmagával azonos magatartás nemcsak erkölcsi tartást nyújt, hanem a látás képességét is. (Kőbányai János: Ámos jelenései) Látás és tapasztalat, a kiválasztottság tudata nélkül. Fiatal arcok, korban biztosan. Tapasztalatban is? Hol érthető tetten a témaválasztás? Miből építkeznek, milyen hagyományt vállalnak és milyen hagyományt nem? Anyag, formáltság és üzenet, a szándék, ott a kérdés, hogy világra nyit valaki vagy nem, esetleg önmagára. Mert saját magát helyezi a világ közepébe.

Tudatunkban, kérdéseinkben ott az eredet, a teremtés és az élet, az emberi civilizáció értelme, Isten vagy a természet szándéka iránt. (Kőbányai János: Ámos jelenései) Milyen narratívákat sugallnak a művek, és a művészeti törekvések, gondolatok? Számomra a legkarakteresebb alkotás Gyulyás Andrea: Éggödör I-II, 2011 című műve.

Gulyás Andrea: Éggödör I.

Geometria és absztrakció. Malevics nyílt vállalása. Valahova a semmibe nézni és lógni egy vállfán, égszínkék vállfán, merész asszociációs teret nyitva a nézőben is. Kék és fekete ablak, nyitva és csukva, vakvilág és remény, benne a ruha teste, valakié és ez a valaki nincs jelen, de mégis érezhető, hogy ott van. Ez az ellentmondás a mű belső feszültsége. A hiány és jelenlét.

Gulyás Andrea: Kifordított bögre

Másik két műve a Kifordított bögre, 2013, a Kifordított teáskanna, 2012 is ezt a kérdéskört veti fel. Mi van belül és mi van kívül. A világ kifordítható, megismerhető-e vagy sem? Fel lehet vetni más rokonságot is, René Magritte mágikus realizmusát, Giorgio de Chirico metafizikus festészetét. Egyszerre érezzük a bizonytalanságot és a tér bizonyosságát is, hogy létezünk és valamit látásunk okán vagyunk ott, ahol vagyunk. Nagyság és kicsinység kettőse hatja át a képeket. Hol van horizont, hol eltűnik, hol látjuk a csapdát, hol már bele is léptünk. A trompe-l’oeil, a szemet becsapó festészeti mód is jelen van. A szem, a látás félrevezetése tudatos művészi szándék. Egyben filozófia is.

Hegedus Ioan Andrei festménye

Egészen más világot tár elénk Hegedus Ioan Andrei. A három nonfiguratív festményén a színek orgiáit látom.(Lerágott csont, 2013, Szemkontaktus, 2012, Cím nélkül, 2013) Eltűnik az emberi test, nincs Laokoón, nincs kígyó, csak az erőfeszítés, a halálos ölelés és szorítás lendülete és végessége hat rám. Magam is egyetértek a Galéria internetes beharangozó szövegével, a művész: Fantasztikus érzékkel helyezi egymás mellé élénk vonalait, formáit, művei mozgalmasak, dinamikusak és magával ragadóak. Itt-ott felvillanó színkontrasztjaival, uralkodó színakkordjaival és egymásba fonódó, egymásba olvadó, lüktető alakjaival képei súlyosak, ugyanakkor harmonikusak (Völgyi Anna).

Hegedus Ioan Andrei festménye

Megkerülhetetlenek a dichotóm-párok: véges és abszolút, az individuális és egyetemes szabadság, a kölcsönös egymásrautaltság és az egyén szabadsága. Hegedus Ioan Andrei felmutatja, hitelesen megőrzi a mindenkori jelent. Anélkül, hogy az örökkévalóság horizontjára helyezné azt. A művészi törekvés mögött itt is tudatos kutatómunka áll. Hegedus ugyanis a szegedi Hermész csoport tagja. (Négy grafikus, Dér Julianna, Kovács A. Gyula, Nagy-Pál Andrea, Marton Ákos; és három festő, Gergely Borbála, Sztanó Zsuzsanna, Hegedus Ioan Andrei valamint Szabó Nelli üvegművész alkotja a csoportot.) A Hermész csoportot a kutatómunka különbözteti meg a többi, hasonló alkotói körtől, vallja Hegedus. Véletlen, hogy ez a törekvés, gondolkodás máshol is jelen van, megszólal? Számos a kérdés és sűrű a homály, többek között önértelmezésünket és azt a hozzá elválaszthatatlanul kapcsolódó történelmet illetően, melyben – valaha legalábbis így gondoltuk – kidolgoztuk volna magunkat a természet vak szükségszerűségéből, s amit ezért szabadságunk megvalósulásának és zálogának, végső soron önképünknek tekintettünk. (Tallér Ferenc: Miklós Tamás - Hideg démon)
Az absztrakció révén Hegedus Ioan Andrei nem rugaszkodik el a valóság tényeitől. És mégis szárnyal és lebeg. Éghez és emberhez kötnek bennünket a művek.

Tornyi Gergő: Kroksz, 2012

Filozófia, költészet és képzőművészet összekapcsolódását látom Tornyi Gergő alkotásaiban. Vizualitás és elvont gondolatiság együttesét fedezem fel a kiállított műveiben. Ugyanakkor hézagokat látok, meg nem értett szabadságot, befejezetlen történetet. Érdemes tehát elgondolkodni azon: nem épp a hézagokban, a döntéseket igénylő ellentmondások feszültségeiben keletkezik és marad fenn a szabadság? (Tallér Ferenc: Miklós Tamás -Hideg démon) Kék pár papucsa (Kroksz, 2012) van Gogh fapapucsát idézi meg. A kék, alig használt papucs nincs kitaposva, nem tudjuk, hogy milyen a nem látszó embernek a sorsa.

Kántor Anita festménye

Kántor Anita képeiben megragad az a képessége, hogy újraértelmezi önmagát, az elődöket, és új kontextust hoz létre. Terei és dimenziói egyediek, megtagadja figuráit, eltávolítja magától őket, mintha semmi köze nem lenne hozzájuk, ugyanazzal a mozdulattal vissza is édesgeti mindegyiket, ez a visszaölelés egyben pecsétet is rak a figurákra. A haszontalanság pecsétjét. Műveire ráfest, belekarcol, visszakapar. Nem tiszteli a művet, végességét szüntetve ezzel meg, mert folytonos a változás és a változtatás. Nem kényszer, ez egy művészi szemlélet és törekvés.

Ez a kiállítás lehetőség a kiállító művészek bemutatására, felmutatására, egy pillantás is, amit létrehoztak, fontos és megmutatandó. Üzenet, hogy létezünk, és figyeljetek ránk. Figyelek. Minden bizonnyal előbb-utóbb önálló kiállításukon találkozom velük újra. És jó érzés lesz tapasztalnom, a kezdetek miként is folytatódnak és teljesednek ki időben és térben, és hogy egy Nyári válogatás 2013 hogyan lesz fontos emlékké, felidézendő múlttá.

Kölüs Lajos: Kopogtatások a nagybetűs szakma kapuján

Bebocsáttattak. A TAT Galériában látható művek alkotói jelen vannak, pőrén és ruhában. Kortárs művészeti irányokat képviselnek. A formai kísérletek még nem mindig sikeresek, tetten érhető az eredeti, mások által létrehozott mű hatása. Művészet és tett, a lét totalitása és zeg-zugai, kezdet és vég összekapcsolódása tárul elém a képeken. Még senkit nem fenyeget a halálba torkolló magány. (Tornyi Gergő: Vágyak malacperselye) De látható, hogy tudatos, fegyelmezett munkával jelentek meg a tárlaton. És ez nem véletlen, tudatos kurátori törekvés eredménye. Úgy ülök a remény karjaiban./ Mint a halász, nem aranyhalból él,/ de az élteti, amikor nem fog halat…/ (Tornyi Gergő: Vágyak malacperselye)

Tóth Veronika: Tükör-képmás, 2012

Tóth Veronika Tükör-képmás, 2012 (50x50x0,4 cm pipacsszirom, mixtion, lenolaj, tükör) című műve erős, szimbolikus jelentést hordozó alkotás. Magával ragad, közelről is nézem, szemüveget levéve. Miből van a mű? A hogyan is kérdés. Pipacsszirom. Vértelen. Én lepkéket látok, felszúrt szárnyakat, az idő és lebegés megkövülését. Szobrot. Be kell látnom, hogy rendkívüli formai és megmunkálási tökéllyel megalkotott művel állok szemben. Egyetlen egy műve az alkotónak, ami a kiállításon szerepel. Expresszivitásában ott az élet és a holt anyag. Tükörré válva. Istentelenül magára hagyva,/ könnyezik sörborostyánba fagyva,/ körmöt rágcsál, nikotinfüstöt harap./ Tengerszembe hajintott kavics;/ örökre eltűnik, csobban, s nincs,/ de egyszer a tó is kiapad…/ (Tornyi Gergő: Vágyak malacperselye)

Tóth Veronika: Tükör-képmás, 2012 (részlet)

A Tükör-képmás-t nézve, eszembe jut Ámos Imre. Pár napig otthon voltam szülőfalumban egy gyászesettel kapcsolatban. Ahogy elnéztem a régi bútorokat, nagyapám könyvszekrényét, pipatartóját, a régi gyertyatartókat, tükröket, mind egy-egy képet indított meg bennem, már előbbi képeimen is gyakran egy-egy tárgy indított munkára. Annak külön élete van, egyik-másikat sajátos légkör veszi körül, amivel asszociálódnak bizonyos emlékeim, ezeknek az emlékképeknek kivetítései érdekelnének újabban. »Asszociatív expresszionizmusnak« nevezem magamban ezeket a képeket. Szerintem ma már nem lehet másképp újat adni, mintha az ember legőszintébben adja a maga lelki képeit. (Ámos Imre: Napló, 1935. január 21.) Tóth Veronika lelkét látom alkotásában. Lélek-tükröt. Szárnyalni akar és küzdeni. Megszüntetni a tükröt, olykor összetörni, olykor összerakni. Mindkét mozdulat nehéz. Le kell győzni a gravitációt, és landolni sem könnyebb a földön egy űrutazás után.

Kántor Anita festménye

Kántor Anita képeiben megragad a sokrétűség, a többféle értelmezési lehetőség. Képei cím nélküliek. Hideg színek, falmászás gyötrelme és akartsága, fenn lenni valahol, leküzdeni az akadályt, ami előttünk van, vagy magunk elé állítunk. Egyben rejtvényként is értelmezhetem a festményt. Térképzése sterilnek hat, de ez csak látszólagos nemtelenség, mert személyessége így is átsugárzik a képeken. Figurái arcnélküliek, kékbe-zöldbe oltva, hol járnak, hol eldőlve (bebugyolálva) pihennek, hintáznak. Ez már nem a gyerekkor, több annál, a felnőttkori önmagunkra ismerés, útkeresés, távolság, zavaros képzetek letisztulása, a labirintusok elfogadása, ha a múlthoz is kötődnek az alkotások.

Kántor Anita festménye

Nincs nosztalgia, még ott sem, ahol a gyermek feszül fel a falra, és mászik. Kézben tartja magát, uralja a helyzetet. Uralni akarja. Kántor Anita autentikus kérdésfelvetései nem csupán egy alkotó magánmitológiájának elemei, hanem egy egész generáció, sőt egy kor általános és égető problémái, amelyekre – szerencsére nem egyértelmű – válaszait csak sejteti a festő. (Erőss István) Rokonszenves vonás, egyben a művészeti ágak kölcsönös egymásra hatására utal, hogy versek is elhangzanak egy-egy kiállításon. Tornyi Gergő versét Kántor Anita olvasta fel (Első ÉletKépes Kiállítás, Eger 2011-06-10.)

Fürjesi Csaba: Hála

Fürjesi Csaba műveinek hátterében következetes törekvés, gondolatiság húzódik meg, egyúttal anyaghasználata, formai ötletei igen invenciózusak. Alig rejtett társadalomkritikája, konceptuális hajlama, s munkáinak fizikai érzékisége, tárgyi jellege egyaránt hat a nézők képzeletére.

Tornyi Gergő nyers csirke szárnyait, a levágott malacfejeket nézem. Lehetnék egy vágóhídon, de egy konyhában is. Kollázsokká válnak a testek, amelyek már nem is testek, többek annál, asszociációk, rejtett és kevésbé rejtett utalásokkal. Az élet nyers befejezettsége, hasznossága, fajunk csúcsragadozóként való ábrázolása egyszerre igaz és meghökkentő. Itt nincs vadászat, fogoly, fácán, egyéb szárnyas, vagy vaddisznó.

Tornyi Gergő festménye

A csendéletek előzményei a szárnyas oltárokról önállósodtak. A csendéletnek a látvány megörökítésén túl számos allegorikus magyarázata van, utalás lehet az elmúlásra, a bűnbeesésre stb. Tornyi tehát visszanyúl a múltba. Tárgyai szimbólumokká avanzsáltak képein, emberi mivoltunkra mutatnak rá, állatias oldalunkat domborítják ki. (Tat beharangozó szövege – Völgyi Anna) A profánban észreveszi a magasztost és a groteszket is. Munkáiban végig az atipikus van jelen, ennek metamorfózisa teszi expresszívvé az alkotásokat. Miféle kín kell még, hogy eladhassa magát a fáknak,/ ha már nem kell saját magának? (Tornyi Gergő: Fonák, Egy hajléktalanra)

Gulyás Andrea: Éggödör II., 2012

Gulyás Andrea Éggödre egy absztrakt, lelki tájkép, ahová a három hasítékon át léphetünk be nem öncélúan, hanem talányosan meghökkentő irányból. Azon az estén valóban kikotorta a létből,/ de előtte még rovarmódra megcirógatta/ szőrös tömegét. A körmei még hetekig nőttek./ (Nem talált rá senki. Nem is keresték.)/ (Tornyi Gergő: Fonák, Egy hajléktalanra)

A kiállítás koncepciója a bemutatás, a felmutatás. Oroszlán- és macskakörmök. Élesek, tompák, karcolók, harcra készen, önmagukért, világukért. A történet kezdete, ha nem is a kezdet legeleje, mert a kezdet folyamat is. Talán a kezdet végét látom a művek által. Várom a visszatérésüket. Ürodüsszeia 2013.

Nyári válogatás, 2013
Fürjesi Csaba / Gulyás Andrea / Hegedus Ioan Andrei / Kántor Anita / Tornyi Gergő / Tóth Vera
2013. augusztus – 2013. október 15.
TAT Galéria
1052 Budapest, Semmelweis utca 17.