Ma száz éve született Friedmann Endre Ernő, vagy ahogy a világ ismerte: Robert Capa (1913. okbóber 22 - 1954. május 25.). A hazai fényképésztanoncot a világhír iránti vágya vitte külföldre, ahol aztán pár reménytelen, saját néven történő próbálkozás után barátnője segítségével és egy jól megválasztott álnévvel bekerült a magazinok fotósainak sorába - életéről és fényképtémáinak sokrétűségéről nagyszerű képet ad a Magyar Nemzeti Múzeumban róla készült kiállítás (Robert Capa: A játékos), mely az életmű többneműségét vállalta bemutatni, s ennek sikerrel tesz eleget.

(Érdemes több időt szánni a tárlókba válogatott képes magazinok újságcikkeinek tanulmányozására is, mert esetenként remekül érzékeltethetik a kort, amelyben fogantak: a második világháború után egy évtizeddel a német iparvidéken járva nem csupán remek Capa-képek születtek, de a kor általános depresszióját és reményvesztettségét jól leíró cikkek is. A Picture Post 1953. január 10-i számából származó lappáron a Melancholy Young Man című cikkben Rudolf Kesslau, a bányavidéki városka egyik lakója írja le mindennapjait. Az egy évtizeddel korábbi eseményekről annyit mond: "I was pretty much influenced at first by the Nazis. Than I was more influenced by the war itself. And by the end of the war I wasn't influenced by anybody.")

Ami a kiállításból hiányzik: a tény, hogy Capa, bár fekete-fehér képeivel vált ismertté, idővel a színes filmekkel is kísérletezett. Indokínában a kultúráról éppúgy készített színes felvételeket, mint a gazdagok síparadicsomainak mindennapjairól vagy Ernest Hemingwayről a fiaival. Színes képei közül egyet kiemelve ajánljuk figyelmedbe a kiállítást és az életművet születésének centenáriumán.