Amerikai hetek: február 28-ig az Alexandrában!

Útikönyvek, szépirodalmi művek, forgatókönyvek és zenei kalauzok szerepelnek a könyvhálózat kínálatában, köztük a kedvenceim is!

Néhány figyelemre méltó ajánlat…

Avery Corman: Kramer kontra kramer (Kramer versus Kramer)
Európa Könyvkiadó, 2012
272 oldal

Ez a mára már klasszikussá érett regény - egy válás története, egy ambiciózus fiatal anya karriervágyáé, a négyéves kisfiukkal egyedül maradó apáé, Billyé, a kisfiúé, akinek a maga módján meg kell küzdenie azzal a helyzettel, hogy a szülei később marakodnak érte és fölötte - a kritikusok szerint új irányt szabott a társadalmi gondolkodásnak Amerikában. Része volt ebben a felejthetetlen filmváltozatnak is, amelyben Dustin Hoffman és Meryl Streep játszotta a főszerepeket.
A szerző által készített színpadi változat világpremierjére Budapesten, 2012-ben került sor.

Chuck Palahniuk: Kárhozott (Damned)
Cartaphilus Könyvkiadó, 2012
248 oldal

 "Halottnak lenni annyi, mint csomagok nélkül utazni."

Chuck Palahniuk legfrissebb regénye, 2011-ben jelent meg Amerikában. A Harcosok klubjának szerzője ezúttal sem kímél senkit és semmit. A Kárhozott főhőse, Maddy Spencer, a tizenhárom éves, halott, kövér kislány a pokol tájain bolyong a Nulladik óra című film szereplőire feltűnően emlékeztető kis csapatával, s közben a Sátánhoz címzett meséjében osztja az élőket és a holtakat, boldog-boldogtalant.
Lassan visszatérnek az emlékei arról, hogyan halhatott meg, s igyekszik kitalálni, milyen "élet" is vár rá a halál után.
A Dante és Swift nyomdokaiban járó, fergeteges palahniuki szatíra célpontja az immár szokásos kulturális visszásságok mellet ezúttal az elbizakodott hit - önmagunkban -, melyet Maddy-nek is fel kell adnia, ha beleszólást szeretne saját sorsának alakulásába, és vissza akar térni evilági szeretteihez.
Ehhez azonban nem kisebb ellenféllel kell szembenéznie, mint magával a Sátánnal…

E.L. Doctorow: Ragtime
Európa Könyvkiadó, 2013
344 oldal

Doctorow világhírű regénye, a Ragtime lüktető, szaggatott ritmusával, káprázatosan színes kavalkádjával mindvégig lebilincseli az olvasót. Számtalan történet szövi keresztül-kasul egymást, némelyik drámai, mint a korabeli amerikai sajtó által máris az évszázad bűntényének nevezett eset (noha még csak 1906-ot írnak), amikor a különc milliomos Henry K. Thaw egy rendezvényen az úri közönség előtt lövi főbe háromszor Stanford White-ot, felesége egykori szeretőjét, a hírneves építészt, vagy mint a fekete zongorista becsületbeli ügye, aki Kolhaas Mihályként követel elégtételt megpocsékolt Ford T-modelljéért, s maga veszi kezébe a törvényt.
A képzelt személyek és a valóságos történelmi alakok megelevenedő panoptikuma nemcsak a kort, az erkölcsök és eszmények változását idézi elénk, hanem egy roppant szórakoztató alternatív történelmet is, amelyben Freud és Jung végigcsónakáznak a Szerelem alagútján.
A Ragtime-ot az Oscar-díjas cseh származású rendező, Milos Forman varázsolta hasonlóan remekmívű filmmé.

Hunter S. Thompson: Rumnapló (The Rum Diary)
Cartaphilus Könyvkiadó, 2011
264 oldal

Paul Kemp, a kiégett, alkoholista újságíró egy New York-i kocsmában iszogatva döbben rá, mennyire torkig van a szürke és esős metropolisszal, ezért úgy dönt, szedi a sátorfáját és elhúz a napfényes Puerto Ricóba. Kemp túrája pillanatok alatt meredek zuhanórepülésbe csap át, miután elhelyezkedik San Juan angol nyelvű napilapjánál, és nekilát, hogy halálra igya magát. A szigeten ez pofonegyszerűnek tűnik, hiszen a rum alig drágább, mint az ivóvíz, és mindig akad kivel inni. A szerkesztőség lecsúszott piásokból, megrögzött naplopókból és eszelős zugfirkászokból áll, akik bármit megtesznek, hogy ne kelljen melózniuk. Nem csoda, hogy balhé balhét követ, a srácok egyre többször keverednek összetűzésbe a helyi erőkkel, valamint a rendőrséggel, és hogy a képlet ne legyen ilyen egyszerű, Kemp viszonyt kezd az egyik haverja barátnőjével.
Az akkoriban sportújságíróként dolgozó Hunter S. Thompson 1960-ban New Yorkból Puerto Ricóba utazott, ahol állást vállalt egy helyi lapnál. Életének erről a zűrös időszakáról szól első regénye a Rumnapló, amelyet huszonegynéhány évesen, egy évtizeddel a kultikussá vált Félelem és reszketés Las Vegasban sikere előtt kezdett el írni, de amely csak 1998-ban jelent meg. A gonzo-újságírás atyjaként ismert Thompson a későbbi műveihez képest hagyományosabb szerkezetű és hangvételű regényt írt, amelyben azonban már megtalálhatók a később védjegyévé vált, semmivel össze nem téveszthető gonzo-stílus csírái és világsikert hozó regényeinek témái. A regényből film is készült, Johnny Depp főszereplésével.

 Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs (On the Road / The Original Scroll)
Európa Könyvkiadó, 2011
484 oldal

A legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve írta az Úton eredeti változatát, egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül.
A legenda egy része igaz, egy része túlzás. Allen Ginsberg azt jósolta, hogy „valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is meg fog jelenni”. Az „őrült könyv” 2007-ben jelent meg úgy, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta, valós nevekkel és az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel, melyek az 1957-ben kiadott – részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett – változatból kimaradtak.
Az Úton a beatnemzedék leghíresebb műve, amely jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa, olyan nagyregénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb nemzedékeket.
A regényből filmet Walter Salles rendezte.

A Könyvjelző magazin 2013. márciusi számában megjelent cikk: Úton, avagy egy mítosz anatómiája

Jay McInnerney: Fények, nagyváros (Bright Lights, Big City)
Európa Könyvkiadó, 2007
200 oldal

"Kölyökfalka" - így nevezték el az amerikai kritikusok (vagy a bulvársajtó?) azoknak az íróknak a csoportját, akik a 80-as évek elején egy időben tűntek fel. Szemtelenül fiatalok és még szemtelenebbül sikeresek voltak. A húsz-egynéhány évesen publikálni kezdő, szinte egyik napról a másikra kultikussá váló írókban (Bret Easton Ellis, Jay McInerney, Tama Janowitz) nem csupán életkoruk volt közös, hanem egy új nemzedék újfajta érzékenysége és gyilkos iróniája is. McInerney alakjai, akiknek fejében Fitzgerald, Hemingway és Faulkner békésen megfér a popkultúra állandó kísérő zenéjével, nagykanállal eszik azt az életet, amelytől viszolyognak. Imádják a város forgatagát, miközben elegük van belőle: a fényekből, az éjszakai bárokból, a kokainból, a gyorsan felszedhető csajokból (akikről esetleg kiderülhet, hogy nem is csajok); s talán kertes vidéki házra és meleg családi fészekre vágynak, mint a Fények, nagyváros hőse, aki New York lázas forgatagában próbálkozik a túléléssel: nappal egy újság Tényhitelesítő Osztályán gürizik, éjjel pedig a remekművét kellene írnia, amellyel majd berobban az amerikai próza élvonalába, ehelyett azonban próbál megfeledkezni lélekölő munkájáról és feleségéről Amandáról, aki faképnél hagyta, amikor beindult a modellkarrierje. A Fények, nagyváros - amely annak idején a "kölyökfalka" első óriási sikere lett - izzó keserűséggel írja le egy elhagyott férfi keserveit, úgy érezhetünk együtt hősével, hogy az idő és a hely (a nyolcvanas évek, New York) a lélek történéseinek puszta hátterét adja, ám ez a háttér mégiscsak felejthetetlen a maga minden őrületével: s a regény így lesz ragyogó látlelet a nyolcvanas évekről és arról a generációról, amely akkor még épp csak kezdte megismerni önmagát, újszülöttként csodálkozott rá a világra, amelyben sehogy sem találta a helyét.
A James Bridges által rendezett filmben olyan neves színészek szerepeltek, mint Michael J. Fox (Jamie Conway) vagy Kiefer Sutherland (Tad Aligash), Phoebe Cates (Amanda Conway), Dianne Wiest (Mrs. Conway), Swoosie Kurtz (Megan).

Paul Auster: New York trilógia (The New York trilogy)
Európa Könyvkiadó, 2012
396 oldal

Paul Auster amerikai regényíró, esszéista, költő és műfordító a 80-as évek közepén vált szélesebb körben ismertté kísérleti detektívregény-sorozatával, a New York trilógiával. Ennek első darabja, az Üvegváros egy Quinn nevű, álnéven publikáló író története, akit felbérelnek, hogy kövesse Stillmant, a börtönből szabaduló filozófust, hátha az meg akarja ölni a fiát. Ahogy Quinn elmélyed az ügyben, egy olyan labirintusba téved, amelyben a szereplők kiléte egyre zavarosabb lesz, s már-már szétválaszthatatlan, mi tény és mi fikció. A Kísértetek című második regény a detektívtörténet lecsupaszított váza. Az ügy eléggé egyszerűnek látszik, White kívánsága, hogy szemmel tartson egy Black nevezetű egyént, amíg csak szükségesnek mutatkozik. Míg Brownnak dolgozott, Blue elég sok hasonló jellegű munkát végzett, és úgy tűnik, ez az ügy sem lesz másmilyen, talán még könnyebb is az átlagnál. A bezárt szoba főszereplőjének egyes szám első személyű története a hasonmás-téma variációja. A narrátor egy eltűnt és halottnak hitt író, Fanshawe kéziratának birtokába jut, amelynek publikálása valóságos irodalmi szenzáció. Ez a nyomozás, melynek során irodalmi alakok kopírozódnak egymásra, az önazonosság-keresés parabolájaként olvasható, s mint ilyen, nem csak a trilógiát zárja le, hanem továbbmutat a későbbi Auster-regények felé.
"Sötéten, titokzatosan érik a múltban a jelen, jelenben a jövő" - írja Auster. "Ilyen a világ: vakon tapogatózunk, lépésben, szavanként botorkálunk előre. Keserves a tudás, s gyakorta bizony nagy árat kell fizetnünk érte."
A Könyvjelző magazin 2012. novemberi számában megjelent cikk: Nyomozás befelé

John Irving: Árvák hercege (The Cider House Rules)
Cartaphilus Kiadó, 2011
576 oldal

Homer Wells a Maine állambeli St. Cloud's városka árvaházának leghűségesebb lakója, hiába próbálja az intézet igazgatója, a szülészorvos Wilbur Larch örökbe adni, a fiú előbb-utóbb mindig visszatér hozzá. Az évek során különös barátság alakul ki Larch és Homer közt, amelynek szakítópróbája lesz, amikor a fiú úgy dönt, szerencsét próbál a világban.
Megismerkedik egy fiatal párral, és továbbáll St. Cloud's-ból, hogy a "Tengernéző" almáskertben vállaljon munkát. Barátokra lel, megtalálja azt a szeretetteljes közeget, amelyre titkon mindig is vágyott. Homer odüsszeiája azonban nem ér véget, ugyanis beleszeret a legjobb barátja feleségébe.
A regényben Larch doktor és Homer Wells különös és megrendítő kapcsolatának évtizedeken átívelő történetét tárja elénk a háború utáni amerikai próza egyik legeredetibb, legmarkánsabb hangú alkotója John Irving, aki monumentális művével egyúttal fejet hajt a tizenkilencedik század egy legnagyobb angol regényírója, Charles Dickens előtt.
A Lasse Hallström által rendezett film 2000-ben két Oscart kapott (a legjobb férfi mellékszereplő: Michael Caine, a legjobb adaptált forgatókönyv: John Irving).

Philip Roth: Kiégés (The Humbling)
Európa Könyvkiadó, 2010
104 oldal

Simon Axler számára mindennek vége. A nagy amerikai színész, nemzedékének kimagasló művésze hatvan-egynéhány évesen elveszti varázsát, tehetségét, magabiztosságát. Ráébred, hogy nagy szerepei - Falstaffja, Peer Gyntje, Ványa bácsija - mind "léggé váltak, puszta ritka léggé". Ha kimegy a színpadra, ostobának érzi magát, nem bízik többé játéka erejében, nem tud belebújni a figura bőrébe, azt képzeli, kinevetik. Felesége elköltözött, közönsége elhagyta, ügynöke nem tudja rábeszélni, hogy visszatérjen a színpadra.
A megmagyarázhatatlan és félelmetes kiüresedés megrázó leírásába robban bele a másik cselekményszál: a rendkívüli erotikus vágyé, amely olyan kockázatos és abnormális vigaszt nyújt az értelmét vesztett életért, hogy vigasztalódás és megnyugvás helyett a még sötétebb és megrendítőbb vég felé mutat. A végső éjszakába vezető hosszú úton, melyet utánozhatatlan intenzitással és bátorsággal fest le az író, szertefoszlik az élet minden produktuma: tehetség, szerelem, szexualitás, remény, életerő, hírnév.

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére (One Flew over the Cuckoo's Nest)
Európa Könyvkiadó, 2012
376 oldal

Egy elmegyógyintézetbe új beteg érkezik, a nagyhangú, tettre kész és életvidám Randle Patrick McMurphy. Rögtön felméri az erőviszonyokat és nekilát átalakítani az osztály életét. Kártyapartikat szervez, valóságos fogadóirodát üzemeltet, italt és nőket csempész be, sőt megkérdőjelezi a csoportterápiás gyűléseken alkalmazott módszert is. A szabályok megszegése játékként indul, amelynek kimenetelére fogadásokat köt, hamarosan azonban elkeseredett háborúvá fajul, amelyben McMurhpy ellenfele az osztály teljhatalmú főnővére, a Főnéni. Tekintélyénél és pozíciójánál fogva a Főnéninek számos eszköz áll rendelkezésére, McMurphy viszont csak féktelen életvágyára, szélhámosbölcsességére és betegtársai rokonszenvére hagyatkozhat.
1962-ben, nem sokkal a Száll a kakukk fészkére megjelenése után az egyik női alkalmazott abban a kórházban, ahol Ken Kesey a regény írásának idején kisegítőként dolgozott, beperelte a szerzőt és kiadóját, a Viking Presst, állítása szerint a regény egyik mellékszereplőjét, a háromszor színre lépő vöröskeresztes hölgyet nyilvánvalóan róla mintázta a szerző. Kesey nem bonyolódott jogi vitába, az érintett részeket (összesen nagyjából három oldalt) egyszerűen átírvt, a színesen megfestett "vöröskeresztes libát" jellegtelen Szóvivőre cserélte. Az Egyesült Államokban a könyv több mint száz kiadást megért, de csak az első kiadás birtokosai ismerhetik az író eredeti szándéka szerint megírt regényt. Az Európa-kiadásban ez az eredeti szöveg olvasható.
A Száll a kakukk fészkére megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel fogadták olvasói és kritikusai, jóllehet a polgárpukkasztó beat nemzedék hatásait tükrözi, és az akkortájt formálódó, ellenkultúrának nevezett mozgalom több majdani eszméje is vezérmotívumként ível át a regényen. 1975-ben Jack Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle filmet, melyet a húsz legjobb film közé sorolt az Amerikai Filmintézet (5 BAFTA-, 1 Cézár-, 5 Golden Globe- és 5 Oscar-díjat kapott.)
A Könyvjelző magazin 2012. októberi számában megjelent cikk: Klinikai eset