Tar Sándor 2005. január 30-án hunyt el. Ügynök-múltjának napfényre kerülése után az irodalom páriája lett - a történet, e minőségében elsőként, komoly visszhangot kapott, sokan törtek pálcát fölötte szóban és írásban. Élete utolsó éveit elzárkózva töltötte, halálakor mégis sorra jelentek meg róla a laudációk - ami nem véletlen: novellái és regényei az életében elkövetett hibáktól függetlenül a magyar irodalom megkerülhetetlen munkái, a munkások, a gyárak világának, mindennapi nyomorának revelatív és lebilincselő megfogalmazásai. Ugyanakkor jogos lehetett a felvetés, mely szerint Tar Sándor ügynökmúltjának kérdésével eddig meghatározó jelentőségű irodalmi mű még nem foglalkozott.
Ménes Attila író 2012-ben írt színdarabjában tett kísérletet Tar Sándor ügynök-múltjának feldolgozására. A szerző korábban novelláival és regényeivel mutatkozott be, kötetei: Nyugati utcai rémtörténetek; Gyógyulófél; Képzelt testek; A négy rántott hús; Egy délután Noémivel. Legutóbbi regényéről, a Hidegdauerről, mely a hetvenes évek mindenmindegy-állapotát mutatja be egy kapcsolatok és öngyilkosságok között őrlődő bérszámfejtő anya és kevés eséllyel induló lánya sorsán át, több írás is hozzáférhető, Bárdos Deák Ágnesé a revizor online-on olvasható, ott az írás végén több linket is találsz még.
A Bihari című drámával az idei Nyílt Fórumon találkozhatott a közönség, a Nyílt Fórum Füzetek idei drámaválogatásába is bekerült; Máté Gábor érdeklődik iránta, átdolgozás után a Katona József Színházban lesz látható. Máté Gábor beszél a darabról ezen a videón.
Ménes Attila Tar Sándor sorsától ihletett darabját ICA-n is olvashatod: a korábbi jeleneteket legkönnyebben az a_bihari címkére kattintva éred el. Ma a hatodik jelentet közöljük.
Ménes Attila:
A Bihari fedőnevű ügynök élete
Szereplők a megjelenés sorrendjében
SÁNDOR
ANDRÁS
GÉCZY fiatal munkás
LAJTOS fiatal munkás
TITKÁRNŐ
TARISKA ELVTÁRS idősebb férfi
PÁRTTAGOK szám szerint négyen
LEMKE ELVTÁRS negyven körüli
NÉMET ELVTÁRS
LACI tizenöt éves
IMRE harminc körüli
TARTÓTISZT idősebb férfi
SZABADI ELVTÁRSNŐ negyvenes
RENDŐR huszonöt év körüli
6. jelenet
1999-et írunk. SÁNDOR lakása, amelyben az eltelt években nem változott semmi. Az asztalon félig teli italosüvegek, gyógyszeres dobozok .Az ágy vetetlen, mindenfelé könyvhalmok, szétszórt papirlapok. A szoba üres. Belép SÁNDOR, szendvicset hoz, leül, beleharap az ételbe, hosszasan rágja a falatot, mintha nem tudná lenyelni. Aztán az ennivaló kifordul a szájából, a padlóra pottyan. SÁNDOR nézi, tanulmányozza ezt a sűrű köpetet, majd lassan elmázgálja a cipőtalpával. A Maradék kenyeret az asztalra löki. Iszik az egyik italos üvegből, gurgulázik, csak kisvártatva nyeli le. Átül az írógéphez, nézi a belőle kilógó kéziratlapot. Leüt egy betűt. Bámul a papírra kitekeri, visszahajtja. Hirtelen elsírja magát; rövid zokogás. Feláll az íróasztaltól, járkál a szobában, megnyugszik, kifújja az orrát, rágyújt. Csönd. Csengetnek.
SÁNDOR Ki az isten…
Kimegy, ajtót nyit, IMRE lép a szobába
Nem vártalak.
IMRE Látom itt semmi sem változott. (Csend) Remélem nem zavarok.
SÁNDOR Nem. Csak nem gondoltam volna, hogy még egyszer látlak az életben.
IMRE leül, SÁNDOR állva marad. Hallgatnak
IMRE Eljöttem. Gondoltam beszélnünk kéne.
SÁNDOR Beszélni? Miről?
Csönd
IMRE Hát… erről az egészről. Gondoltam jó lenne, ha személyesen megbeszélnénk egypár dolgot.
Csönd
SÁNDOR Nem tudom mit mondhatnék. Mit vársz tőlem?
IMRE Nem érzed úgy, hogy… mégis csak mondanod kellene valamit?
SÁNDOR Magyarázkodjak? Nyaljam ki mindenkinek a fenekét? Vagy mi az istent csináljak? Mit akartok tőlem?
IMRE Nem erről van szó Sándor. MI szerettünk téged. Most is szeretünk.
SÁNDOR Ezt a cirkuszt, amit körülöttem műveltek, nem lehet kibírni. A fejemet akarjátok? A meszesgödörbe akartok betenni, erről van szó. Azt akarjátok, hogy megdögöljek. Mindenki engem gyűlöl. Nem tudok úgy kilépni az utcára, hogy… nem tudok egy lépést tenni úgy… Köpködnek, az anyámat szidják, leköpnek, belém törlik a cipőjüket. Velem szórakoznak, mindenki belém rúg. Jön valaki és belém rúg, aztán jön egy másik, az is belém rúg és ennek sose lesz vége. Mit tehettem volna? Te mit csináltál volna, ha a fejedhez nyomják a stukkert?! Nekem a fejemhez szorították a stukkert, hogy szétlövik az agyamat, elhiheted.
IMRE Mellébeszélsz Sándor. Az a baj, hogy mellébeszélsz, bazdmeg.
Csörög az ébresztőóra
SÁNDOR Hat óránként be kell vennem a gyógyszereket.
Idegesen nyitogatja a gyógyszeres dobozokat. Vaktában a tenyerébe ürít néhány tablettát, összerágja, aztán az italosüvegbe kortyolva lenyeli a pirulákat
Miért kéne nekem a nyakamba venni ezt az egész ügyet? Miért pont nekem kéne elvinni az egész rohadt balhét? Az összes szart velem akarjátok lenyeletni? Az én pofámra kenitek?
IMRE Sándor, te csak áldozat vagy…
SÁNDOR Nem tudtok ti semmit. Nektek csak a pofátok nagy!
IMRE Sándor…
SÁNDOR Engem vertek, engem ütöttek, engem tettek tönkre!
IMRE Csak magadról beszélsz.
SÁNDOR Az én életemre ki kíváncsi? Arra, hogy mit csináltak belőlem?! Most jöttök a nyakamra, mint a dögevők. Szaladtok nézni, ahogy elrohadok. Remélem örültök!
IMRE Sándor…
SÁNDOR Én semmiről nem tehetek, értsétek meg, hogy semmiről. A fejemet akarjátok? Ez a rengeteg mocskos újságcikk! A véremet akarjátok? Meg fogjátok látni a véremet is…
IMRE Nem erről szól a dolog, Sándor.
SÁNDOR Ki akartok nyírni. Hatvan éves elmúltam. Megdöglök úgyis. Ki-bejárkálok a diliházból és közben mindenki az én életemben guberál. Tudod milyen gyógyszereket szedek én? (Csend) Te is minek jöttél ide? Hogy a szemembe köpj? A szemembe akarsz köpni? Neked van igazad, köpjél le nyugodtan! Köpjél a pofámba, megérdemlem!
IMRE Sándor…
SÁNDOR Ti persze jól jártatok. Veritek a melleteket. Nagyra vagytok a demokráciátokkal. Már a Parlamentben bohóckodtok. A mennybe mentetek zenés kísérettel.
IMRE Sándor, te író vagy…
SÁNDOR (Meg sem hallja) Azt hiszed, a melósoknak jobb lett?!
IMRE Nem érted, hogy…
SÁNDOR (Meg sem hallja) Jobb, ha tőlem tudod, hogy sokkal szarabb lett nekik. Eladtátok a fejük fölül a gyárat, eladtatok mindent. Bezárjátok az összes üzemet, a melós meg mehet a jó kurva anyjába. Ezt akartátok? Gratulálok! (Szünet) Hagyjatok ti engem békén! Leszarom a igazságaitokat. Elegem van belőletek!
SÁNDOR megtántorodik, meg kell kapaszkodnia, félig fekvő helyzetben az ágyra dől, kiesik a szájából az égő cigaretta. IMRE felveszi és visszaadja a cigarettát
Most is hogy szédülök, úristen! (Csend) Tönkre tettetek! (Csend. SÁNDOR rosszul van, köhög. Csend)
IMRE Sándor, én nem ezért jöttem. Legalább hallgass meg, légy szíves! (Csönd) Nem azért jöttem, hogy veszekedjünk, hanem… (Csönd) Figyelj, én csak annyit szeretnék mondani… Mi megbíztunk benned. Pontosan tudod, mennyire megbíztunk. Minden titkunkat ismerted. De… nem ez az érdekes. Téged sokan szeretünk… Szeretnek és… te nagyon sokkal tartozol ezeknek az embereknek. Értsd meg! Tartozol nekünk, az adósunk vagy, tehát bajban vagy. Én átérzem, mekkora bajban vagy.
SÁNDOR Én világéletemben bajban voltam. Amióta megszülettem bajban vagyok… Ezek az újságcikkek is. Pedig mennyi besúgó volt! A fél ország az volt! Mégis engem vesznek elő és mindenki ezen csámcsog.
IMRE Ez nem igaz! Nem gyűlölnek. Csak nem értik, hogy miért csináltad. Voltak indulatos cikkek, de a többség szeret téged és megbocsájt. A kommunisták régen eltakarodtak, ideje most már szembe nézni a dolgokkal.
Gondolkodnak
SÁNDOR Nem tudok mit kezdeni ezzel. Halott vagyok. Elkéstem. Nekem végem, ebből nem lehet jól kijönni. Ezek a kurva gyógyszerek intéznek el. A múltkor is… Lementem ide a Balszélsőbe, hogy igyak valamit. Lementem, be a kocsmába, és nem volt rajtam semmi. Nem volt rajtam ruha, még egy gatya sem, érted? Egyszál faszban mentem le, ádámkosztümben és észre se vettem. Ott bent, a kocsmában meg elkezdtek ordibálni velem, hogy milyen undorító vagyok és takarodjak. Undorító a testem. Egy hónapja ki akartam ugrani az ablakon, de visszazuhantam a párkányról, vissza ide a szobába. A kezem eltört, most vették le a gipszet. A múltkor utaztam a vonaton, gyógyszerrel teletömve. Vadidegeneket szólítottam meg, és a legbelsőbb titkaimat is kifecsegtem nekik. Láttam, hogy iszonyodnak tőlem, érted? Iszonyodnak! Az utcán is. Embereket szólítok meg az utcán, azt se tudom mit mondok nekik, beszélek össze-vissza. Egy kísértet vagyok Imre. Egy zombi.
IMRE Ez hülyeség. Le kell ülnöd és meg kell írnod az igazságot. Mindent. Hogy mi történt veled. Neked ez a szakmád, az igazság kimondása, ha nagyon fáj, akkor is. Ez a kötelességed. Meg kell tenned! Muszáj! Le kell írni mindent, úgy ahogy volt! Akkor megszabadulsz ettől az egésztől.
SÁNDOR Mindent úgysem lehet. És nem is akarom. A teljes igazságot soha nem fogom elmondani. Ez kizárt. Az még rosszabb lenne. Szabad ember már úgysem lehetek.
IMRE Létezik egy olyan irodalmi műfaj, hogy gyónás. Vagy írj regényt, filmet, akármit, a faszom tudja! Értsd meg, hogy nem úszhatod meg máshogy!
SÁNDOR A teljes aljasságot…? (Néhány pillanatig mérlegeli a lehetőséget) Ezt nem lehet megúszni.
IMRE (Félreérti) Én azonnal elkezdeném. A rezsit ki kell fizetni és kész, vége, el van intézve, továbbléphetünk. Egy aljas rendszer bedarált. A gonosz birodalma volt, de most már vége. Ébredj föl! Te sokkal, többet érsz annál, hogy így elsunnyogd a dolgot.
SÁNDOR (Mutat egy, az ajtó fölötti pontocskára) Nézd csak ott volt a poloska.
IMRE feláll, megnézi
Én szereltem ki még nyolcvankilencben, ahogy a köztársaságot kikiáltották.
IMRE Aha, világszínvonalú lehetett.
SÁNDOR Most is világszínvonalú. Csak most ti szerelitek be. Úgyhogy hagyjuk a témát.
IMRE (Magából kikelve üvölt) Fogd már fel te szerencsétlen, hogy vége van! Érted amit mondok? Nézd a számat! (Artikulálva) Annak a világnak vége van! És most mindent be kell vallani!
SÁNDOR Ne üvöltözz velem, te (szünet) hülye. (Csend) Nem tudom. (Csend) Sose lesz vége.
IMRE Ne legyél már ilyen nyálas gyáva fasz!!
SÁNDOR a kezébe temeti az arcát. Hallgatás
SÁNDOR (Az ujjain át) Rohadtul szégyellem magam.
Ritmikus, türelmetlen csöngetés hallatszik : Tititi tá tá tititi tá tá tititi
(Elgyötörten) Semmi, csak a Cinege az a kocsmából. Ilyenkor szokott jönni. Mindjárt elintézem.
Kimegy ajtót nyitni. A párbeszéd behallatszik
CINEGE (Reszelős részeg hangon) Csak egy kis kenyérhéjat, ha van .
SÁNDOR Nesze. Most csak ez van itthon. Vigyed, ne is lássam!
CINEGE Arany főnököm vagy Sanyikám, csókolom a puha kis kacsódat.
Ajtócsapódás, SÁNDOR visszatér
SÁNDOR Mindig abban bíztam, hogy… (elhallgat) Ha tudnád, miket ígértek ezek nekem… Azt hittem élhetek nyugodtan, hagynak dolgozni. Nekem is lehet egy életem és … békén hagynak… én csak ezért…
IMRE (Indulatosan) Tele a tököm az ilyen fausti játszmákkal! Ne magyarázkodj itt, annyira szánalmas vagy! Azt akarod itt beadni nekem, hogy…
SÁNDOR Ez az árulás lírája.
IMRE Inkább a drámája, te pedig megzenésíted és operettet csinálsz belőle! Felnőtt ember vagy, nem egy gyerek, aki cukrot lopott a boltból!
SÁNDOR (Riadtan) Ne üvöltözz (a fal felé mutat) a szomszédok!
Csend
IMRE Sándor!
Csönd
SÁNDOR Értelmetlen az egész.
IMRE Legalább meg kell próbálni!
SÁNDOR Megpróbálni? Azt mondod?
IMRE Kérlek! Nagyon fontos!
Csönd
IMRE A keresztfiad jól van?
SÁNDOR Éli világát. Autóalkatrészekkel seftel. Jól keres. Mindenki éli a világát. (Szünet) Ha tudnék szerezni egy rohadt kézbesítői állást… Négykor kelsz, viszont déltől szabad vagy, plusz még a borravaló.
IMRE Szabad…
SÁNDOR Úgysem tudok aludni. De a postánál nincs felvétel. Létszámstop van Azt mondták nem biztatnak. Semmi remény. Jegelni kell a témát. Majd ők hívnak, ha akad valami a környéken. (Szünet) Soha többet nem írnék egy betűt se.
IMRE Csak a saját nevedet háromezer-hatszázszor. (Csend) Te tudod. Ez az utolsó szavad?
SÁNDOR vállat von, magába roskadva ül, IMRE feláll, távozni készül. Kint az utcán rezesbanda vonul elnyomja a beszélgetők hangját. Valami népünnepély lehet, vidám lárma, zsivaj, tülkölés hallatszik, petárdák robbannak. A szín elsötétül, a zenebona elhal.
